7. fejezet: ünnepek a fronton

Day 2,296, 01:36 • Published in Hungary Hungary • by harangozo
1915. augusztus 26. Elindul a menetzászlóalj, Breznyában képezzük ki a frontot még nem látott újoncokat.
Szeptember 16-án Hladky-nál beosztanak bennünket az ezredbe. A III. zászlóalj 10. századához kerülök. Századparancsnok Schüller kapitány, szakaszparancsnok Kell zászlós. Megint összekerülünk, örültünk is egymásnak. Novo Aleksiniectől keletre fekvő temető mellett fekszünk Swramléniában.
28-án egy kozák dandár és négy gyalogezred a 86-osoknál megint áttörte a frontot. A tartalék segítségével a támadást megállítjuk, a II. zászlóalj ellentámadása Milnónál sikerrel jár. Kitüntetésosztás: Kovács Sándor komám megkapja az arany, én a II. osztályú ezüstérmet.
1915. október 2. A 26-osok leváltanak bennünket, 13-án Trónörökös Károly királyi herceg szemlét tart és tizenkét 23-ast személyesen tüntet ki.
Október 21-én erős orosz támadást kapunk, de visszaverjük.
November 19-ig erős állás építésén dolgozunk, az időjárás erősen romlik, nedves, hideg havazás kezdődik, megint két zászlóaljra apadunk le. November 19-én tartalékba vonulunk. Bevonul a XVI-ik Marschbataillon és mint a III. zászlóalj nyer beosztást. Tetvészkedni járunk Zaloscéba. Kiképzési, harcászati gyakorlatok, 28.-án dermesztő hidegben éjjel Zagorcéba megyünk.
November 29-én felváltjuk a 41-ik gyalogezredet. A lövész és a futó árkok megtelnek hólével, az állások, srapnelvédő tetők bedőlnek, pokoli sokat szenvedünk a sok munkától.
December 20-án bevonul a XVIII. Marschbataillon, mint IV. zászlóalj nyer beosztást. Tovább végezzük a rabszolgának sem való munkát. Közben hol Goglia altábornagy, hol Grállert tábornok 64.-ik brigádparancsnok tart inspiciérrungot.
December 30-án a 29-ik gyalogezred felváltott bennünket. Mi a III. zászlóalj Zagrocére megyünk. Glöckner ezredes ismét átveszi a brigád kommandót, Hahne alezredes az ezredparancsnokságot, majd Bognadowkára megyünk pihenni. Nem szeretjük a változásokat, mert minden falut ki kell előbb a trágyától tisztítani, ami a bakának nem valami fényes mulattság, mert azt a kis ásójával kell elvégezni.
1916. február 21. A XVIII. menetzászlóalj bevonul s beosztják az ezredhez, majd 21-én Bithmer gróf, mint új hadseregparancsnok szemlét tart felettünk.
Március 2.-án vasúton a 3-ik porosz gárda hadosztályhoz megyünk Jeziernára. Ezredkantin nyílt nálunk, szorgalmasan látogatjuk, mint valami csudát.
Március 22.-én bevonul a XIX. menetzászlóalj állomány kiegészítés misére és istentiszteletre járunk Prsowcére. Közben Olajewot vesztegzár alatt tartjuk, mert megrühesedett az egész falu, kutyástól-macskástól. Nagyban folyik a fertőtlenítés.
1916. április 1 Worobijowkán át Hlatky melletti erdőben lévő múlt évi állásokba megyünk. Ez egy igen rendes állás. A III. zászlóalj állása úgy néz ki, mint egy kifli, vagy félhold s a közepén egy előre tolt tábori őrs, egy sűrű, kb. húsz éves erdőben, olyan közel az orosz állásokhoz, hogy a kézigránátot, amit átdobtak hozzánk, sokszor vissza lehetett dobni s ott robban a küldőnél. Naponta 4 óra alvás, alkonyatig az állandóan romba dűlő állás javítása. Alkonyattól reggeli köd felszállásig minden ember a lőállásnál van készenlétben, mert állandó támadásban van részünk. Egész éjjel őrjáratozunk, az orosz aknavetők /bakanyelven: minyétek/ éjjel-nappal dolgoznak, s mink kapjuk a csomagot, ha kérünk, ha nem. Nálunk egy porosz tiszthelyettes van egy 105cm-es aknával, de ez is ritkán lő, nem akarja elárulni a helyét. Ha lő, akkor a mi bakáink is dekkolnak, mert a visszarepülő szilánkok a fákat derékba szelik. Az orosz akna olyan, mint egy konzervdoboz, amiből egy madzag lóg ki, ez a gyújtózsinórja. Nem sok kárt csinál, de sok kicsi sokra megy, az ember utoljára nagyon ideges lesz tőle.
Itt ismerkedtünk meg egy cifra német fegyverrel, a lángszóróval. Olyan a működése, mint a permetezőnek, amihez hozzáér az ég és borzalmas halált okoz. Kedvenc foglalkozás még, alagútfúrás egymás alá s felrobbantás. Minden fedezékben van egy kifeszített papír, mint a dob s azon kukorica, vagy borsószemek. Ha ezek elkezdenek remegni, az azt jelenti, hogy alattunk ásnak s lehet várni a robbantást. Egyenesen idegbajosok részére szánt erdei üdülés.
A húsvéti ünnepek egybeesnek az oroszokéval, főparancsnoksági engedély nélkül, legénységi alapon fegyverszünetet kötünk. Rengeteg halott bajtárs oszlásnak indult teteme borzalmas bűzt terjesztett. Az oroszoknak legalább ötször annyi halottjuk volt, mint nekünk. Tiszteknek nem volt szabad kijönni az állás elő, mert arra rálőttek. Persze azért aki nem volt finnyás, az kint volt közlegény ruhában, segített temetni, no meg kicsit megbazsálták az ellenséges állásokat is. Kell zászlós hadnagy lett, az áldomást megittuk.

Június 7-én felváltanak bennünket, hátramegyünk pihenőbe. Nagytakarítás, majd abba hagyjuk, és tábori misére megyünk. Javában oktat bennünket a Regemenspáter, hogy asszongya: „..Gondoljatok Magyarország védasszonyára, a boldogságos Szűz-Máriára…” Ebben a pillanatban egy jelentő lovas vágtat be a templomba és beordítja: Ezredes úr! Alarm! Kitört az orosz offenzíva, azonnal menet vissza a frontra! No, megfogadta a baka vendég a tisztelendő szavát, mert ugyancsak emlegette az összes szenteket. Pihenő nélkül visszamentünk s egy erdő szélén „pihenni” tértünk. Idegerősítő pihenő, körös-körül száz és száz ágyú dörög, mind a két fél részéről legalább százezer ember ordít, lövöldöz, mint a megszállottak.
Június 9-én a 86-osoknál áttörték a frontot. A szabadkai ezrednek borzalmas veszteségei vannak, élő alig van közöttük. A pergőtűz állandó dobpergéshez hasonlít, valóságos tűz-vas- eső hullik. Visszaadják a gorlicei tanítást. A tartalékot ellentámadásra vezénylik, ismeretlen a terep. Önkéntes járőr előre! Takács gyalogossal előre megyünk megkeresni az arcvonalat, vagy ahol volt. Hullákon járunk, közben Takács megsebesül, visszamegy. Egyedül megyek előre, a 86-osok állásánál csak hősi halottak vannak és egy őrült főhadnagyot találok, csupa vér. Bekötöm, ravaszul hátra küldöm. Szemre vételezem az állást s visszamegyek a rajomhoz és kézigránáttal, 16-an befúrjuk magunkat az oroszok közé. Jobbra-balra dobálva a kézigránátot egy darabon visszaszorítjuk őket, majd az állást biztosítottam, míg a zászlóalj bevonult s tovább feszítette az éket. Ezért a fegyvertényért az I. osztályú ezüst vitézségi érmet kaptam. Éjjel nappal támadás, pergőtűz, századunk a 10., 13 főre apadt. Az oroszoknak annyi halottjuk volt az állásaink előtt, hogy álló ember nem látszott ki közülük. Kell hadnagy az orosz állások előtt bokalövést kapott. Hason csúszva a sebesült vivőkhöz húzom, majd utána Balázs bácsit, azaz a hátamon viszem, mert a hátából jó kéttenyérnyi hiányzott, kilátszódott a hátgerince. Schönfeld őrnagy a 86-osoktól, mint a bolond hajtja előre az embereket, az igaz, hogy ő is folyton elől szaladgált. Ezen az egy ponton, kb. 1 km-en teljesen felmorzsolódott a 23-as, 86-os közös, 23-as, 24-es honvédgyalog ezred és a 7-es kurlandi vadászezred. Schönfeld utolsó rohama kb. 250-300 emberből állott, az öt ezred összekevert legénysége. Elfoglaljuk az orosz kartács ágyúkat. Az orosz rohamok megtörtek, veszteségeiket, mi bakák, 8-10000 főre tettük. Egész gát volt belőlük. Piros Pünkösd napja van.