[RH+] A székelység eredete és története a török hódoltságig
Hun Carpathia
Köszöntöm a kedves olvasókat.
Ezen cikkem egy rövid és vázlatos áttekintést kíván adni a székelyek eredetéről, területi elhelyezkedéséről és történelmükről a kezdetektől egészen Mátyás király uralkodásáig terjedő időszakra vonatkozólag.
Nehéz eldönteni, honnan is lehetne kezdeni Székelyföld történetét. A székelyek betelepülésétől vagy annál is előbb? A még be nem települt székelyek előtti időkről is adok egy rövid áttekintést.
Székelyföld a székelyek betelepülése előtt:
Erdély évezredek óta lakott vidék volt az Őskortól kezdve, erre a legrégebbi bizonyítékok a közép-Paleolitikum idejéből (i.e. 300.000 – i.e. 30.000) maradtak ránk.
A mai Székelyföld az Ókorban számos népcsoportnak szolgált szálláshelyéül, majd a nagy birodalmak részterületévé vált: i.e. 400-350 között a kelták is eljutottak erre a vidékre, majd az i.e. I. században a Dák Királyság hódította meg és a kelta lakosság lassan egybeolvadt a dákokkal. I.sz. 106-107-ben Róma szétverte a Dák Birodalmat és a helyén megszervezte Dacia provinciát. A rebellis tartomány viszont sok nehézséget okozott a rómaiaknak. A dákok - majd az ott megjelenő szarmaták és vizigótok - folyamatosan lázadoztak Róma ellen, míg végül 270-271-ben a rómaiak kivonultak és magára hagyták a területet.
A volt Dacián a rómaiakkal keveredett dákok (dákó-románok) és a vizigótok osztozkodtak. 380-ban jelentek meg a határokon a hunok, akik hamar kiszorítottak az ott élő népeket, csak a gepidáknak „kegyelmeztek” ilyen téren. Attila, hun király (ural. 434-453) halála után a birodalma szétesett, s központi területein, vagyis a Kárpát-medencében a gepidák vették át a hatalmat. 567-ben ez a germán királyság is összeroppant a langobárdok és az avarok kettős nyomása alatt. A gepidák bukása után az avarok meghódították a vesztesek területeit, s az avarokon túl jelentős volt a szláv népek betelepülése az egész Kárpát-medencébe, tehát Erdélybe is.
A székelyek eredete:
A IX. század elején az Avar Birodalmat nyugatról a frankok, keleten pedig a bolgárok ostromolták, majd a támadók felosztották egymás között a Kárpát-medencét, így a keleti részek a Bolgár Birodalomhoz csatlakoztak. Egyes elméletek bizonyos források alapján azt feltételezik, hogy a magyarok már a IX. század közepén megjelentek a Kárpát-medencében, ám véglegesen csak 896 után telepedtek le oda.
A székelység eredete nagyon vitatott, nincs egyetértés arról, honnan és melyik népcsoportból származnak. Magyar etnikumnak is tekintik őket, de emellett egyaránt megjelent a bolgár (eszkil), a hun, az avar vagy a török-kavar eredet. Anonymus Gesta Hungaroruma szerint (1196-1203) a székelyek Attila népéhez tartoztak és Kézai Simon Gesta Hunnorum et Hungarorum művében (1282-1285 körül) is a hun eredetet hangoztatja. Kézai leírásában a székelyek, mint a hunok utolsó leszármazottai jelennek meg, akik értesülvén a magyarok jöveteléről eléjük siettek a IX. század végén és együttesen meghódították Pannóniát. A székelyek ez után az ország nyugati határvégein telepedtek le.
Kézai Gestájában a székely rovásírásra is kitért, amire, mint a vlachokkal (értsd poszt-római latinok) való kölcsönhatás eredményére tekint. Ebben lehet annyi igazság, hogy néhány görög betűforma valóban fellelhető a rovásírásban. Az 1488-as Thuróczi János Krónikája, (ami szintén a szájhagyományra alapul) a rovásírást a székelyek sajátjának tartja, amely a szkíták öröksége, vagyis a székelyeket a szkíták leszármazottainak véli. A rovásírás azonban az egész magyar népesség körében használatos volt, mígnem I. István (997-103
😎be nem vezette a latin ábécét. A rovásírást a legtöbb esetben azért kötik a székelyekhez, mivel egyedi módon az 1850-es évekig használatban maradt Székelyföldön.
Történészeink is próbáltak válaszokat adni a székelyek eredetére.
László Gyula „kettős honfoglalás” elméletében azt állítja, hogy a székelyek az első hullámú magyar honfoglalókkal (vagyis a késő-avarokkal) érkeztek a Kárpát-medencébe. Ezzel szemben Engel Pál úgy véli, hogy a székelyek valójában a frank- bolgár hódítás után megmaradt avarok, és akikkel a magyar honfoglalók a Kárpát-medencébe jövetelükkor találkoztak. Mindezzel ellentétben Vékony Gábor azt vallja, hogy a székely nép minden bizonnyal a magyarokhoz csatlakozó szkíták lehettek, erre utal a népnévbeli hasonlóság: Szaka (szkíta) – székely. Mellesleg Vékony a rovásírást nem a szkítáktól, hanem az avaroktól gyökerezteti.
Czeizel Endre is érdekes eredményekre jutott genetikai kutatásait követően. Ezek szerint nem valószínű, hogy a székelyek magyar etnikumok lettek volna a múltban, mivel génállományukban jelentős eltéréseket mutatnak a magyarokétól, s a székely gének sokkal inkább az iráni népek génállományához hasonlatos. A modern genealógiai vizsgálatok tehát kijelölték a székelyek eredetének földrajzi és etnikai kereteit, de a székely nép származásának kérdése még mindig nyitva áll a történészek és régészek előtt.
A székely ön- és közigazgatás:
A székelyek ősei, a magyarok érkezését követően a végeken kerültek letelepítésre, hogy védelmezzék a határokat. A székely név jelentése is innen ered, vagyis határőr. Kezdetben, ill. a IX-X. században nem a mai Székelyföld területére telepítették le őket, hanem a nyugati országrészre.
IV. Béla király névtelen jegyzője előadásában lényeges megjegyzés az, hogy a székelyek a honfoglaló magyar seregek előtt jártak s az első sorban (elővédül) harcoltak. Visszavonuláskor viszont utóvédként biztosították a magyar seregek útvonalát.
-Székelyekként való első említésük 1116-ból való, amikor II. István a csehek elleni harcokban besenyő és székely elővédet alkalmazott.
- Az 1146.-os osztrák hadjáratban is a besenyők és a székelyek szokás szerint a magyar hadsereg élén jártak.
A székelyek a X-XI. században a történelmi Magyarország nyugati végein, később Bihar vármegyében éltek, ahonnan aztán Udvarhelyre költöztek, vagyis ténylegesen is a mai Székelyföldre érkeztek.
A székelyek erdélyi megjelenésével majdnem egy időben kezdődött, 1141 körül a szászok betelepítése is. Ekkor II. Géza a székelyek egy részét még keletebbre költöztette, az új népcsoport letelepítése miatt.
A székelyek tömeges Erdélybe települése nagyjából 1270-re fejeződött be. Az első székely ispán kinevezése 1228 –ból való, vagyis a király általi garantált különállásuk ekkor kezdődhetett.
A magyar területekről az Erdélybe való átköltözés során többször előfordult, hogy a székelyek magukkal vitték eredeti helyneveiket, például Sebes helyiség nevet, melyből később Erdélyben Sepsi szék lett. Az 1270-es esztendőben V. István kialakította a hetedik székely széket, Aranyos szék néven. Így a székely székek a következők lettek: Csík szék, Maros szék, Udvarhely szék, Sepsi szék, Orbai szék, Aranyos szék, Kézdi szék.
Háromszék 1562-es megalakulása előtt három különálló egységből állt: Orbai, Sepsi és Kézdi székből. Csíkszékhez is később csatlakozott még Gyergyó- és Kászonszék. A magyar területi közigazgatási egységeket vármegyéknek nevezték, ezzel ellentétben a székelyek a sajátjaikat székeknek hívták, hasonlóan a szászok erdélyi székeihez.
A székelyek saját nemzetgyűléssel rendelkeztek, ahol magukra vonatkozó törvényeket hozhattak. Ez a kiváltságuk nagyfokú önállóságot jelentett a közösség számára, de ezen felül a közigazgatás, a bíráskodás és katonapolitika is helyi irányítás alá tartozott. A székelyek kiváltságos helyzetéből adódóan, noha Székelyföld a Magyar Királyság határain belül helyezkedett el, mégsem tartoztak teljesen a magyar király fennhatósága alá.
A székelyek maguk választhatták a vezetőiket is (kivéve a székelyek ispánját), akik a magyar nemességgel egyenlő jogokkal rendelkeztek. Székelyföld vezetője a székelyek ispánja volt, aki a magyar király képviselőjének felelt meg, vagyis az ispán személye és funkciója szorosan az uralkodóhoz kötődött. A tisztséget a király jelöltje töltötte be, aki általában nem a székelyek közül került kiválasztásra, hanem a magyar nemesek köréből. Az ispán főbb tevékenységi területe az adminisztrációra, a katonai ügyekre és az ítélethozatalra terjedt ki. Kevéssé ismert tény, de 1441-1446 között Hunyadi János töltötte be a székely ispáni pozíciót, s egyben erdélyi vajda is volt.
A különböző székek helyi ügyeit a székgyűléseken tárgyalták meg, ahol minden szabad székely megjelenhetett. Az 1438-ban alakult Három Nemzet Szövetsége (Unio Trium Nationum) intézménye látta el Erdély politikai ellenőrizését, amiben a székelyeken kívül a szászok és a magyarok vehettek részt, mint a három erdélyi nemzet.
Hunyadi János 1441-1446 között erdélyi vajda és székely ispán, valamint 1446-1452 között a Magyar Királyság kormányzója.
A székely birtokjog és a katonai szolgálat összefonódása:
A székelyek kiváltságos önállósága a középkori társadalomban nagyon sajátos és szokatlan jelenség volt. A privilégiumokat mindazonáltal azért élvezhették és tarthatták meg évszázadokig, mivel fegyveres szolgálattal tartoztak a magyar királynak, amelyért cserébe az előjogokon túl adómentességet és földet kaptak.
A birtoktulajdonjog nemtől függetlenül örökletes volt, viszont csak egyenes ágon. Ha nem volt egyenes ági leszármazott, akkor a székelységhez, mint közösséghez került a földbirtok, közös használatba. Ezek a szabályok sokban különböztek a kor feudális földbirtoklási jogától, már csak azért is, mivel a magyar nemesek földterülete (feudum) sokáig nem volt örökletes, az csak a királynak tett szolgálat idejéig állt a hűbéres birtokában, egyfajta fizetségnek számított. A magyar feudum örökletessé válását követően az egyenes ági örökítést alkalmazták, ha pedig nem volt ilyen leszármazott, akkor a feudum visszaszállt az uralkodóra, esetleg a helyi földesúrra.
A tatárjárástól a török hódításig:
Az 1241-1242-es magyarországi tatárjárás Székelyföldön is keresztülvonult. A Szubutáj és Büdzsek vezette mongol hadak a háromszéki Ojtozi-szoroson keresztül törtek be Székelyföldre, ahol pusztítás és gyilkolás közepette vonultak tovább Nyugat-Magyarország felé. A mongol invázió kegyetlenül rávilágított a Királyság védelmi hiányosságaira. A határok védelmi rendszere megbukott, s míg a vidéki területek elestek, addig a várak többsége állta az ostromot. Levonva a tanulságot, IV. Béla király (1235-1270) az újjáépítés során nagy hangsúlyt fektetett a várépítési munkálatokra, amikor is országszerte számos jól védhető erősséget emeltetett.
A tatárjárás után a magyar királyi hatalom fokozatos gyengülése volt tapasztalható, s ezzel párhuzamosan a tartományurak (kiskirályok) tekintélye gyarapodott. 1297-ben III. András (1290-1301) Kán Lászlót tette meg erdélyi vajdának, aki nemsokára a székelyek és szászok ispánjának nyilvánította magát, s az erdélyi királyi jövedelmeket saját vagyona gyarapítására szedte be. Az Árpád-ház 1301-es kihalása után 1316-ig Kán László maradt Erdély kizárólagos ura. Nem támogatta egyik magyar király megválasztását sem, s Ottótól (1305-1307) a Szent Koronát is megszerezte, de 1309-ben a pápai kiközösítés hatására lemondott róla. Kán László 1316-os halálával Erdély a magyar király, Károly Róbert (1308-1342) uralma alá került, de Kán fiai még évekig lázadoztak a király ellen.
A XVI. századig a székely autonómia, vagyis kiváltságok konzerválódtak, az esetleges csorbítási kísérletekkel szemben pedig rendre felkeléseket szerveztek. 1467-ben Mátyás király (ural. 1458-1490) ellen hirdettek engedetlenséget, ám komolyabb konfrontációra nem került sor. Mátyás militarizált országának kötelezettségeiből a székely harcosoknak is ki kellett venniük a részüket, s 16-16 ezer gyalogos és lovas katona kiállításával szolgálták a király hadjáratait.
Köszönöm, hogy olvastátok. Amennyiben tetszett a cikk és a székelység történetének folytatását is várjátok, akkor azt komment formájában is kifejthetitek.
Rövidesen jelentkezem a következő magyar történelmi vonatkozású cikkemmel.
Harcolj okosan!
Bölcsen oszd be a sebzése
😛akkor vagy hatékony, ha a parancsban szereplő csaták közül a magas prioritásút választod és ott is csak akkor harcolj, ha a falállás 52% vagy azalatt van.
Ha a magas prioritású csaták túl vannak ütve, és túltöltődik a wellnessed, akkor keress egy alacsonyabb prioritásút, ahol a falállás 52%, vagy az alatt van és ott harcolj.
Ha teheted, üss a hadügyi közlöny szerint: http://www.erepublik.com/en/newspaper/hadugyi-kozlony-177586/1
Comments
emmádá
Erőst tetszik a cikkben az, hogy nem képzeled magad az abszolút igazság birtokosának (mint oly sokan teszik), hanem leírsz többféle valószínű verziót.
szép munka
értem én...csak az a fránya nyelv...senki nem veszi át egy másik nép nyelvét...pláne hogy a régiből semmi nem marad...egy nép ez...csavarhatják ahogy akarják...
Nézzük csak Bulgáriát.
Ők is török nyelvű népként érkeztek a mostani földrajzi területükre, az ott talált szláv nyelvű népeket behódoltatták, az idők elteltével átvették az őslakosok nyelvét. Szintén ez történt Angliában, amikor a normannok az 1066.-os Hastingsi csatában győzedelmeskedtek az angolszászok felett: a behódolt ország felett uralkodva 1-2 évszázad elteltével átvették azok nyelvét.
Jó cikk.
Én mindenképpen vevő vagyok a folytatásra, és más magyar történelmi cikkekre is. Elvégre mindig tanul az ember, és ez egy igen érdekes téma, számomra legalábbis biztosan.
o7
Jó cikk, én is jobban szeretem, amikor többféle koncepció van felvonultatva. Ettől függetlenül az eredetük még nagy kérdés, ahogyan a miénk is részben feltételezés, valószínűség, logika. Bár nem tudom, ha eddig nem sikerült egy egységes koncepciót kialakítani, a jövőben mennyire fog sikerülni, szerintem ez örök rejtély marad, de ne úgy legyen.
v14 s488
komoly anyag, tetszik, hogy objektív és nem kíván állást foglalni egyik nézet mellett sem
történelemmel az a baj...hogy nem volt ott senki aki most leírja...ahány ország annyi féle történelem...szomszédos országok történelem oktatása szöges ellentétben egymással.....ugyan kérem...józan paraszti ész...és minden a helyére kerül...
az a baj... hogy így írunk... kisbetűkkel kezdve a mondatot... és tördelve... sok-sok pontot téve a mondatok mögé...
ha csak ez lenne a baj...
Ez is egy olyan cikk, ami tényleg érdemes a kommentre🙂
Bárcsak lenne annyi időm, hogy elolvassam 🙁 de ha mobra aszondja, hogy jó, akkor az biztos jó kell legyen, mert sok mindenbe bele szokott kötni 🙂
o7
Fasza cikk, köszi!
Nagyon tetszett! Szép és objektív munka!
Kiváló munka, köszönet érte!
Színvonalas cikk, köszönjük!
o/
JÓ cikk
Hajrá
Jo cikk, johet a folytatas.🙂
Remek írás, jól rendszerezve.
http://www.erepublik.com/en/article/o-ocu-makariju-iz-hajduka-2433786/1/20
coment
jó cikk!
I can hear the wild dogs outside.
Köszönöm a biztató hozzászólásokat, folytatása következik! 🙂
v+s
komment
\o/
meg tobb hasonlot!!
Klassz
Kösz!
cool
ujabb cikk: Megerte-e a GAMA-nak? http://www.erepublik.com/en/article/2434080 v+s+komment köszi!
Köszi a cikket.🙂
nagy vote!
Románok soha nem volt, soha nem volt, hazátok! o/
HAJRÁ SZÉKELYEK o/
V
voted
Gratula !
További cikkeket !
több kijelentésedbe beleköthetnék, de 1 nagyon szúrja a szemem.
UNIO Trium nationum az valóságban FRATERNA UNIO és magába foglalta a nemességet ( amely mindegy milyen származású volt magyar, oláh, kún, etc), az egyházi papságot a városi szászokat és a székelyeket.
kik maradtak kívül? Királyföld és székelyföldöt nem beleértve akkor megnézzük hogy a parasztság maradt kivül, amely legnagyobb számát a magyar és az oláh parasztság képviselte. Az oláhság tulajdonképpen Universitas Valachorum tolerált nemzetként lett feltüntetve. Érdekes, hogy a paktum létrejött a Budai Nagy Antal kisnemes által vezetett felkelés után vagyis magyarán az erdélyi parasztfelkelés ami a románoknál úgy maradt fent, hogy a Bábolnai felkelés.Az azért jött létre mert egy püspök bekérte a tízedet amely 1434-ből nem volt beszedve egy összegbe. Ez lehetelen volt, s mikor beindlt a felkelés Universitas Hungarorum et Valachorum lett kérve. Dehát ugye ez elmaradt .
NÓS, ha megnézzük a paktum szövegét SEHOL SEM JELENIK MEG Unio trium nationum hanem Fraterna Unio. Nem téged hibáztatlak hanem a sok tölcsér történészek akik az ilyesmit nem tárják fel. Hogyan magyarázzák akkor hogy 4 aláíró fél volt akik egy kölcsönös katonai és politikai szövetségi paktumot kötöttek ? Ez számomra misztérium marad.
EZ nagyon verte a szemem ... bocs !
25
Köszönöm szépen a színvonalas és tartalmas cikket!
Ez az erep érdketelenségén és silányságán annyira túltesz, hogy mérni sem lehet; köszönöm, hogy olvashattam és csak azért nem hagyom abba ezt "játék"-ot, mert várom a folyatást...
Szép cikk, gratula 🙂
szep cikk
vigyázz amikor írsz ne bonyolódj ellentmondásba.
"A székelyek kiváltságos helyzetéből adódóan, noha Székelyföld a Magyar Királyság határain belül helyezkedett el, mégsem tartoztak teljesen a magyar király fennhatósága alá."
A székelyek kiváltásos helyzete pontosan abból adódott, hogy közvetlenül csak a királynak tartoztak engedelmességgel nem pedig az erdélyi vajdának. Ezt, mint te is helyesen leírod az ispán kinevezésén keresztül gyakorolta a király.
ja és sinkszék az szász szék volt nem székely 🙂
Köszönöm a hozzászólásod, módosítottam...