Puma történelem 2

Day 2,469, 06:49 • Published in Hungary Hungary • by Busmann2

Kérlek kommentelj. Az a bizonyos 25 kellene. Vote sub meg ingyen van.

Előző rész

http://www.erepublik.com/en/article/puma-t-rt-nelem-2429623/1/20

Folytatás



Délután egy dunántúli grófi kastélyból üzennek, hogy két magyar hadnagyért küldjenek autót. Tóth Drumi és Nánási Kálmán még világosban megérkeznek. Légiharcaikat megvívva, szétlőtt gépeikkel, ötperces időkülönbséggel értek földet a grófi porta közelében. Drumi volt az első. Hasra szálló gépe áttörte a kastélyt körülvevő kerítést és nagy csörömpöléssel a park közepén, a szökőkút mellett állt meg. Drumi kiszállt és a rá jellemző higgadt módon elnézést kért, hogy ebéd közben zavarta meg az odaigyekvő grófi családot és személyzetüket. A grófné megkérdezte, hogy egyedül érkezett-e? Abban a pillanatban, tőlük alig párszáz méterre újabb gép szállt hasra, álló motorral. Drumi ismét elnézést kért, és közölte, hogy immár ketten vannak, de reméli ez a szám nem változik. Perceken belül megjelent Nánási is, és "híres" nyolcadik kerületi stílusában elrendezte a grófékat. Végül is ebédet kaptak, sőt Nánási még hónapokig levelezett az egyik grófkisasszonnyal, akár a mesében. A szomorú napnak ez volt az egyetlen derűs mozzanata."

Az amerikaiak elleni harc macska-egér játékhoz hasonlított. Meg kellett találni a bombázók legvédtelenebb pontját. Ha ez sikerült, akkor általában 1 rácsapásra volt idő. A bombázótámadás végeztével a veszély nem múlt el, ugyanis a támadás után rajokra, géppárokra szakadt egységek nyakába sokszor több századnyi vadász "esett", mert a kísérővadászok a bombázók segélykérésére nagyon gyorsan a támadás helyszínére értek. Ilyenkor a szétszóródott vadászokat sokszor földközelben a saját repülőtérig üldözték és leszállás közben is lőtték az amerikaiak (amennyiben nem jelentek meg a vadászok, a bombázók általában súlyos veszteségeket szenvedtek). Ha nem sikerült "lyukat" találni a védelmen, meg kellett próbálni leválasztani a kísérővadászokat a bombázókról, hogy a német-magyar rombolók támadhassák őket. Az amerikai vadászgépek nagy létszáma miatt ez nem mindig volt sikeres.

Aug. 7-én 8 magyar és legalább 9 német Bf 109 zuhant le. 2 magyar pilóta meghalt (Molnár László hadnagy és Nyemecz János zászlós). Mindkettejüket ejtőernyőn függve lőtték agyon az amerikai vadászok. 1 magyar pilóta megsebesült. A német kötelék 2 halottat és 4 sebesültet vesztett. Az aug. 7-ét követő napokban, hetekben sűrűn bizonyították az USAAF bombázói, amit a BBC londoni adása rendszeresen sugárzott, azaz: "Hungary is on the list!", vagyis Magyarország is rajta van a listán...


A Pumák lelőttek 61 négymotoros bombázót és 46 egy- és kétmotoros vadászt. Saját veszteség 30 pilóta és 78 gép (a nagyobb létszámban bevetett Luftwaffe erők 53 négymotoros bombázót és 20 egy- és kétmotoros vadászt lőttek le, veszteségük 43 pilóta és 88 gép volt). A harcok hevességére jellemző, hogy az amerikai vadászok többször lőtték az ejtőernyővel menekülő vagy sérült géppel kényszerleszálló pilótákat. A veszteségek súlyosak voltak. Több tapasztalt pilóta is hősi halált halt, köztük vitéz Molnár László hadnagy, akit aug. 7-én lőttek le. 132 bevetésen 25 légigyőzelmet ért el. Haláláig hazánk legeredményesebb vadászrepülője volt.

Szeptember-október folyamán több változás is történt az osztály életében. Az egyik fontos esemény, hogy szeptember 19-ével az osztályt ezreddé fejlesztették, megalakult a 101/II. osztály ugyancsak 3 századdal - 101/4. Vihar, 101/5. Mókus, 101/6. Kölyök (kiképzőszázad) - Csathó Gyula őrnagy parancsnokságával. Heppes Aladár lett az Ezredparancsnok, Scholtz Miklós pedig a 101/I. parancsnokságát vette át. Új gépeket is kaptak, a 20 mm-es orrágyú helyett 30 mm-es került beépítésre és elkezdték a gépekbe szerelni az MW-50 teljesítményfokozót is. Ez néhány percre megnövelte a teljesítményt és már le lehetett hagyni a gyorsnak számító Mustangot is. Az átalakítások azonban lassan haladtak és még januárban is volt gép 30 mm-es ágyú és MW-50 nélkül.

Időközben a front elérte Magyarországot, ezért ekkortól a szovjet légierő gépei jelentették a nagyobb fenyegetést. Az első harci bevetést október 12-én repülték Szeged térségében a szovjetek ellen. November 8-ától az ezredet kizárólag csak a szovjet légierő ellen vetették be. A fronthelyzet miatt hazatelepült a 102. vadászrepülő-osztály (két századdal, 102/1, 102/2) és egészen '45 január közepéig - amikor is a 102. vad. oszt. egy századdal kiegészülve a Puma ezred III. osztálya lett - sok közös bevetést repültek a 101-esekkel.

A szovjet légierő más taktikát alkalmazott mint az amerikai. Nem a hátországot támadták nagyszámú repülőgéppel, hanem a frontcsapatokat támogatták kisebb kötelékekkel. Ez azt jelentette, hogy nem voltak 30-40-50 szeres létszámfölényben a magyar vadászokkal szemben. Néha még az is előfordult, hogy a magyar vadászok voltak többen. Több lett a bevetés is, az amerikaiak taktikájukból adódóan nagyobb időközönként bombáztak magyar, osztrák esetleg szlovák célokat - előfordult, hogy 10 napig nem volt bevetés. Az oroszok viszont minden nap - amikor az időjárás lehetővé tette - támogatták a földi csapatok harcait. Ezek ellen pedig emelték a magyar vadászok kisebb-nagyobb kötelékeit. A szovjet gépek ellen ritkán repültek osztálybevetéseket, inkább csak 1-2 század, de volt, hogy csak 1 raj - 4 gép - szállt fel. Az USAAF-tól különbözően a szovjetek inkább egymotoros, vastag páncélzatú csatarepülőkkel támogatták a szárazföldi előrenyomulást. Ezek voltak az Il-2-es Sturmovikok.