[MK] Leköszönés és ciklusértékelés

Day 1,933, 10:08 Published in Hungary Hungary by eMagyar Kormany


Tisztelt eMagyar Honfitársaim!

Véget ért hát ez a ciklus is. Röviden szeretnék visszatekinteni rá, hogy mik is történtek és ezzel együtt szeretném leírni, hogy mi a véleményem a hónapról úgy általában.

Először is, köszönöm mindenkinek, aki annak idején megtisztelt a bizalmával és rám adta le a voksát 5-én! Másodszor, köszönöm mindenkinek, aki segítette a munkámat a ciklus során! Azoknak külön köszönöm, akik észrevételeiket, kritikájukat civilizált, kulturált módon és megfelelő formában megfogalmazva juttatták el hozzám. Hiszem, hogy a normális hangnemben íródott kritika szükséges és kívánatos az elnökök szempontjából. Nyilván az édesanyámat szidó, vagy durván személyeskedő kommenteket eddig is ignoráltam és ezután is így fogok tenni, mert azokkal a kommentelő önmagát minősíti. Minden más véleményre úgy gondolom, hogy igyekeztem a tőlem telhető legrövidebb időn belül válaszolni.

De nézzük végig, mi is történt a hónap során! Azzal kezdődött a dolog, hogy megörököltem egy román háborút. Eleinte sikereket értünk el, majd következett egy NAP-próbálkozás, amit azonban - a tévinformációkkal ellentétben - én mondtam vissza, mert akkor még nem éreztem eléggé biztosnak a helyzetet a megkötéséhez. Ennek több oka volt, ezekre most nem térnék ki részletesen. Aztán rá nagyjából egy hétre, eltöröltük a románokat! Ez egy hatalmas eredmény volt, hiszen tettük mindezt úgy, hogy egyetlen ukrán bónuszt sem vesztettünk el, sőt, sokszor még olaj bónusz is rendelkezésre állt, így nagyjából a ciklusom felében 9 bónusza volt az országnak.

Az eltörléshez hatalmas összefogás és szövetségi segítség kellett. Azt mindenki láthatta, hogy a közvetlen csatákat gyakorlatilag mindig a TWO csapatok hozták le, míg mi az RW-kre tudtunk koncentrálni. Sokszor ott is kellett segítség, amit meg is kaptunk azonnal, ha kértünk és módjukban állt a szövetségeseknek küldeni csapatokat. Ezért is voltam kicsit csalódott, amikor azt olvastam több helyütt, hogy bizonyos emberek nem mennek segíteni a szerbeknek, bolgároknak, lengyeleknek, spanyoloknak, stb, mert ez önös érdek, meg ők sem segítenek minket és hasonlók. Egy valamit be kell látni: a szövetségesek olyan célokat tűznek ki maguk elé (most a TWO-ról és a közvetlen szövetségi rendszerről beszélek), amiket saját, fenntartható sebzésükből el tudnak érni. Nem véletlen az, hogy az erep legerősebb országa, Szerbia nem csinál semmit két és fél hónapja. Belátták azt, hogy a 10 bónuszuk megtartása és a számtalan RW kivédése teljesen lekötheti az erőiket, ha az ellenség elkezd oda fókuszálni, ami bármilyen más irányú hadjárat teljesítését lehetetlenné tenné nekik, így hát ülnek és segítik a barátaikat. Viszont havonta egyszer, amikor az EDEN oda fókuszál, akkor kértek tőlünk segítséget. De ugyanez elmondható a lengyelekre, spanyolokra, szlovénekre, stb.

Mi a helyzet nálunk? Sokan akarják a román háborút mindenáron. Persze azért ukrán bónusz is legyen mellette. Ez egy olyan páros, amit saját, fenntartható sebzésünkből nem tudunk finanszírozni, így szükségképpen a szövetségesekre vagyunk utalva, ha ezt erőltetjük. Márpedig ez azt jelenti, hogyha ők nem érnek rá, akkor szükségszerűen elkezdünk veszíteni, mivel a megszállandó ellenségeink kétszeres létszámfölényben vannak, sőt, még nagyobb túlerő is elképzelhető, ha érkezik hozzájuk mondjuk horvát, vagy török segítség. Egy a lényeg: a mi fenntartható sebzésünk arra elég, hogy az ukrán bónuszokat tartsuk és rövid ideig komoly háborút vívjunk némi felkészülési és gyűjtögetési időt követően. Azaz, magyarra fordítva: vagy az ukránokkal, vagy a románokkal ki kell egyezni, különben mindkettőtől kikapunk, ha belemegyünk egy hosszútávú, kétfrontos háborúba. Ennek felismerését minden jövőbeli elnöknek ajánlom. Márpedig a párosból ezerszer inkább a románokkal egyezik meg az ember, mert az ukránokat simán tartjuk és ha rájuk kell csak fókuszálni, akkor biztos a bónusz, míg a románok esetében még egy az egyben sem garantált, hogy meglesz az a bónuszmennyiség, ami Ukrajnából rendelkezésre állana. Arról nem is beszélve, hogy tízszer annyi forrást kell rááldozni a román háborúra, mint amit behozna az adóbevételeken, vagy az egyéni többlettermelésen.

El is érkeztünk a román NAP-hoz. Szerintem érvek, ellenérvek mind túl lettek beszélve, hiszen én magam százezer alkalommal leírtam mit miért tettem, miért volt rá szükség és miért ilyen feltételek voltak. Bárki bármit is mond, egyes játékoscsoportok haragján kívül teljesen bevált a számításom. A NAP fennmaradt a hónap végéig, a románok vesztenek a bolgárok ellen, tehát nem kerültek jobb helyzetbe, mint anno, hanem ugyanabban vannak, kitörni nem tudtak, bónuszt szerezni nem tudtak, mindeközben pedig tankolniuk kell nap mint nap, hogy ne legyenek megint eltörölve. Mi eközben némiképp feltöltöttük a kiürült kasszát és egy stabil országot tudok most átadni GG-nek, amelyik hamarosan kész lesz a kihívásokra újra.

Ráadásul a román belpolitikára gyakorolt hatását is jól számoltam ki a NAP-nak, hiszen a nekünk kedvező oldal nyerte meggyőző fölénnyel az elnökválasztást ott, így a közeljövőben nem kell román agressziótól tartani, lehet más célokra fókuszálni. Döntésem helyességét egyébként két alkalommal is megerősítette a kongresszus.

A hónap végére megszereztük még Burgenlandot egy edzőháború keretében, kedvezve ezzel azoknak, akik NMO régióinak visszacsatolásáért játszanak.

Végezetül köszönöm a kormányom azon tagjainak a munkát, akik egész hónapban végig kitartottak mellettem és hozzájárultak ahhoz, hogy végig tudjuk csinálni a ciklust becsülettel és tisztességesen.

Maradok tisztelettel:
Istencsaszar
leköszönő elnök

ui.: az orgokat a mai napon átadtam az újdonsült elnöknek, GregoryG-nek.