Adni jó...

Day 820, 11:07 • Published in Hungary Hungary • by Borembukkk
Nos, ahogyan a beharangozóban megígértem, első cikkem - Az adomány gyűjtésnek egy fifikus és kizárólag magyar módjáról fog szólni.

Először kis múltba nézés.

Talán mindenki emlékszik az elmúlt hetek történéseire, mikor az Eden minden fontosabb csatában lenyomott minket pusztán az elégetett goldok segítségével. Bevallom, nagyon frusztráló volt állandóan a vereségekről olvasni, látni, hogy hiába próbálunk meg bármit, az Eden egyszerűen letankol minden falat amit építettünk. A mélypont Brazília volt és az elemzések, miszerint ha a lengyelek beteszik oda a lábukat, akkor gyakorlatilag a főnixnek befellegzett. Gondolkodtam a kiutazáson, de akárhogyan számolgattam, nem éreztem ennek a cselekedetnek a világmegváltó hatását. Ami segíthetett volna, az Eden tankolásához méltó Phoenix arany égetés, de mint tudjuk Erdély és Kitty óta a magyar kincstár üres, államilag támogatott tankolásra egyszerűen nem futja.

Aztán eszembe jutott egy felmérés eredménye, miszerint a magyar lakosság igen komoly arany és HUF tartalékokon üldögél, várva az új modulra, vagy csak egyszerűen nem tudva, mire is lehetne ezt a pénzt értelmesen elkölteni.

Bevallom, roppantul rosszul érintenek a vereségek. Még akkor is, ha nem a személyes kudarcom, csak a csapat kap ki rendre, aminek szurkolok és melynek bár csak jelentéktelen homokszemként, de mégis részese vagyok. Igen, emagyarországra gondoltam, mint csapatra. Ránéztem az arany készletemre és arra gondoltam, mit is vehetnék belőle. Költsem cégre? Minek, túltermelés van, csak veszteség lenne a vége. Költsem Lanára? Na, azt sohasem! Akkor mi marad még? Vehetnék házat magamnak, de az jelen pillanatban nem égetően fontos, aranyat meg úgy is kapok a szintlépéskor, meg a kemény munkámért. Amúgy is az ismeretségi körömben van még pár számítógéppel rendelkező, akik nem játszanak, majd meghívom őket, aztán kapok értük aranyat.

Ok, tehát az aranyam elkölthető, de hogyan lehetne ezt minél jobban a „csapat” hasznára fordítani? Hát persze, oda kell adni egy tanknak, aki beleveri a brazil RW-be. Ha ott nyerünk, ismét jó lesz újságot olvasni, ismét nyertesnek érzem magam, ismét jókedvűen nézek a világra. Csináltam egy gyors számvetést, ami alapján kijött, hogy aranyban számolva 40 gold vagyonom van. Úgy éreztem, ennek a felét nélkülözni tudom akár hosszútávon is, viszont cserébe ismét boldog epolgár lehetek.

Na jó, de kinek adjam a 20 aranyat? Bár ismerek közvetlenül is „erős” embereket, a számolgatás alapján nem tűnt csatadöntő tényezőnek a nekik felkínálható összeg. Kb. 5000 plusz sebzés lett volna, ami érzésem szerint nem fordította volna meg a csata kimenetelét.

Ekkor jött az ötlet: Talán mások is úgy éreznek, mint én, nekik is ökölbe szorul a kezük a folyamatos vereségek után és tehetetlen dühükben az adminokat, a csirkéket, a bogarakat, a burzsuj amerikaiakat, a boomoló lengyeleket, meg még ki tudja ki mindenkit szidnak és várják a csodát, ami megfordíthatja a háborút. Csak őket kellene megtalálni, hátha közösen elérjük az áhított célt, hátha egy csepp hiányzik már csak abból a bizonyos pohárból. Ekkor kezdtem el beírkálni a különböző cikkekbe, hogy: Hé emberek, ha akarunk tenni, lehet, csak nyúljunk bele a zsebünkbe! Én megteszem, tedd meg te is, közösen sikerülni fog!

És a „csoda” megtörtént! Kicsik és nagyok egyaránt elkezdtek adakozni a hadügynek. Volt, aki meg sem érezte a felajánlott aranyat, volt, aki mindenét odaadta. Nem gyűlt össze nagy összeg, de arra elegendő volt, hogy figyelmeztesse az Edent: Hé, mi is itt vagyunk! És nem fogjuk olcsón adni a bőrünket!

Szerencsére az előtte kifogyhatatlannak tűnő lengyel aranyfolyam is pont akkor apadt el.. Bár azt is el tudom képzelni, csak elbátortalanodtak, mert megérezték végre a kemény akaratot a szemben álló félnél. Lényeg a lényeg, a felajánlott arany elköltésére már nem is volt szükség, pusztán a megléte elegendő volt ahhoz, hogy elbizonytalanítsa az ellenfél hadvezetését. Ez a bizonytalanság végül egy epikus csata után az Eden számára döntő vereséget eredményezett, a Phoenix pedig bebizonyította, hogy méltó nevéhez, képes újjáéledni hamvaiból. Talán sokan emlékeztek arra a napra és sokan dőltetek hátra vigyorogva a gép előtt, azt mondva: Ez férfimunka volt, megérte!

Azóta az Eden is nekiállt megcsapolni állampolgárai bankszámláját. Vannak, akik hadikölcsönt bocsátottak ki (USA). Van, ahol adományokat gyűjtenek (lengyelek), vannak, akik drákói gazdasági szigort léptettek érvénybe (románok). Mindnek vannak előnyei is, hátrányai is.

És ekkor jött a nagy gondolat. Hiszen nekünk fel sem kellett használnunk az összegyűlt aranyat – én is visszakaptam -, elég volt, hogy ellenfeleink tudtak a létezéséről. Mi lenne, ha szerveznénk egy virtuális gyűjtést, amiben mindenki bejelenthetné, hogy adott esemény bekövetkeztekor, vagy bekövetkezésének elősegítésére X aranyat, HUF-ot felajánl. Amint a feltétel teljesül, az előre egyeztetett csatornán és időpontban utalja a pénzt a címzettnek, ahol az felhasználásra kerül.

Mivel a cikk már így is szinte olvashatatlanul hosszúra sikerült, a részleteket majd egy következő cikkben fejtem ki. A részletek ismertetése helyett az eddigi olvasókat egy játékos, közös törpölésre invitálom következő cikkemben. Te mire adnál a sajátodból?