Join the new world

Ajánlás: Montinak. Hátha kedvet kap az íráshoz


Kapuügyelet

Talán 88 tele. Kerületi parancsnokság. Határörség.

Hiába vagyok híradós néha levezényelnek kapuügyeletre, mert a törzsszázad nem győzi.
Rohadt hideg van. A lábamnál teljes eröböl duruzsol a konvektor , mégsincs meleg az ügyeleti szobában.
Vasárnap van. Éjfélig egy csomo határőr van kinnt kimaradáson, szabin, eltávozáson. Jönnek is vissza szépen sorjában .
Éjfél. Egy katona hiányzik.
Na bazz. Nézegetünk ki a kapun, várunk kicsit. Semmi. Hát szolni kell az ügyeletes tisztnek, aki
valoszínüleg már rég alszik.Nem kicsit lesz morcos, meg alapbol egy bunko, mert nála minden alaki , elvágolak és sarkos.
Utáljuk is , és ezt tudja . Ilyen a kölcsönös hozzáállás egymáshoz.
Na megyek, felkeltem. Kis hezitálás után éppen kopogni készülök amikor felszakad a laktanya ajtaja
- a hiányzo határőr megérkezett.
Na ez relatív -megérkezett, de hogy?
Mondjuk nadrágja van . Kabát nincs, táska romokban. Inge is van, csak derékig ki van gombolva.
A sapkáját már nem is keresem a nagy csodálkozásban. Ésvan vagy -20 fok hideg.
Ez meg fekszik, vagy inkább fekve csápol a bejáron.
Állunk ott nagy csodálkozva én meg a kapu ügyelethelyettes. Aszongya- ez alighanem jol bebaszott. Hát be, de nem kicsit.
/ilyen szintü delíriumot azota sem láttam./
Beszélni sem tud , de legalább probálkozik. Mi meg nem értjük. Bár mintha valami barátnöt emlegetne néha és mint valami
fura csiga, hason probál beljebb jutni. Mi meg a döbbenettöl nem mozdulunk. Csak nézünk, talán még a szánk is nyitva marad.
Most mi legyen??
Ha felmegy /felvisszük/ a századához és valami balhé lesz, mert ilyen állapotban bármi megtörténhet, akkor engem fognak
lebaszni és méghozzá nem kicsit. Ha meg mégis felkeltem az ügyeletes tisztet és felnyomom szerencsétlent,
akkor én vagyok a szemét. Pedig ez lenne a helyes , érzem itt belül - ez nem csak egy sima "bebaszás" ez annál sokkal
de sokkal több

Rohadt egy dilemma. Mi legyen??

-A szentségit. - a hang mögülem jön- , nini az ugyeletes tiszt. Hát mégsem aludt a kis bungijában,
valahol a laktanyában kodorgott, és egycsapásra megoldotta az én problémámat. Most már ö a fönök, övé a felelősség.
Ö is csak néz , hátratolja a sapkáját és vakarja amit ilyenkor vakar az ember.
-Na szedjék össze valahogy.
Mi meg engedelmesen összekaparjuk szerencsétlent. A felszerelés nagy része is meg lesz a laktanyához vezetö uton.
Addigra a többiek már bevitték a kapus szobába és valamennyire felöltöztették. Csak hát bent meleg van. Már a kinti -20 hoz képest.
A tiszt meg jó érzékkel odaállítja a konvektor elé. Probállt is állni egy darabig, de aztán megüti a meleg. Elterül mint a rongy.
- Na fektessék le itt hátul. / van egy külön kis szoba ahol felválltva tudunk aludni/
-Maga meg hivjon mentöt.
Minden parancs szerint végrehajtva. Várunk a mentöre. Közben mindenki szörnyülködik, mert hát inni mi is tudunk,
meg hát láttunk már egypár ehhez hasonlo esetet.
- Ma is volt akit ketten támogattak, de nagy vigyorogva-pisszegve eltüntek a körletük felé,és nincs is ezzel semmi baj.
De ilyet?? Ilyet még egyikünk se látott. Meg a kapu az kapu.Oda mindig ugy kell megérkezni mintha egész életedben katona lettél volna.
Mert bármikor lehet ott hivatásos tiszt. És kifelé menet nem biztos hogy kienged. Hiába van szabadságos papirod.És a visszaérkezökre
is szivesen vadászik némelyik. Könnyen repül a fenyítés.És akkor nincs eltáv meg kimaradás. Csak szolgálat.

Csörömpölés . Mia fene? Ugrás a kis alvószobánkhoz. Hát őkelme szökni probál- van egy kis 60x60 ablak- azon probál kijutni,
csak hát kivülröl be van rácsozva. de azért ezerrel probálkozik.
Leszedjük valahogy, leültetjük, lelkére beszélünk.
A tiszt meg örjöng, bár a szemében az van hogy inkább sírni szeretne.
Valahogy megnyugtatunk mindenkit. A mentö is megérkezik. Nagykapu nyit, mentö bejön rögtön meg is fordul mikor mondjuk neki hogy
mi van.
Mentöápolo meg egy igazi jelenség. Van vagy 160cm. De olyan válla van hogy Schwarzenegger megirigyelné. Kis tulzással
olyan magas amilyen széles.
Na delikvens a mantöbe, addig a tiszt meg a mentöápolo papirozik.
-Van némi gond mert nincs meg a katonakönyve, de tudják kicsoda.
Mindenféle papirokat intéznek , könyvelnek nagyon.
Ekkor nyílik a mentö hátso ajataja. Szökik a delikvens!!
Hogyaza.... itt válogatott zalai káromkodások, amiket a mentöápolo hadart el egy levegövétellel. Mert már bennt volt a mentöben.
Innentöl már az övé. Odaugrik, hona alányul és egyszerüen visszarakja a mentöbe.Mindezt légies könnyedséggel.
Még rá is mordul hogy : Itt maradsz! Kiszáll, gondosan rázárja az ajtót, jönne vissza papirozni.
Igen ám de nyílik a mentö OLDALSO ajtaja, ujjabb szökés!!
Hihetetlen zalai káromkodástömeg. Szalad megint a mentös.A delikvens meg menekül.
Kergetöznek a mentö körül.
Mi meg sírva röhögünk.Már a tiszt is velünk röhög.Az elöttünk lévö vaskorlátot csapkodja.
-Hát ilyet még nem láttam.
Hát mi se nagyon, de azért kiváncsian várjuk mi lesz a kergetödzés vége.
Van valami szürreális az egészben. - a mokány kis mentös mint egy bika kerget egy katonát a mentö körül.
Mindezt egy laktanya udvarán.
Persze gyözött a mentös. Mikor utolérte a srácot, megfogta és ugy dobta be a mentöbe ahogy én egy teniszlabdát
dobok el. Pedig jo 80-90 kg volt ránézésre.
Aztán némi fizikai fenyegetés következett hogy mi fog történni ha mégegyszer meglép.
Nem mert. Én se mertem volna . Valami hihetetlen erö volt benne a termetéhez képest.
Jön vissza.Szuszog és morog a foga között.Mondja a magáét nagyon.
Szidja a részegeket . De hát mit csodálkozik? Jó ha havonta egyszer hazajutunk. És olyankor eleresztjük magunkat.
Talán ez nem volt katona? Végülis lehet hogy nem.Ha nem üti meg a 160cm-t nem sorozták be.
Nagynehezen lepapiroznak.Mentö el, kapu bezár. Ismét nyugalom honol a laktanyában.
-Lesz még ma éjjel valami?- néz rám a tiszt.
-Hát remélem nem. És tényleg remélem. Mert reggel...Holnap reggel--vagy az már ma van?-- valami nagyon különleges dolog
fog történni. És ott kell lenni a toppon. Nagyon ott.

De az már egy másik történet. Lehet, hogy majd azt is elmesélem.
Addig is jo lenne aludni egyet, mert a katonáknak rövidek az éjszakáik.


Utozöngék: két nap mulva már ott volt a srác megint. kimosták a gyomrát , kialudta magát, nem lett semmi baja.
A parancsnoka jol leordította a fejét hogy ez nem mélto a hatáörséghez stb stb.
Ezzel el lett sikálva a dolog, nem csináltak belöle "ügyet".
Mikor vigyorogva ráköszöntem az udvaron csak nézett. Nem ismert meg....