Join the new world

! TOP 10 !
Szavazd a cikket a Top 5-be és Iratkozz fel újságomra !



Ott ahol ma mindenhol multi és mall van, ott valaha igazi élet volt.
Magyar országban minden Magyar volt: a nagy Magyar ország is.
Olyan nagy volt Magyar ország, hogy azt se tudták Trianonig tart a határ.
Paks mellett, ahol ma turul madarak atommagot csipegetnek - ott élt az igaz Magyar nagyapó az igaz Magyar nagyanyóval.
Nagyanyó sámán volt.
- Hallgasssssááááámááán! - ordította nagyapó, amikor nagyanyó kihúzta a Magyar földből az óriási retket s nagyapóból az óriási Magyar indulatot.

Akkoriban Toldi Miklós volt a forgalmista, nem Győzike, aki ki tudja hol áll meg?
Ott, abban a Való Világban a középkorú lovagok mindig egy hölgyet tűztek maguk elé.
Csillag Születik kizárólag csak szenteste volt: Szent Imre kedvenc rajzfilmje.
Ekkor még nem a Blikk, hanem Szent István Intelmei volt a legolvasottabb.
Annyira várta a (meg)jelenést a Magyar nép, mint Bambi a vadászidényt: a félország analfaBéla, II. Béla pedig kifejezetten látás sérült volt.
Még így is tisztábban látott mint V.I.Lenin.
A süketeket Lehel kürtje ébresztette, pártállásra való tekintet nélkül.
A nagy Magyar rónaságon Biberach kertelt, mint vendégmunkás.
Való igaz, nem is neki énekelte Bánk bán, hogy "te mindenem".

A gazdag Magyarok Pulára mentek nászútra. A szegény Magyarok Herédre, a jobbágyok Mogyoródra. Később következett a héjja nász a zavaron.

A cigány annyira nem volt kérdés, hogy most se tudják rá a választ.

Ámde akkoriban, aki a Magyar hazára böszméket mert mondani, annak nem pöszméte vesszővel vertek a popsijára, hanem rögvest kalodába zárták, mint egy fogolymadarat.

Ma már Magyarországon trend a lelke mindennek: a kultura interetnikai homogénizálásanak retrospektiva relevációja és interdiszciplináris konzumeffektje a bikicsunáj...

. . .

Erdély akkoriban még Tündérország volt: senki sem akart átívelni rajta.
Akkorák a hegyei, hogy csak emelt (ló)fővel lehetett megélni.
A csángók még mind székelyek voltak, sehova se pályáztak emigrálni.
Pedig a táncházban gyakorta húzták az akasztóst.

Az akkori Magyar férfiak nem Csíksomlyóra jártak sírni, hanem Mohácsra.
Tordán sem a göndör farkú kismalac túrt, hanem a vallásszabadságot hirdették ki, nota bene: hiába.

Akkor még nem voltunk IBUSZ kirándulás, ahol az turbó Magyarok kodályi tiszta forrás helyett életvizeként iszogassák a Oltárkőről ledergedező vizet. Azt, amibe az oláh pakulár a turmával együtt belenemezelt.

S nem volt még Aranyosgyéresen szögesdrótgyár, hogy a füstjét majd a turbó Magyarok összetévesszék a szintén ki nem haló-félbe levő indiánok füstjeleivel.

Erdélyben akkortájt lármafával sms-ezetek, de azt csak a székelyek értették, az igazi Magyarok már akkor sem: más-más volt a tér,erő.
A székelyek nem a Magyar Mozdonnyal nosztalgiáztak a még közel sem 1000 éves határon és szuvenírnek nem korondi taplósapkát vittek haza, hanem hol törököt, hol tatárt.

A végeken akkor kezdték írni a végrendeletet, mikor hírét vették, hogy Madéfalván Zöld Péter pártjának menekülése csapatépítő élménytúra ahhoz képest hogy hamarosan béromlanak Erdélybe az aranyos Bulák..

Azóta aki itt nem román, az szórvány vagy kisebbség.

Rossz időkhöz jó humor kell.
Ne zakatolj kicsibarátom me´ hanemegyéb indulhatsz haza egy hát bicskával s akkor ejsze olyan házba is bésirülsz aminek még az alapját se kalákáztuk meg...

De Erdélyben azóta sincs vérciki. Mert itt minden király: Mátyás, László, Zoltán, hágó, falva, kő stb.

És minden jó, mert a vége jó:
"Az Isten is egyedül van, mégse sír".
Ahogy az áldott emlékű Tamási Áron bátyánk mondta volt.

Barátkozzunk meg. Legalább -ezzel- a gondolattal . . . (?)

---

Akarsz sok TOP 5 cikket olvasni ?
Szavazd meg e cikket és Iratkozz fel az újságomra !