[Vers]Óda a pályázatokhoz

Day 2,700, 02:14 • Published in Hungary Hungary • by Scytha 2.0


Legutóbbi cikkem is pályázatra íródott, de végül egy forintot sem kaptam rá állambácsitól, hiába feleltem meg minden kritériumnak, de hát a mutyikényszer nagy úr, valami pénzt csak el kell csalni, így aztán nem oszthatnak mindig minden marhának! 😛

Pedig a kritériumoknak nem volt nehéz megfelelni, azt hiszem több volt 5 mondatnál, nagyon hejjesirássy hibbákatt sem szoktam véteni, belefoglaltam minden kulcsmondatot, és szót, de az elbíráló személy tetszését úgy látszik nem nyerte el, úgyhogy hiába fáradoztam egyszerre az összes pályázattal, ez van... Bánatomat ezúttal versben mondom el.
Vártunk, lesz majd román NE, Tarsolytestvér ígérte,
Hogy végül nem ő adta be, őt nem is érdekelte,
Azt hogy nem szavazták meg hát nem ő tehetett róla,
Ezzel úgy gondolta talán, meg is volt a programja.

De jajj az impícs súlyos pöröly, lesújtott a gyanútlanra,
Két hét múltán észre vette tán hogy nem elnök már, vagy a
Fejedelem, a vezérlő, minek ő nevezte magát,
Hisz oly ritkán látogatta hőn szeretett kis országát.

Érkezett hát az újabb sokk, románoktól empépével,
Megszavazzuk, szóltak kongák, de fel nem érhető ésszel,
Hogy ebből sem lett meg semmi, és egyhelyben toporgunk,
Horvátokkal szintúgy nem lett közös harci programunk.

S lám itt vagyok, épp kétkattos, mert az élet közbeszólt,
Új karaktert nem indítok egyelőre, mert a bolt
Lassan megy és nem gyűl a pénz, dobjatok meg endorssal!
Mert a kormány pályázatból nem jött be egy garassal...

Minek írok hát most verset azt magam sem tudhatom,
De hátha lesz kit megfoghatok pár sorommal, mondhatom,
Lenyűgöz a tehetségem, mit kisujjból szoptam ki,
És megszán majd pár forinttal, majd új karim felveszi.

Mert hiába maradtam le most ezzel a programmal,
Full lanával indítanám majd utódom, azonnal.
Mert egy újonc esélytelen e világban bizonyost,
Cikket írni viszont tudnak, és trollkodni aranyost.

Események terén mostan el vagyok még maradva,
Felvidéken jártam s ottan minden el van havazva.
De ha éppen munkám enged, felnézek egy kétkattra,
És ha már van, kihasználom az időmet újságra

Mert hogy pályázat az van csak fizetés nem mindig,
De ha százból egyre jön hát elbicegek végig
Hosszú úton mely rögös és új karihoz vezet el,
Erről szól most versem tehát, endorsoljál te s****ej!

Nyolc versszakra jár sok cécé, íme hát az utolsó,
Kíváncsi leszek most lesz e fizetés, vagy mutyizó
Emberkék ülnek immár a szocmin székben is, mi kár,
Mert haldoklik ez a játék, kell az ösztönzés, mi jár!

Csöcsök ezúttal sincsenek, de ez talán nem TL😉R!