A hősökről

Day 916, 08:05 Published in Hungary Hungary by szekely ostor

Mindenki ugybelé van gabalyodva ezekbe a választásokba, mást nem es olvasgatni csak hogy : Szavazzá rám szavazzá rám ….
Nem untatlak én es ezzel. Hát ha lehetne szavazni … cikkembő megtudjátok én kire szavaznék. Dehát akkó belé es vágnék a kiválasztott témába.

……………

Minden társadalomnak, virtuális vagy valóbélinek, szüksége van hősökre. Nagy, erős karakterek, melyek egy olyan irányt adnak az eseményeknek melyek elragadtatnak. A főhős, egy olyan karakter, mely meghaladja, átlépi a halandó feltételt és maga után hagy egy mély emlékezetet mely beágyazodik a kollektiv tudatába.
Az Online játékoknak, mint minden "közösségnek" mely embereket gyüt össze, megfelel egy különleges hős kategória. Mondhatni biza, hogy hős az ám, aki nyert egy döntő csatát, vagy aki beinditván egy tökéletes taktikát letérdepeltetette az ellenséget (ellenfelet). Egyesek azzal érvelnének hogy hős az es, aki má bizonyitott készséget irásban, vagy bazinagy ereje van, egy Nagyerejű János mely esedleges gyerekkorombéli megtestesült mesehős, …. vagy talán végtelen aranya van ?!.

A főhős, kérem szepen, egy modell, jobban mondva egy példakép. Ő az a karakter, akit vakon követi a tömeg, az a karakter melynek apró hibáit könnyen figyelmen kívül hagyhassuk. Ő a megtestesítője annak, amit műk mindnyájan szeretnénk elérni.
A hős csodálatunkot ébreszti fel és tiszteletet igényel.

Eme hazánknak, eMagyarországnak vannak-é hősei ???

Hát tisztelt felebarátaim, az igaz nemzeti hős jelen pillanatba egy kis karakter, ismeretlen és számba se vesszük. Ő az aki valódi erőt ad, számítunk rá, aki mindig kiszed münköt a bajból. Közepes ereje van (?), ejsze nem es politizál. Nem szokatlanok a tulajdonságai. Ugy szavaz épp ahogy kedve van. Néhanapján ujságokot, cikkeket olvas. Dógozik épp ahol éri. Penze nem sok van, de há méges bévásaroja a fegyokot mikor a helyzet kéri . Hivatalos parancsokat teljesiti odasupánkolva hatályosan az ellenfél által epitett falra. Néha nem érti mét es kell neki vinnie egy adot harcot, de ez meghaladja állapotát és méges engedelmeskedve teljesiti a parancsot. A hagyomanyos minta mégse vall rája.

Sose részesül gloriába, sose ővé a dicsőség, senki nem emel neki még virtuális szobrot se. Mindenki úgy véli, hogy ez amit csinál természetes és teljesen normális.

Kedves olvasóim, testvéreim, talán jobban meg kéne tisztelni ezeket az ismeretlen hősököt.




eNemzetünk hatalma nem az arany mennyiségétől adatott és nem a tankok képviselik azt, hanem az a párezer felhasznaló aki nap mint nap dógozik, edz és harcol. Magamró elmondanám hogy nem érzem magamot hősnek, de megtiszteltetés számomra hogy hősök kőzöt szolgálhatom hazámot, eMagyarországot .

Ha Ők nem lennének , “rolunk” sem mesélnének.


Isten áldjon benneteket !!!