A románokkal való NAP következményeiről

Day 1,924, 03:26 • Published in Hungary United Kingdom • by Bosko Balaban
Románia megtámadta Bulgáriát, a velünk egy oldalon harcoló CoT vezető hatalmát. Ez nem történhetett volna meg ha nincs magyar-román NAP.
2012 nyarán többször került sor sikertelen békekötési kísérletre, Alexandross és én közel voltunk ennek eléréséhez, utána viszont gyakran sikerült számunkra kedvező békét kötni. Azonban a mostani békefeltételek az akkori időkhöz hasonlóan szintén megkérdőjelezhető módon valósult meg. A jelen cikk az akkori időket előzményként tárja fel és megismerhetjük a békeszerződés következményeit, és milyen következményekre számíthatunk a helyzet tükrében.


Alexandross júniusban volt az elnökünk, aki szerint nagyon közel álltunk már a béke megkötéséhez, ami számunkra rendkívül kedvező feltételekkel valósult volna meg. Azonban egy impics által elvesztette a hatalmát és így meghiúsult a magyar-román NAP.
Az akkori erőviszonyok még jóval kiegyenlítettebbek voltak de már a szövetségeseink egyre több helyen kerültek jobb pozíciókba. Akkortájt még a románoknak volt ereje arra, hogy eltörléssel fenyegessenek minket és mi még számolhattunk az eltörlés általi háborús lezárás módszerével annak érdekében, hogy hamarabb tudjunk visszakerülni a térképre. Ugyanis egy Románia és Ukrajna ellen megvívott háború esetén az erőviszonyok számunkra nagyon hátrányosak voltak.
Az impics után a kongresszus megszavazta az ukrán háborút, így úgy kezdtem bele elnökségembe júliusban, hogy első dolgom az ukrán front mihamarabbi lezárása volt, hogy közben lehetőleg a románok ne tudjanak eltörölni minket, annak szégyenének elkerülésével.
A románok ellen ezután komoly éles harcok következtek, ahol az ellenség komoly harci erőt vetett be, hogy ne tudjunk talpra állni. Úgy döntöttem, hogy a szövetségi csatákat másodlagosnak tekintem, így azokat eleinte elvesztettük, az rw-ket kívántam lehozni, amik viszont sikerültek. Így kívántam minél hamarabb felszabadítani az országot, ugyanis az rw-k megnyerésével minden nap időt nyertünk. A végső csapást a románokra a szlovén hadüzenet adta, akik által a románok elvesztették az esélyt régióink megszállására, bár osztásokat tartottak rájuk továbbra is és mindent beleadtak.
Az utolsó eredeti magyar régió felszabadulása után indult meg a béketárgyalás.
A tárgyalások hamar lezárultak, egy sima NAP-ot kívánt mindként fél megkötni úgy, hogy a tárgyalások folytatódnak és finomítunk azon. Azonban a kongresszusi többséget nem láttam biztosítva, így a két fél egy látszatháborút folytatott. Ezek a harcok diplomáciailag voltak fontosak, egyrészt az ellenség anyagi helyzetének gyengítése és a szövetségi hálók gyengítésének szándékaival.
A kongresszus aktív képviselői azt kérték a kormánytól, hogy a bolgárok vagy/és a szerbek kerüljenek be a megállapodásba, hogy azokat ne támadhassák meg. A románok cserébe szintén kérhették és kérték volna, hogy mi az ukránok vagy a horvátokat ne támadhassuk meg, márpedig a szerbek elvárták az adott helyzetben, hogy a horvátokra menjünk, így nekünk esélyünk se lett volna az ukránoktól bónuszokat szerezni.
Az akkori időkben ICS is azon az állásponton volt, amin a kongresszus HMSZ, KARD képviselői, akik így nem kívánták támogatni a NAP-ot.
Utána az erőviszonyok még egyértelműbben a miénk lett, talán ez okozta azt, hogy a következő kongresszusok már nem gátolták a románokkal kötött békét. A románok anyagilag padlón voltak, így a békekötés után nem kerestek új hadszínteret, a szövetségi csatákba vezényelték erőiket, miközben mi Ukrajnát újra és újra eltöröltük és a törökök fenyegetésével kellett szembenéznünk, hogy mikor próbálnak átjönni ukrán bónuszaink elvételének céljával. A lengyelek aztán kaptak pár számunkra értéktelen ukrán régiót, így ez a fenyegetés is elmúlt. A szerbek is komoly katonai segítséget nyújtottak eközben főleg mpp-ken át. A szövetségeseink segítése nálunk is fontos szempont volt. Mindkét fél számára lehetőség volt az anyagi tartalékok halmozása.

Vallachian volt az a román elnök, aki változtatott elődei politikáján és úgy érezte, eljött az idő, hogy Románia megméresse erejét. A döntését hamar megbánta, mivel Romániát eltörlése következett be lengyel segítséggel. Vallachian utódának már a béke kiharcolását kellett elérnie, azonban saját tisztikara elvetette először a békét mert folytatni akarták a háborút. A románok így már Istencsaszar elnöksége idején kaptak újabb törlést.
Ezután mindkét fél gyors megállapodásban bízva ült le újra egymással. Tulajdonképpen egy egyszerű NAP-ot kötöttek egymással, feltételek nélkül. Románia gyorsan visszakapta eredeti régióit, miközben mi a bónuszaink őrzésének biztonságát nyertük el.
A kormányunk a békeszerződés megkötésekor nem számított arra, hogy a románok megmerik támadni a bolgárokat, hiszen az előző kormányaik se lépték ezt meg.
A szerbek elleni támadást teljesen abszurd lett volna feltételezni, ugyanis a két ország viszonya semleges, a szövetségi viszonyok ellenére is.
Személyes véleményem szerint a kapcsolatukat a románok esetleg átállási szándéka vagy egy lehetséges balkáni szövetség gondolata is erősítheti az IRL ortodox testvériségen kívül.
Amikor a bolgárok elleni hadüzenet megszületett, se történt róla semmilyen tájékoztatás, hiszen úgy nézett ki, nem gondolják komolyan ezt a támadást, csak sebzéselvonási szándékot láttak mögötte. Azonban a románok az első csatát a bolgárokkal szemben komolyan vették ami meglepetést okozott. A románoknak tehát ez a csata úgy néz ki fontosabb mint nekünk.
Az egyik hadügyesünk, Nikolaj Joszek Borisov számolt azzal, hogy a románok nem kívánnak kizárólag a szövetségi csatákba és rw-be utaztatva segíteni bajtársaikon, a románoktól egy moldávok elleni NE-t lehetőségével is számolt sebzéselvonási (drain) céllal

Románia azonnal szövetségeseit segítve új frontot nyitott a bolgárokra, akik az Eden leginkább kedvelt célpontja mivel az oldalváltásuk következtében a hatalmi erőviszony folyamatosan a hátrányukra változott.
A románok támadása mégis nagyon érzékenyen érinti a szövetségeseinket, ugyanis a kongresszusi választásokat ugyan már nem befolyásolja, azonban szövetségeseink számára megnehezíti a megszállások tartós biztosítását, ezáltal akár a szövetségeseink bónuszkészlete is veszélybe kerülhet. A szerbek egyszerre 7 rw-t kaphatnak akár, szóval ha egy rw-t bukunk, újabb front nyílhat ránk.
Aminek örülhetünk, hogy ezek után biztosan nem nyitnak új frontot a moldávokkal vagy a szerbekkel szemben.

Érdemes tehát a jelen helyzetet végre megvizsgálnunk. A románok célja nem a bolgárok elleni győzelem, nem lehet céljuk bolgár régiók tartós megszállása, hiszen a bármikor indulhat azon rw, ami egy újabb kellemetlen front nyitását jelenti a számukra. Azonban a román-bolgár front tartós megmaradása az Eden számára nagyon is kedvező lehet, ugyanis a többi frontról von el bolgár és szövetségi erőket, így más frontokon ennek köszönhetően szabadíthatnak fel akár régiókat. A mi érdekünk tehát az, hogy minél hamarabb zárjuk le a bolgár-román háborút, de legalább is ne tudjanak eredeti bolgár régiókból más helyekre is beszivárogni, akár a macedónok közel-keleti gyarmatait veszélyeztetve, de a szerbek és a bolgárok gyarmatait is választhatják még célpontoknak. De ha csak drainnak használják is, az is súlyos csapásokat okozhat szövetségeseinknek, hiszen bizonyos csatákat feladhatunk emiatt a front miatt.

Jópár kritika érte már az Istencsaszar által meghozott békét. Egyesek szerint rossz kommunikációval hibázott, mások szerint a békefeltételeket rontotta el, ugyanis valamilyen “jóvátétel”-t kellett volna adniuk a románoknak, pénzt, pár régiót vagy mást. Az aktív játékosok többsége is ezt az opciót (béke megfelelő feltételekkel) választotta előző cikkemben. ICS elnökünk azonban úgy gondolta, hogy a tartós béke érdekében egyenlő feltételek között kell a béke.
Egy bizonyos kritikát azonban senkitől nem láttam sehol. Mégpedig hogy a szerződésbe belevonhatták volna, hogy Románia ne támadhassa meg Szerbiát vagy Bulgáriát, ezáltal ugyanis lehetőségük van arra, hogy szövetségeseinknek komoly károkat okozhassanak.

Jelen helyzetben nem tudjuk még azt, hogy a román támadásnak milyen kimenetele lesz. Azt tudjuk, hogy a macedónok és a szerbek csatáit hozunk kell minden áron. A szerbek az elsőrendűek, hogy az összes rw-t hozhassák és minél hamarabb kiűzzük a horvátokat Európából és Boszniát és Albániát teljesen eltörölhessék. Eközben a macedónoknak is nyernünk kell legalább egy csatát a török támadással szemben, ugyanis a törökök eltörlése is napirendben van.

Mivel a román támadás "áldozata" Bulgária, érdemes az ő szempontjukból is megvizsgálni a történetet. A bolgárok fővárosa Egyiptomban van, így eredeti régióik elvesztéséből még nem következne be semmilyen komolyabb kár.
A román front egyelőre tehát nem zavarja őket, ellentétben a görögök és a törökök okozhatnak komolyabb zavarokat.
A románok akkor okozhatnának nagyobb gondot, ha eredeti török régiókat tudnának szerezni, így fenyegetve ázsiai és afrikai gyarmataikat.
Jelenleg tehát a bolgárok a görög csatákra fókuszálnak mert ők fenyegetik a bónuszaikat.
A bolgárok a jelen állás szerint tehát nem foglalkoznak eredeti régiók sorsával, sőt Plovdiv sokáig remek sebzéselvonási terület volt a törökökkel szemben, ráadásul az volt a török főváros, így a törökök nem tudtak bónuszokat szerezni eredeti régiók felszabadításával. azonban most felszabadul. Ennek az oka, hogy a bolgárok időhúzási céllal indították a felkeléseket, azonban a fontosabb csaták miatt nem volt már nem tarthatták tovább fent ezt a bolgár szempontból kellemes állapotot.


Korábban egyértelmű volt a kongresszusunknak, hogy békét csakis a szerbek vagy/és a bolgárok védelmével együtt írhatunk alá. Talán a hatalmi viszonyok változtak meg nagyon az utóbbi időkben (USA, Oroszország és Brazília átállása), talán más okok is vannak mögötte, mindenesetre ezúttal elnökünk, Istencsaszar lehetőséget biztosított a románoknak arra, hogy újra izgalomba kerülhessen a lakosságuk és seregük és szövetségeseinknek újabb veszéllyel kelljen szembenéznie.
Még nem tudjuk, mit hoz a holnap, azonban a következő kormányok számára se lesz mindegy, milyen áron fogunk békét kötni ellenségeinkkel. Ugyanis nem csupán saját bónuszaink biztonsága fontos, hanem a szövetségeseinké is mert nélkülük mi se lehetünk sikeresek.