Join the new world

Kedves Játékosok!

Mi is az eRepublik?
Pontosabban ahogy én látom.
Az eRepublik egy olyan tér, ahol a legkülönbözőbb személyiségek létezhetnek. Bár a játék alapjában véve stratégiai játék, arra vonatkozóan, hogy ügyesen kell szervezkedni, hogy csatákat nyerhessünk, de eMagyarország esetén különösen fontos megemlíteni, hogy nélkülözhetetlen a közösségi élet. Ezalatt értem azon kommunikációs csatornákat, mint a cset, újságcikkek, és azok hozzászólás része valamint az üzenőfal.
Ugyebár az igazan nagy baby boom az index I. volt. Amikor eMagyarországból mindössze két régió maradt. A többit a románok elfoglalták. Az index cikkben talán ez volt a leginkább motiváló tényező.
Jött a sok regisztráció, szövetségi segítséggel végül sikerült visszaszereznünk a területeinket.
Egyre sikeresebbek lettünk, és egyre jobban éltünk. Persze a jólét hozta magával azt is, hogy már nem volt igazán mit elérni. A legfőbb ellenségünk vissza lett szorítva, nem igazán maradtak olyan nagy célok. Bár tény, hogy Amerikába is eljutottunk, a sok siker után aztán egyre inkább jöttek a belháborúk. Egyre többet veszekedtünk. Bár ezek azért még nem voltak olyan vészesek. Volt jópár olyan megmozdulás például segítettük az akkor még nagyon kicsi, fiatal, gyenge Szerbiát. Pár horvátok elleni csatát is megnyertünk úgy, hogy nem is volt MPP-nk.
A román birodalom terjedését is sikerült megállítanunk Szibériában (remélem jól emlékszem). Sikerült talán high vas régiót szereznünk, amit általában csak Hellokittynek neveztünk. Nagyon tetszett, hogy a Földet megkerülve jutottunk Ázsiába. 😃
Sok magyar, főleg erdélyi magyar örült amikor végre sikerült megszereznünk Erdélyt, elfoglalni Bukarestet és rövid időre eltörölni Romániát. Ezt talán 2-szer is sikerült. 🙂
Sajnos az ezutáni időszak nem volt épp kedvező. Magyarország és Románia közti konfliktus egyre inkább hidegháborús helyzetbe ment át. Kénytelenek voltunk olyan szövetségbe belépni/készülni belépni vagy már nem is tudom hogy, de a lényeg, hogy ahhoz, hogy az időközben már szépen megerősödő Szerbia továbbra is jó szövetségesünk maradjon, kénytelenek voltunk Romániát megtűrni. Bár van egy-két eset, amikor a két ország közül egyik a másiknál puccsot kísérel meg, valahogy sehogy sem jön össze, hogy az akciók országos szintűek legyenek.
Jelentősek a belháborúk, és a nincs összefogás.
Sajnos az egész helyzeten ront az is, hogy adminék már kevésbé foglalkoznak azzal, hogy az ötleteinket megfogadják, megvalósítsák a játékban. Feltételezem, hogy nincs elég idejük valamint emberük a dolgokkal foglalkozni, illetve jellemző az, hogy inkább olyan fejlesztésekkel, újdonságokkal foglalkoznak, amik tipikusan plusz bevételhez juttatja őket.
Az egész játék átalakult egy olyan rendszerré, hogy a játékélményt már csak valós pénzért lehet venni, lásd a különböző pakkok. Aki megveszi őket, annak több energiát használhat, ezáltal többet üthet, többet játszhat, mint akik nem költenek a játékra.
Bár párszor még volt MU verseny, most csak szakaszversenyek vannak. Ami ugyebár annyival rosszabb a századversenynél, hogy korlátozott számú csapatok érhetnek el sikereket. Ezek is tipikusan erős játékosokból állnak, és nincs szükség, sőt nem igen javasolt kicsiket is bevenni. Bár nem az erő, sebzés számít, mégis az erősebbek általában többet tudnak ütni.
Nehéz megtartani a kicsiket, ha nem jutnak elég játékélményhez emiatt.
Amit persze nem szabad elfelejteni, és ami miatt ennek a cikknek nekiálltam, csak csöppet elkalandoztam, az az volt, hogy beszéljek a játék szépségéről. Minden baja ellenére, egy oly felület, ahol különböző gondolkodású emberek lehetnek együtt. Rácsodálkozhatunk arra, hogy mások hogyan is látják a világot, a játékot. Kik azok, akik sok ember szemében hasznosak, örömet okoznak. Segítik a másikat. Láthatjuk, hogy időnként milyen nehéz meggyőzni egyeseket a mi igazunkról. Milyen nehéz az ország elnökének lenni.
Na mindegy. Valami olyasmire akartam rámutatni, hogy mennyi pluszt ad a játék. Olyat adhat, amit a való életben nem biztos, hogy tapasztalunk.
Már csak az a kérdés, hogy mindez összességében jó vagy rossz nekünk?
Időnként ha túl komolyan vesszük, sajnos árthat, de mindezek ellenére próbáljuk az egész jó oldalát nézni.
De ugyebár jóból is megárt sok, szóval azért mértékkel tessék erepet "fogyasztani". 😉

Kisborok voltam.

ugrás a napi parancsra →