Join the new world

A következőkben arra szánom magam, hogy egy régi kedves barátom programját ismertessem. Megjelentetéséhez beleegyezését is adta nekem. Következzék hát Georg Wilhelm Friedrich programja, melyet terjedelme miatt több részben közölnék.

Annyit szeretnék kérni, hogy inkább csak olvassátok ezt a cikket, mint csak vote-oljátok és sub-oljátok. Ha viszont a tartalma miatt értékelnétek, azt Georg nevében is nagyon megköszönöm.

I. bevezető alapvetés

"Uraim! És persze Hölgyeim! Amit én kínálok, abból meglehet, hiányoznak a nagy szavak. Schelling bizonyára azt mondaná: ez egy unalmas program. Habár voltak nézeteltéréseink a múltban - és némelyik fennáll ma is - ebben a dologban talán hajlandó volnék igazat adni Schellingnek. Amit én kínálok, az semmi egyéb, csupán reálpolitika.

Szemléljük meg tehát közelebbről objektív tényezőinket! E-Magyarország a népességi ranglistán a 4. helyet foglalja el. [A cikk keltekor 4., a mai napon sajnos már csak 8. - Schelling szerkesztői megjegyzése.] A GDP-ranglistán pedig ingadozó helye ellenére benne van az első tízben, annak körülbelül a második felében. A népesség önmagában csupán a matéria. Művelés nélkül teljességgel semleges marad. Nomármost a művelésre szűkös e-világunkban három lehetőség kínálkozik: a munkás, a katona, és az újságíró útja. Mindegyik értékes a maga nemében. A munkás erejéből anyagi tőkét állít elő, a katona erejét az állam szolgálatába állítja, az újságíró pedig intellektuális tőkét produkál. A népek és egyének lelki alkatuk szerint hajlamosak egyik vagy másik művelés irányába. A munkásnak szorgalomra, a katonának becsvágyra, az újságírónak intellektusra van szüksége munkája végzéséhez. Mi, magyarok, világos, hogy leginkább katonanép vagyunk alkatunk szerint. A népesség tehát önmagában semleges erő - egy puszta potencia, mely arra vár, hogy irányt szabjanak művelésének. Mindegyik irány alkalmas arra, hogy nagyhatalommá váljon egy nép.

Mégis, talán az intellektus a legkevésbé, pontosabban a legnehezebben. Az e-világ népeinek munkásairól és katonáiról nem áll rendelkezésünkre statisztika, ami alapján összevethetnénk egymással erejüket. Így mi is marad? Az, hogy a munkások összteljesítményéhez a GDP-mutatót, a katonák erejének megállapításához pedig a népességszámot használjuk. Ennyi megszorítás után kijelenthetjük, kétféle hatalom lehetséges. Az egyik az, amikor gazdasági erőből hozunk létre katonai erőt. Forrásainkat arra használjuk, hogy fegyverrel és wellnes pakkokkal lássuk el seregünket. Ezt az utat én a nagyhatalommá válás amerikai típusú útjának nevezem. A másik út viszont éppen ellenkezőleg: az, amikor katonai erőnket használjuk fel gazdasági erő létrehozásához. Jelesül pedig hódításokat folytatunk. Nos, hölgyeim és uraim! Miként is nevezhetném ezt az utat másként, mint a nagyhatalommá válás porosz útja? E-Magyarország tehát kétszeresen is a porosz út mellett érdemes elkötelezze magát. Egyrészt, mint látjuk, népe legszívesebben katonáskodással foglalatoskodik. Erről is vagyunk ismertek az e-világ közönsége előtt. Másfelől pedig, mint előadásomat kezdtem, az az objektív tényező, hogy a népességi ranglistán relatíve előbbre tartunk, mint a GDP tekintetében, ugyancsak arra érdemesít minket, hogy ezen az úton járjunk."

[folyt. köv.]