Join the new world

"Hitler, a német repülőgépgyártás szempontjából vitálisan fontos magyarországi repülőipari célpontok védelmére bevetette hadműveleti tartalékát képező legjobb vadászrepülőit, a fehérkeresztes gárdarepülőket. Ezek nem törődve életükkel belerepülnek a legerősebb elhárító tűzbe a kötelékek közé, hogy ott semmisítsék meg a célpontul kiválasztott bombázót. Támadásaikat az utolsó töltény kilövéséig - vagy önmaguk megsemmisítéséig - változatlan hevességgel folytatják."

(US AIR FORCE parancsnokságának értékelése a Puma vadászok megjelenéséről. Ekkor még nem tudták, hogy a fehér kereszt a magyar gépeket díszíti. Hamar megtanulták...)




Augusztus 7-én súlyos veszteséget szenvedett egy magyar - német közös kötelék. Tobak "Cicá"-nak ez volt az első bevetése. Így ír róla:

"Megszólalt a "haláltangó", a régi Zerkovitz-sláger, a "Manuéla". Dercze szakaszvezető, aki az osztály harcállásponton a lemezjátszót kezelte, mint holmi telepatikus fenomén mindig megérezte, mikor kell ezt a lemezt feltenni. Most is így volt. Nem beszélt már senki. A felénél megszakadt a zenemű és: - Bácska, Baja, légiriadó! Összes közületek vigyázz! - Majd rövid recsegés-ropogás és: - Pumáknak ülőkészültség!

Ugrás a gépekbe. Jó 60 fok lehetett bennük. Felrántottuk a bekecseket. Derékszíj, pisztoly még nem volt divat. Minek? Saját gépem még nem lévén, valamelyik szabadnapos gépét kaptam meg. Azt tudom, hogy a gép főszerelője Árai Pali szakaszvezető volt, aki később legalább 20 bevetésen keresztül kezelte a gépemet hibátlanul és nagy-nagy szakértelemmel. Képes volt ott maradni az út szélén és úgy lesni a hazatérőket. Talán jobban átélte a bevetéseket, mint mi. A gépek a felállítási vonalon nem a harcászati sorrendben álltak. Jobbra tőlem Nyemecz kászálódott be az övébe, neki kicsit könnyebb volt, mint nekem a 190 centimmel. Tőle jobbra Molnár Laci atlétaalakja magasodott, amint fején hátratolta a haubét, és beszállás előtt még volt egy "szava" éppen hozzám. Szó szerint imígyen: - Jól nézzétek meg Tobak hadnagy urat, mert ez az első bevetése és ma lelövik, mint egy majmot! - Ezen udvariasan illet mosolyogni, de nem hiszem, hogy ez részemről ez meggyőzően sikerült volna.

Aztán bekötöttük magunkat, előbb persze becsatoltuk az ejtőernyőket. A térképemet és a kódolt térképhálót a csizmaszárba dugtam, hosszú lábaimat beraktam az oldalkormány-papucsokba. A térdem majdnem az orromat verdeste, de én szerettem ezt a szűk kabint - az ember egyé válhatott a géppel.

A szerelők a gépek jobb szárnyán ültek. Korábban ránk zárták a dekliket, de a zárt nem toltuk a helyére, mert indítás után a kurblit még be kellett adni. És főttünk a napon. Újra szólt a haláltangó. A bekecsem alatt ömlött rólam a víz. Karácsonyi Miska tőlem balra volt és tovább balra a többiek. Légmozgás alig. Nem tudom, meddig ültünk így ülőkészültségben, amikor a zene elhallgatott és: - Pumának azonnal start! 1-es légtér 8000!

Mint a motolla, úgy járt a szerelők keze, minden bekapcsolva, kihúzva, benyomva, ahogy kell, majd Árvai rácsap a deklire és mindketten leugranak, hogy a fékbakokat kirántsák, majd felemelt karral "szabad"-ot és búcsút intsenek.
Indítókar! Dübörgés. Lacit figyelem. Porfelhő, majd kifordulás és a start felé gurulva ki-ki helyezkedik a szolgálati helyére. Hogy ilyenkor nem ütköztünk össze - én legalábbis nem tudok ilyesmiről - az szinte hihetetlen... Gurultak a többi századok, a parancsnokok rádióztak és én, ahogy illett, hallgattam.

Startra álltunk. Laci raja legelöl. A parancs vételétől talán 3 perc telt el, amikor Laci bedöfte a gázt. Egyszerre lódult meg a 16-18 gép. És ekkor hirtelen megnyugodtam. Már csak a teendőkkel törődtem és a vezéremet figyeltem, ahogy szűk kötelékben kell.

Laci szorgalmasan hívta az "Erdőt", a saját rádióirányítónkat, az Erdő válaszolt a Pumának és közölte, hogy az irányítást átadja a központi vadászirányításnak, amely azon a napon "Párduc" hívójelre hallgatott. Közben szépen emelkedtek a Gusztávok, bár hasunk alatt hordtuk a "tököket", vagyis a póttankokat, amelyek rontották a gép teljesítményét. Az 1-es légtér Szombathely légtere volt, oda igyekeztünk. Csak időnként pásztáztam körbe a tekintetemmel a légteret, többet a szűk kötelék nem tett lehetővé. Győr magasságában értük el a 8000 métert, amikor a Párductól új parancsot érkezett: feladatunk a német nehézvadászok biztosítása. A németek már látnak is minket, jelezte a Párduc.

Eddig minden jól sikerült. Tényleg megláttam én is a németeket Győr irányából jövet, csak azt nem tudtam egyenlőre, hogy mit értsek "nehéz" vadászon. Kétségeim gyorsan megoldódtak, mert Laci nagy ívben a Balaton irányába kanyarította kisded csapatunkat. Alattunk voltak 6-7000 között, amit Laci rendkívül helytelenített, ahogy a rádiózásból kiderült. Hát a nehézvadászok ugyanolyan G-6-osok voltak, mint mi csak 3 ágyús kivitelben és póttankkal. Pontosan tizenketten.

A Balaton keszthelyi sarkánál járhattunk, közben mi is lekeveredtünk 6000 méterre, amikor valaki beleordította a rádióba: - Fölöttünk kondenzek! - A kondenzcsíkokat én is észrevettem, amikor a németek északnyugati irányba fordultak, mi utánuk és a nap pontosan mögöttünk. Közben a rádióban: - Fölöttünk Mustangok! - Laci: -Párduc, azonnal kérek engedélyt emelkedni és szembefordulni! Mustangok fölöttünk!

Értesítsétek a németeket! Összes Pumák póttankot dobni géppuskákat, gépágyút bekapcsolni! A másodpercek végtelennek tűntek. A németek, mintha iskolát repülnének! Most már elfajult a rádiószöveg: - A pifkék nem látják az amikat! - Biztosan nem is látták. Mi meg már póttankok nélkül táncoltunk, a szó szoros értelemben, az ideges feszültségtől. Drámai hangulat. Csak a három parancsnok beszél. Főleg Laci. Legalább négyszer kér parancsot az emelkedésre és a szembefordulásra. A válasz mindig az, hogy nem Mustangok, hanem német felderítő vadászok vannak fölöttünk! Parancsot végrehajtani, a német egységet biztosítani! - Laci a velejéig katona volt. Ha nem az tán ma is élne! Tartotta magát a parancshoz.

Oldalra néztem. Málik Jóska úgy táncolt, mintha hatalmas termik dobálná, vagy én táncoltam? Ki tudja. A feszültség fokozódott. Mindjárt összeütközünk Jóskával, jobbra nem húzhatok, ott Molnár Laci van. Ekkor a rádióban jól hallom Drumit: - A Mustángok a napból támadnak! - Majd Debrődy Gyurka félreismerhetetlen hangja: - Hátul légiharc!

Az események felgyorsultak, mint amikor a filmet felpörgetik. Molnár Laci úgy rávágta a vészteljesítményt, hogy jó 50 méterrel elmaradtam tőle, de ezt a távolságot már tartani tudtam. A németek előttünk repültek 600 méterrel, kb. 100 méterrel alacsonyabban, még mindig póttankkal. Laci melléjük akart repülni, és a parancsot a végsőkig teljesítve jelezni akarta nekik a Mustangokat. Már én is 100 méternél közelebb voltam a németekhez, Laci még közelebb, és akkor Laci billegtetett majd rövid sorozatot lőtt a németek elé, hogy vegyék már észre magukat. Abban a pillanatban apró villanásokat láttam Laci gépének törzsén és apró füstpamacsokat... Laci gépe kissé felhúzott, majd élesen jobbra bedőlve a föld felé borult, egyre több fehér és fekete füstöt húzva maga után. (De nem lángokkal égve!).

És ekkor sárga nyomjelzők áradata hátulról. Csíkos mintázatú farokrész, csillogó géptest, jellegzetes hassal, jobbra tőlem, tíz méterre, és legalább 80-100Km/h sebesség többlettel túlszalad rajtam. Ez lőtte le Lacit, villan belém a felismerés. Hátra se nézek, látom, hogy beleszalad a célzókörömbe! Nincs messzebb 50 méternél. Minden fegyverből tűz!! Más is lő, látom a sok találatot és a Messzer nyomjelző lövedékeit, de azt is hogy égnek a póttankos német gépek! Ezek úgy haltak meg, hogy azt sem tudták, mi történik velük.

A Mustang nem gyullad ki, de meredeken lefordul. Én utána, de már látom, bekapta. Alattam egy elég nagy település, távolabb a Rába. Jánosházától délnyugatra vagyok. Ekkor fényjelző lövedékek süvítenek el a kabinom mellett. Nem kapok találatot, de a botot előre "feketedésig" nyomom, a gyorsuló zuhanásban fellépő erők miatt elfeketedik előttem a világ. Teljes gázzal zuhanok, közben lépem és csavarom a gépet. Trimmelek és olyan fizikai erőt fejtek ki, mint egy mozdony, akkorák a kormányerők.


A fényjelzők elmaradnak, a fülem úgy ropog, mint egy géppuska. Fel is kell venni a gépet. Már nemcsak sötétülök, hanem csillagokat és vöröset is látok, ami nálam a végső jel. Kieresztem és csaknem 1000Km/h sebességgel robogok. Jobb kéz felöl a Somló magasodik, ebből tudom Veszprém irányába tartok. A fejem pörög, de gépet nem látok, hangot nem hallok. Mélyrepülésben maradok. Nem valami dicsőséges a hangulatom. Mi van a többiekkel, Lacival? Nem volt-e részemről gyávaság, hogy a földig zuhantam?

Ma már tudom a választ, de akkor nehéz perceim voltak. Végül is nem tehettem mást. Arra, hogy esetleg lelőttem egy Mustangot, nem is gondoltam, hiszen nem láttam becsapódni. Különben is mások is lőtték.

Jutas fölé érek a Papod irányából. Leszállás közben látom, hogy két gép gurul be a felállítási vonalra. Olyan csendesen rácsapás nélkül oldalgok a másik kettő mellé, mint akit megvertek. Ok se beszélnek. Huszár és Boldizsár. Boldizsár Laci a fejét csóválja, és csak szívjuk a cigarettát. Telefonon jelentjük az eseményeket, de minden századból hiányzanak még. Nézzük az óránkat. Már nem jöhetnek. Lejárt a Messzer maximális repülési ideje. Lehajtjuk a fejünket. A mi századunkból nem tért vissza a kötelékparancsnok, Molnár Laci, Nánási, Nyemecz és Karácsonyi... A Retektől nincs hír Tóth Drumiról. keservesen telnek az órák, majd jönnek a jelentések a csendőrösökről. Nyemecz Jancsi kiugrott, az ejtőernyőn lógott, amikor szétlőtték a hasát. Még élt földetéréskor, el tudta mondani, mit csináltak vele. A sümegi korházban halt meg még aznap. Szombathelyről kapjuk a hírt, Karácsonyi Miska összeégett, de még él. Reméljük megmarad. Ő is ejtőernyővel ugrott.