Join the new world

GWF programjának leközlését folytatnám a mai számban. Mostanra eldöntöttem, hogy négy részben lesz olvasható: ez a mostani a második rész. Az elsőt a 16. számban találjátok.

Kérem, hogy a terjedelmesebb, érvelő jellegű kommentárokat levélben juttassátok el hozzám (Schelling). Ugyanez vonatkozik a kevéssé építő jellegű megnyilatkozásokra (fújjolások, ócsárlások, politikai pártok melletti korteskedések, stb). Előre is köszönöm!

Georg programterve a II. szakasszal folytatódik:

II. GDP és népesség

"Szűkösek forrásaink: ezt ki kell jelentenünk. A nyersanyagok tekintetében inkább számítunk szegény országnak. Ezért nem telik nekünk szervezett és tömeges tankolásra. Népünk szorgalma kevés ahhoz, hogy közvetlenül gazdasági nagyhatalommá váljunk. A legnagyobb esélyünk az, ha területeket szerzünk. Ennek egyetlen útja e-világunkban a hódító háború. Ekként a hadsereget eszközként használva - hisz mi más lehetne a hadsereg? - területszerzések által tehetünk szert legkönnyebben nyersanyagokra, és ezzel a gazdasági nagyhatalmat célozhatjuk meg. Enélkül termelésünk menete meglehetős hullámzónak bizonyul (amiben persze az e-világgazdasági folyamatok is közrejátszanak). És nincs már a birtokunkban se Hellokitty, se a Rhone-i Alpok. Podólia helyzetét pedig nem tekinthetjük rögzültnek. Amondó vagyok, amikor gazdasági célkitűzésünket állapítjuk meg, nem érdemes eredeti területeinken túl szemlélődnünk. Mire alkalmas ez a hét terület hónapról hónapra? - tehetjük fel a kérdést. És habár a gazdaság területén kevésbé vagyok jártas, ha a konkrétról van szó, mégis úgy becsülöm, a havi öt százalékos GDP-bővülés erőinkhez mérten reális cél. Se túl kishitű, se túl elbizakodott. És a terület, ahol nagyot alkothatunk, az az élelmiszerek exportja.

A népesség helyzete sokkal nehezebb. Hiszen annak termelődésére vonatkozóan nincs pontosabban behatárolható meghatározó tényező: amint az egyik napi gazdasági teljesítmény összefügg a következő napival, úgy a holnapi népességnövekedés teljességgel független a maitól. Így ezen a területen célt állítani mind az objektív, mind a szubjektív tényezők ismeretében is nehéz volna. Megvallom, régóta rettegek valamitől, egészen a tavasz óta. Ez pedig a népességcsökkenés réme. A fogyás mértékét látva időről-időre megborzadok - még akkor is, ha nincs különösebb okom rá, hiszen egy világjelenséget szemlélhetek ebben. Vagyis a csökkenés más népek relatívumában talán nem is olyan súlyos. Ha félek, ha nem, akkor is világos, hogy érdek mutatkozik a népesség növelésére. És noha a legkevésbé sem vagyok etatista - mégha ellenfeleim ezt gyakorta vágják is fejemhez - azt tudom mondani, igenis állami szerepvállalásra van szükség a népességnövelésre, egy-egy baby boom előkészítésére. Ösztönözni szükséges az egyént. Ezért indítanék be egy kormányzati programot. A neve lehetne például "Mindenki Hozzon Magával Még Egy Embert". A megvalósítása pedig egyszerű. A kormányzat anyagi elismerésben részesítené mindazokat, akik játékosokat hoznak e-Magyarországra. Egy arany habár nem csekély a játékosok számára, az állam számára viszont jelképes összeg, nem jelent rendkívüli tehertételt a kormányzatra. Ugyanezen elvet ha radikálisabban alkalmazzuk, úgy pedig a következőt tehetjük. Megszabunk egy mércét, hogy a játékosok évente hány másikat kötelesek hozni magukkal. Amondó vagyok, hogy ennek meghatározó alapja a katonai rang legyen. Akinek magasabb a rangja, annak nagyobb a kötelezettsége - lévén ők már most nagyobb erő birtokosai. Aki teljesíti az előirányzatot, az előbbiek értelmében hozott játékosonként 1-1 aranyban részesülne. És az előirányzottból hiányzó minden egyes játékosért 1-1 arany különadó vettetne ki számukra. Így az egyéni érdekeltséget bevonva állandósíthatnánk a népességnövekedést - vagyis nem függnénk többé a szezonális gyarapodástól. (Egy röpke számítás. Népességünket alábecsülve kiindulok 15.000 főből. Feltételezve, hogy éves szinten minden játékos 4-5 másikat fog hozni, az - ideális esetben, vagyis veszteségek nélkül - év végén 75.000 polgárt is jelenthet. Ami lebontva havi átlagos 14-15%-os népességnövekedést jelent tizenkét hónapon keresztül!) Mennyire vagyunk képesek ilyen központi program híján? Becslésem szerint az már szép eredmény, amikor a 3%-ot elérjük... (Ó, hol vannak már 2010 első negyedévének gyönyörű napjai!) Vagyis: népességnövelő programot hirdetnék, amely egyéni kezdeményezésekre és központi ösztönzésre egyaránt épül."

[folyt. köv.]