[ICS] Az Asteria utáni időkről

Day 2,307, 06:15 • Published in Hungary Slovakia • by Istencsaszar

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

A tegnapi ultimátumot követő tárgyalások a kormány tájékoztatása szerint sikertelenek voltak, aminek következményeképpen Laurh elnök úr néhány órával korábban benyújtotta a szövetségből való kilépési törvényjavaslatot a kongresszusnak.

A cikk megírásának pillanatában ez 23-0-ra áll, tehát kijelenthető, hogy a kormány kilépési szándékával egybehangzóan, a parlament is a távozásra voksolt. Számunkra tehát az Asteria időszakának vége. Hogy miért jutottunk el ide, kinek a hibája volt ennek a kísérletnek a kudarca, abba most ne menjünk bele. A románok minket hibáztatnak, mi a románokat. Az igazság, mint minden ilyen esetben, valószínűleg félúton van. De tulajdonképpen nem is lényeg, ami történt, megtörtént. Kiléptünk.

Milyen lehetőségeink vannak?

Először is, véleményem szerint alapvetően négy opció közül választhat a kormány:

1. Megpróbálunk csatlakozni a Sirius szövetséghez.

2. Megpróbálunk csatlakozni az Aurora szövetséghez.

3. Megpróbálunk semlegesek maradni a két fél háborújában.

4. Maradunk ott, ahol vagyunk, tagság nélkül kooperálunk az Asteria szövetség tagjaival, kivéve a románokat.

Az első kettő lényegében ugyanaz, csak formálisan máshol lennénk tagok. Az utóbbi időben a két szövetség elég erős összefonódásokat mutat, amit egyetlen dolog vezérel és tart össze: a szerbek gyűlölete. Ezt láthatjuk egyébként a saját bőrünkön is, mert jelenleg 2 Aurora és 1 Sirius tag próbál minket eltörölni.

A semlegesség nyilvánvalóan azt jelenti, hogy kibékülünk mindenkivel, néha elütögetünk itt-ott, de az eredeti területeinken kívül nem nagyon számíthatunk másra, legyen az bónusz, vagy hadjárat. Ahogy már többször is szóba került korábban, a semlegességhez az kell, hogy szerencsés geopolitikai helyzetben lévő országként ne legyenek nagyra törő érdekeink, és érdekek célpontjai se legyünk. Nekünk ezek közül egyik sem adatott meg.

Tegyük fel, hogy ezek után semlegességre törekszünk! Nyilván előbb utóbb akarunk majd bónuszokat szerezni, vagy hadjáratot vezetni. Nézzük meg, mondjuk a román háború esetét! NE-t adunk be semlegesként a románokra, vagy ők adnak ránk. Mögöttük ott van Asteria szövetség egy része biztosan (görögök, argentinok, kínaiak), ergo nekünk is kell támogató, hogy meg tudjunk vívni eltörlés nélkül egy ilyen háborút. A támogatást egyértelműen csak az aurora-sirius párostól tudunk remélni, tehát már be is tagozódtunk mögéjük. De ugyanez lenne a helyzet az ukránok vagy a szlovákok esetében is. A semlegesség csak úgy fenntartható, ha NAP-ot kötünk mindenkivel a szomszédban és megpróbálunk elkerülni minden csatározást eredeti területeinken. Esetleg elköltözünk egy AS-el valami világvégi területre és ott tesszük ugyanezt.

A negyedik verziónak ezek után semmi értelme nincsen, mert ugyanazokkal állnánk MPP-s kapcsolatban, csak még ennyi beleszólásunk sem lenne semmibe.

Tehát, amennyiben Magyarországon sikereket akarunk elérni, értsd bónusz és/vagy játékélmény, akkor a siriushoz, vagy az aurorához kell csatlakoznunk. Ha már ez a két lehetőség merül fel, akkor inkább én személy szerint az Aurorát választanám, mert ott talán több olyan ország van, akivel régebben harmonikus kapcsolatunk volt. Macedóniától kezdve Indonézián át egészen Chiléig, vagy éppen Bulgáriáig. A másik szövetségben már felemás a megítélésünk. Ott ugye csak a lengyelek, spanyolok és az angolok vannak, akikkel hosszú időn keresztül együttműködtünk. Mellettük csupa olyan ország, akikkel mindvégig, vagy nagyon sokáig ellenségek voltunk: USA, Horvátország, Brazília, Törökország vagy éppen Ukrajna. Persze Aurora tagság esetén is dűlőre kéne jutni ezekkel az országokkal, lévén a két szövetség lényegében úgy működik együtt, mint anno a CoT és a TWO.

Sokan kérdezik a napokban, hogy nincs-e olyan megoldás, hogy a régi barátainkkal, a szlovénekkel és a szerbekkel fenntartjuk a jó barátságot, de közben mondjuk a lengyelekkel és a spanyolokkal is újra felvesszük a kapcsolatot? Ez szépen hangzik. Nem tudom, hogy van-e rá mód, mindenesetre nem sok esélyt látok rá, ugyanis ha észrevesszük, a szerbek és a lengyelek ki nem állhatják egymást és mindkettő el akarja törölni a másikat, illetve szövetségeseit. Nagyon jól írta valahol kommentben DoA, hogy ma erepublikon egy dolog határozza meg a szövetségi hovatartozást: a szerbekhez fűződő viszony. Ellene vagy, vagy mellette? Ha ellene, akkor sirius, vagy aurora, ha mellette, akkor asteria-leto vagy. Persze vannak kivételek, például Észak-Korea, Szaúd-Arábia, vagy esetleg Malajzia, de úgy gondolom Magyarország elég nagy kakukktojás lenne ebben a névsorban, ha ide akarnánk tartozni.

Egyébként az, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerül, arra vezethető vissza, amire vasmegye világított rá nagyszerűen: a magyar közösség egyik problémája az, hogy mindig igyekeztünk félmegoldást vállalni, a súlyos döntéseket nem vállaltuk fel, inkább mismásoltunk, próbáltunk a belső feszültségtől tartva lavírozgatni. Ez főleg az utóbbi években erősödött föl nagyon.

Gondoljunk csak az Asteria másfél hónapjára! Kaptunk támogatást folyamatosan, volt 9 bónuszunk, ami ütközőállamként kiemelkedő volt a világon is, tudtunk hadjáratot vezetni erre-arra. Stabil volt a helyzetünk többé-kevésbé. Azt tehát nem lehet mondani, hogy ne kaptunk volna a szövetségtől. De mindeközben úgy viselkedtünk, mintha legfeljebb semleges ország lennénk. A szövetségünk lengyel háborút akart. A szlovének, más választásuk nem lévén, nekimentek a lengyeleknek, miközben a németektől is kaptak NE-t. Ekkor kérte a szövetség, hogy adjunk NE-t és/vagy engedjük a románokat. NE-t nem adtunk, mert hát azért mégse, meg jó viszony, meg lengyelek, meg nem jó, aki meg ment volna segíteni, azt meg nem engedtük. A szlovéneket majdnem eltörölték emiatt. A szerbek közbelépése és nagy tankolások árán sikerült megvédeni őket 2 régiónál. Most arról ne beszéljünk, hogy sokan ugye kifejezetten a lengyel oldalon való ütésre buzdítottak shoutokban, aztán meglepődve ugyanezek az emberek kérdezték kommentekben, hogy mi az, hogy az asteria nem áll ki értünk? Ja és arról se beszéljünk, hogy sokan inkább a 92%-os RW-ben ütöttek ahelyett, hogy segítettek volna a szöviknek, aki miattunk volt bajban. Persze, értem én, hogy a TP nagy úr, de akkor ne lepődjünk meg, ha visszafelé is tojnak ránk.

Azt kell, hogy mondjam, lényegében ugyanez történt most velünk is. A szövetség érdekében hadjáratot vezettünk nyugat felé, kaptunk még egy-két NE-t és szövetségünk néhány tagja, akik aláírták a bolgár NAP-ot, nem törődtek azzal, hogy esetleg minket emiatt eltörölnek majd. És akkor most belemehetnénk ilyen dolgokba is, hogy miért van az, hogy hónapok óta kvázi egyetlen embert jelent a magyar külügy és nem vagyunk jelen sehol, de ez már súlyosabb - rendszerszintű - kérdéseket vetne fel és nem is akarom ezzel húzni az időt.

De hogy mire akarok kilyukadni? Két dologra:

1. Az Asteriából való kilépés jogos, mert ahol ennyire nem tudunk szövetségesként viselkedni és velünk sem viselkednek szövetségesként, meg a tagok felével nincs MPP, meg inkább gátoljuk, mint segítjük a szövi akciókat, ott nincs maradás. Ezért is mondom, hogy az igazság valójában félúton van és egyik félnek sincs igaza. Nekünk is megvan a sarunk, nekik is. Éppen ezért a kilépés ezek után megindokolható és jogos (bár szerintem elhamarkodott). Sajnos nem tudtuk mi sem és ők sem levetkőzni a régi dolgokat és így kudarcba fulladt ez a kísérlet, ami siker esetén Magyarországnak stabilitást és eredményeket biztosíthatott volna.

2. Akármi is lesz a következő lépés, akárhova is navigál minket a kormány, nem lehet félmegoldást végezni! Nem lehet ide is, oda is kedvezni! Ebből fakadt az Asteria gondja is és ebben nagyon igaza volt szeminek a választási kampányában. Ha megint arra törekszünk, hogy csak úgy ide is oda is legyünk, akkor másik szövetségben is ugyanez lesz. A különbség annyi, hogy ezután a lengyelek fogják azt kérni, hogy engedjük át őket a szerbekre, és chilei, bolgár és lengyel NE helyett majd szerb, román és szlovén NE-t kapunk. Sajnos a földrajzi fekvésünk miatt ugyanúgy ütközőállam leszünk. Két opció van: vagy elfogadjuk végre a szituációt, realizáljuk magunkban, hogy valamit választani kell teljes erővel és akkor azt toljuk közösen, vagy akkor vállaljuk fel a semlegességet, üljünk az eredetiken, nézelődjünk és majd egyszer talán végetér ez a világrend és akkor az új talán jobb lesz nekünk.


Tehát lényegében mindegy, hogy melyik szövetséget, vagy milyen utat választunk, a lényeg, hogy egységesen és teljesen tegyük azt, ne próbáljunk ide is oda is kacsintgatni. Mondjuk ki, hogy ez meg ez lesz, álljunk mögé egységesen és toljuk. Ja és lehetőleg ne lépjünk ki az első probléma után onnan is, mert úgy gyorsan elfogynak a potenciális szövetségek. 🙂

Maradok tisztelettel:
ICS