Háborúztunk?

Day 3,296, 15:19 • Published in Hungary Hungary • by koember

Miután lezajlott a mi kis háborúnk nagyrésze, mindenki azon vitatkozik, hogy mi értelme volt.
A térképet elnézve nyilván semmi.
Én nem vagyok egy "elszánt" játékos, nem követem napi szinten az eseményeket már egy ideje, egyrészt mert az RL életemben már nem foglal el akkora helyet egy játék, másrészt mert maga a játék már nem annyira érdekes. Sok a munka, maradt a "kétkatt", de az is amolyan napi rutin minek.
Talán van még pár játékos aki így van ezzel. Most csak azt szeretném felvázolni, ahogy egy magamfajta részben kétkattos látja a dolgokat. Tudjátok, ezt VÉLEMÉNY-nek hívják (nem törvény erejű rendelet, vagy fatva, vagy ilyesmi).
Szóval:
A mi kis e-hazánk már egy ideje nem nagyhatalom, bármennyire is annak tűnt a térképen. Bár ennek én sosem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, azért az még egy északi-sarki szerzetesnek is jól esne, ha a saját színét látná a legtöbb helyen a térképen (ha már RL így beszorultunk a Kárpát-medencébe).
Inkább csak lavírozgatás volt a cél az elmúlt 1-2 (?) évben, hogy megtartsuk a "nagyhatalmi" látszatot, de főleg a gyarmatokat, a bónuszokat. Ebben a szép nagy lavírozgatásban annyi izgalom volt, hogy - valljuk be - semennyi sem. De lehetett szépen gyarapodni.
Most jött egy kis változás (azért annyira nem nagy, majd szépen visszaáll minden a régibe pár hónap alatt, mint mindig), és totál felháborodott mindenki.
Eszetlen hadjáratba kezdtünk, de végül mi lettünk a hadjárat elszenvedője. Igaz, hogy ez sokak szerint előre látható volt, de csak elkezdtük, mert akkor is, csak azért is.
Én a magam részéről elsőre komolyan nagyon örültem, hogy végre van értelme feljönni erepre, és nem valami istenhátamögötti gyarmaton kell ütögetni a bennszülötteket, hanem van rendes ellenfél. Aztán kiderült számomra, hogy az ellenfél nem is olyan rendes. Mert hogy nem enged nyerni. A rohadék. Felháborító. Brühühüm.
Most úgy vagyok vele, hogy kivárom hogy mi lesz, és nagyon szívesen harcolok bármilyen értelmes csatában, amire most van esély. És ezért gyakrabban feljövök. És talán mások is.
Ebből a szempontból, bármennyire is őrült vállalkozás volt, nem volt rossz ötlet a román NE. Már ha nem vagyok egyedül, mint olyan kétkattos, aki most többet játszik, de nem hiszem.
Igen, a cégekben nem lehet dolgozni. Aki azért hagyja itt a játékot, mert nem tud x napig dolgozni, az meg is érdemli. Én azért hagynám itt, mert unalmas. És most nem az (egyelőre).
Azt is megértem, és igen olvastam (mondom hogy többet vagyok most itt 🙂, hogy sokaknak ez kvázi lelki törés, hogy akkor most nincs ország, nincs cég, és hát egyáltalán semmi. Teljesen igazuk van, így van. Ők nyilván másra használják ezt a játékot, mint én. De most egy kicsit bírják már ki, hogy történik valami, még ha éppen vesztésre állunk, akkor is.

Pont a román NE előtt gondolkodtam, hogy ennyi volt, elég volt, szevasz. Nem állítom, hogy most majd akkor még 10 évig játszom, de egy kis időre lekötött újra a játék.
És miközben az mindenki baja, hogy azért nem lehet háborúzni egy normálisat, mert elfogyott a népesség, arra nem gondoltok, hogy azért fogyott el a népesség, mert nem háborúztunk egy normálisat?