Join the new world

Repes e-Repes szívem látva, hogy új országok kapcsolódtak be virtuális világunkba. Macedóniának és Montenegrónak különösen örülök. De jó érzés látni itt Fehéroroszországot és Ciprust is. A Föld másik felén pedig három új országot vettem észre: Szingapúrt, Taiwant és Új-Zélandot. A főként gazdasági jellegű reformok eltörlésével e-világunk beszürkült. Ám a jövevények színesítenek most ezen a képen. Más szavakkal, valószerűbbé teszik, közelítik a virtuális világot az igazihoz.

Most nem is annyira róluk szeretnék beszélni. Persze az örömem annak is szól, hogy potenciális szövetségeseket és gazdasági partnereket látok bennük - nyilván a kormányzati kapcsolatfelvétel már folyamatban van. A Vernunft und Freiheit rendszeres olvasói tudhatják, hogy óvatos kritikával szoktam illetni a kormányzat tevékenységét. Elsősorban választási tudósításaimban, de ritkábban másutt is. A kritikám alapja az, hogy az elmúlt kilenc hónapban talán csak egy vagy két olyan kormány volt, amelyik megítélésem szerint érdemben csinált volna valamit. (Nem akarok sem személyeskedni, sem pedig túláltalánosítani: ezért mondom, hogy nem x, nem y, és nem mindegyik kormány, hanem a többségük.) A többiek, ezt az egyet vagy kettőt leszámítva, engedtessék meg, nagy kalap semmit csináltak. Nem is voltak éppen sikeresek. Szerintem gáz, ha egy kormánynak nincs programja. Szerintem gáz, ha csupán jólhangzó ígéretei vannak és még inkább, ha az érzelmek húrjain játszanak. A hadsereg koordinálásán kívül, a Hadügyi Közlöny szerkesztésén kívül kevés területen látom a kormányzatot buzgólkodni. Persze, sem kormánynak, sem pártnak nem voltam tagja, így legfeljebb külső szemlélőként tudok beszélni.

Különben ne becsüljük túl az e-Rep kormány jelentőségét. A társadalmi és gazdasági folyamatok nélkülük is ugyanúgy haladnak. A kormány legfeljebb összefogni és irányozni tudja a gazdasági-társadalmi erőket. Rendezni tudja a széttartó vektorokat. Feltéve hogy van képessége és szándéka erre.

Csakhogy a sok-sok egyéni törekvés közt vannak ellentmondások - hiszen észhasználatunk különböző, illetve érdekeink is mások. A közös célok észrevétlenek maradnak.

Szervezés révén a legáltalánosabb formában összegezhetők az egyes érdekek. Ilyen szerveződés persze spontán is létrejöhet, alulról - akár érdekvédelmi civil szervezetek formájában. Vagy éppen felülről, egy már meglévő struktúra működésbe hozásával. Egy ilyen meglévő struktúra ugyebár a kormányszerv.

Világos, hová lyukadunk ki: az egyes érdekek legáltalánosabb formában való összegzése lehet így egy pártprogram - ami a párt választási győzelme esetén kormányprogrammá, nemzeti céllá válik. A "nemzeti célok csak kampányfogás semmi más, ez már többször bebizonyult." - írta egyik cikkem kommentjeként Vasmegye. Fenti premisszákból a következtetések levonását mindenkinek magára bízom.

A következetes kormányprogramok hiánya sok mindennek lehet a jele. Az efféle következetesség kihívás, mert szükséges hozzá a képesség túllátni az egyeseken és eljutni az általánoshoz. Illetőleg egy tiszta jövőképet is igényel.

Mondok egy ilyet. Az e-világ fejlődése azt mutatja, hogy kialakult egy szövetség, amely Európa államainak súlyosabbik felét magában foglalja, és érdekeit nem külső hatalomtól határozza meg. A tavasszal még csak bizakodtam benne, de most már elég biztos, hogy ez a szövetség a Phoenix. A világfolyamat, amit szemlélünk, az egységesülés. Per pillanat jövője a kontinentális szövetségeknek van. (A regionális szövetségek esélye a Phoenix-EDEN ellentét bebetonozódása miatt elveszett.) Persze, mindennek az oka részben az, hogy nagyhatalmak már nem csupán Európában vannak. A nemzetközi térben érdekeit kivívni egy-egy állam önmagában már nem tudja. Összefogást igényel ennek megvalósítása. Az USA és Kína erősödése, meg az államközi erőviszonyok kiegyenlítődése az európai államok összefogására ösztönöz. Napóleon jóslata itt bejön: "az európai államok egymás elleni háborúi lényegében polgárháborúk". Az európai belháborúk egyre kevésbé ésszerűek. Azért nem ésszerűek, mert tartós eredményt elérni már senki sem tud.

Európa egységének útjában nyilvánvalóan az EDEN áll. Legyünk nagyvonalúak! A skandináv államok elszigeteltek és nem is túl ambiciózusak. Ők nem játszanak. Spanyolország gyenge mint a harmat. Ő sem túl fontos. Lengyelországban még van szufla, de az egyéni területszerzés kevéssé jellemzi Európában. Európa egységének legfőbb kerékkötői Horvátország és Románia. (Az olaszok próbálkozása szalmaláng, a görögökét meg már láttuk jópárszor.) Magyarország és Szerbia kezeit is leginkább ez a két ország, Horvátország és Románia köti meg. Kötekedésük nélkül már régen béke lehetne Európában. (Az operatív részletezést lásd a következő cikkben.)
Európa egysége ha tisztán szép szóval nem, akkor részint erőszak révén valósul meg. Az európai békét szövetéség követi, mely hatalmas erők felszabadulását okozza. Nemzeti honvédelemre nem lesz szükség, ehelyett Európa peremterületeinek védelmét érthetjük honvédelmen. A következő teendő ezután az érdekszférák felosztása. A szövetség fenntartása érdekében demokratikus alapon, a tagállamok egyenlőnek tekintésével érdemes ezt keresztülvinni. Függetlenül attól, hogy katonai erőben ki mennyit ad a közösbe. Az irigység megmérgezné az egységet.
Hová törjünk? A kontinensen kívülre. Banálisan szólva, gyarmatosítsunk. Erőforrásaink erősen korlátozottak, önmagukban nem biztosítják a termelés bővülését. GDP-növekedés az e-világban nincsen háború nélkül - minőségi tényező híján marad a mennyiségihez való folyamodás.
A célok korlátozása és hierarchiába szedése is fontos. Lépésről lépésre haladva előretörhetünk más kontinensek belsejébe. Ha ez megvalósul, akkor sincs vége a történetnek. De ennél tovább nem gondoltam, véleményem szerint ez is elég hosszú távú célkitűzés.

Ha már háború, ám legyen. Nem állok a többség útjába. De könyörgöm, csináljuk végre ésszel!





Összegző vázlat

A kormány rendeltetése a társadalmi-gazdasági erők összefogása (mint eszköz) révén egy általános érdek megvalósítása.
A közös célok összefoglalása normális esetben a nemzeti célokban jelenik meg.
Reális jövőkép híján jelenleg nincs programja e-Magyarországnak.
(A gazdasági gyarapodás egyedüli lehetősége - de csak az e-világban! - a háború általi területszerzés.)

A jövő útja: kontinensen belüli béke, interkontinentális háborúk.
Európa szövetsége a Phoenix.
Első lépcső: Horvátország és Románia neutralizálása.
Második lépcső: érdekszférák elhatárolása.
Harmadik lépcső: megvalósítás.