IN MEMORIAM Murmi72

Day 2,747, 08:13 • Published in Hungary Hungary • by csapas
IN MEMORIAM Murmi72

Született 1972-ben. Édesapját 5-éves korában elvesztette. Az általános iskola elvégzése után, géplakatosnak tanult szakközépiskolában. Szakmával együtt érettségit is kapott. Néhány évig ebben a szakmában dolgozott. Majd váltani kényszerült.

Vagyonőrként helyezkedett el. 30 éves körül volt Murmi, amikor az édesanyja is követte édesapját. Soha nem mutatta ki, hogy mennyire megviselte édesanyja halála. Vagyonőrként másfél évig egy cégnél és egy munkahelyen dolgoztunk. Mindig képes volt a hülyéskedésre és a nevetésre. KB másfél év után a cég nagy létszámleépítésre kényszerült. 30 főből 10 maradt meg a vezetőséggel együtt. Mindkettőnknek menni kellett.

Murmi egy műszaki boltban helyezkedett el eladó/raktáros/árubeszerző pozícióban. Szeretett ott dolgozni. Szerette, hogy változatos volt a munkája. Ebben az időszakban jött ide játszani az én javaslatomra és sajnos ebben az időszakban derült ki, hogy magas a vércukor és a koleszterin szintje. Az orvos gyógyszert írt ki neki, amit szedett is rendszeresen. Ugyancsak ebben az időszakban vett egy motort is. Egy olyan csapat tagja lett akik többször is vittek segélyeket a rászorulóknak, és Murmi is többször velük tartott.

A gazdasági válság a boltot sem kímélte, mint a legfiatalabb dolgozónak neki innen is mennie kellett. Ez után sajnos nem tudott állandó munkát találnia, pedig sok helyen próbálkozott. Mivel nem volt állandó munkája nem tudta a drága gyógyszereket megvásárolni. Alternatív gyógymódként elég sok fokhagymát evett. S azt mondta, hogy használ. Jobban érzi magát most, mint akkor amikor a gyógyszereket szedi.

Ezután újra vagyonőr lett egy helyi vállalkozónál. Vagy nem keresett annyit hogy tudja fizetni a gyógyszereket vagy az hogy jobban érezte magát a gyógyszerek nélkül, nem tudom mi volt az oka, de nem folytatta a gyógyszer szedést. Viszont egyre több kávét ivott. A munkájával együtt járt, hogy vigyáznia kellett valamilyen kazánokra, hogy ne aludjon ki a tűz. Hiába mondtuk neki, hogy igyon kevesebb kávét, mindig azt mondta, hogy amit iszik az csak gyenge utánzata a kávénak és csak azért issza, hogy ébren tudjon maradni. Csakhogy amikor dolgozott, kétóránként kellett a kazánokra nézni és minden alkalommal amikor tett egy kört megivott egy kávét.

Úgy egy éve szólt, hogy van egy tankos játék (WOT) amit érdemes volna kipróbálni, mert egy ideje ott is játszik és neki nagyon bejött. Én is elkezdtem játszani. Többször is szakaszoltunk együtt. De volt olyan is ha nem ment a játék, hogy külön-külön próbáltuk sebezni/kilőni az ellent. 🙂

És eljött április 29-e. Murmi nem jött fel a WOT-ra. Előfordult máskor is úgy hogy nem foglalkoztam különösebben a dologgal. Másnap reggel a munkahelyen (közmunka) egy ismerősöm kérdi tőlem, hogy hallottam-e, hogy mi történt Janival. Mondom nem. Mi történt? Tegnap rosszul lett a munkahelyén és meghalt!

Ledöbbentem! Hogy mí! Micsoda? De hát „most” beszéltem vele! Haza telefonáltam, de otthon sem tudtak még róla. Aztán minél több közös ismerőssel találkoztam annál biztosabb lett a halála, de a körülményei annál különfélébbek. A teljes bizonyosság a temetése napján lett meg. Akkor már visszavonhatatlanul igaz lett, hogy a barátunk nincs többé.

A nap sütött, egy-két gomolyfelhő volt az égen. Sok barátja jött a temetésre. A motorosok beindították motorjaikat amikor a sírhoz vitték és belehelyezték.

A megemlékező ütés időpontját bevéstem a naptárba és készültem rá. Amikor haza értem még volt vagy 4 óra az ütésig, úgyhogy a wottal játszottam és hiányzott Murmi. Kicsit belemélyedtem a mer lemaradtam az ütésről.

Azóta is gyötör a lelkiismeret.

Ezúton kérek bocsánatot Murmi72-től és azoktól akik részt vettek az emlékütésben. Még mindig úgy érzem ott kellett volna lennem.

Nagyon hiányzol MURMI!