[Novella]Csíki Sör II

Day 2,661, 04:14 • Published in Hungary Hungary • by Scytha 2.0
Csíki Sör című novella második része, a többi itt található:
I. Rész -- II. Rész -- III. Rész -- IV. Rész
Harcállásba fejlődtünk: néhány tartalékos GÁT-os kezelte szebb napokat megélt ágyúinkat, ám oly gyorsan zajlottak az események, hogy nem érkeztek belőni a terepet. A Piricskére vezető utat mindössze egy vontatókból álló barikád, sofőrök, és a fölös számú tüzérek védték kézifegyverrel, s ha nem akadunk egy régi PKM-re, meg néhány Mistral rakétára, csak egy vékony élő fal lett volna köztünk, és az ellenség között. Ge'zengu'z már Szereda határában járt, és a sokat látott harckocsija kapott néhány találatot; távcsővel a kézben figyeltem, és akkor jutott csak eszembe, hogy az én tankom bizony otthon áll a laktanyában, s a megfelelő páncélvédettség nélkül még kevésbé éreztem magam kényelmesen az adott helyzetben.
"Lőjétek az oláhokat, had jusson át az a tank!" Kiáltottam, de a GÁT-osok tétováztak.
"Nincs belőve a terep, lehet, hogy őt találjuk el, és a helyzetünket is felfednénk." Na erre kicsit dühbe gurultam és magam álltam az egyik löveg mellé.
"Belövésre már ezután se lesz idő, ha meg nem tüzelünk, akkor feleslegesen maradtunk! Ha észrevesznek is, még fel kell jönniük ide, hát aknásítsátok el az utat, így időt nyerünk a mieinknek!" Úgy is tettek, néhány veterán pedig óvatosan egytől egyig beirányozta a lövegeket, majd mind tüzet nyitott a hegyről, s a románok azt hihették, egy teljes hadosztály zúdult rájuk, olyan hanggal voltak ezek a régi ütegek. A szórás nagy volt, aligha okoztunk fájó veszteségeket az első sortűzzel, de a mieinket sem találtuk el, és legalább kaptak egy kis időt, hogy felállítsák védvonalaikat a sörgyár körül.
Az ellenség támadása megtorpant, de a stációknál így is komoly harcok folytak, és az már kívül esett a lőtávunkon. Maradt Szereda innenső vége, azt bombáztuk ádázul, és próbáltunk rádiókapcsolatot létesíteni a Székelyekkel, sikertelenül. Helyette a románok figyelmét vontuk magunkra, s elindult egy kisebb alakulat harckocsitámogatással mifelénk.
Hogy a tüzéreim ki ne zökkenjenek, magam kaptam kézbe a PKM-et, befűztem egy 250-es hevedert, a sofőrömmel pedig felpattintottuk az egyik Mistral indítót a G-s Mercire. Összeszedtem még három Gárdistát, akik velem együtt szabadságon voltak, és egy helyi Székelyt, aki jól eligazodott a hegyi ösvényeken, aztán így, hatan zsúfolódtunk be a kocsiba. Tíz perc zötykölődés után fentebb a hegyoldalon álltunk lesbe.
A Mistral föld-levegő rakéta, nem tankra találták ki, a vastag páncélzat könnyen útját állja, na de nem felülről! Mikor láttuk az oláhokat az alattunk kanyargó úton felsorakozni, olyan könnyű célpontnak látszottak, mintha csak a búcsuban lennénk a céllövöldésnél. Piricske nehezen megközelíthető, egyetlen út vezet oda, és ki onnan, az is szűkös és kanyargós, hol sűrű erdő, hol mély szakadékok határolják, így hamar elhatároztuk, hogy csapdába ejtjük rajta a szőröstalpúakat. Rögtön előkerült egy rekesz Csíki Sör, még a régi időkből, ugyanis Ciuc felirat állt rajta, s első harci feladatként az üveg tartalmát pusztítottuk el az embereimmel.
Utána leszívtunk kis benzint a kocsiból, és a román feliratú üvegekbe töltöttük, mivel szándékunkban állt visszaadni őket az oláhoknak. Mikor már egészen közel jártak, és pont a legszűkebb volt az út, egyszerre tüzet nyitottunk rájuk! Elől egy BTR haladt, az azonnal felrobbant egy Mistral-rakétától, a következő a sorban, egy T-72-es már Csíki-molotov-koktélt kapott, én pedig a leghátsó járművet, egy kölcsönbe kapott Humvee-t lőttem szitává a PKM-mel, míg az egész hevedert a motorjába nem eresztettem.
Lehet, hogy jó kis kocsi, meg páncélozott, talán még jobb is a mi Mercinknél, de hogy sokkal szélesebb, azt senki nem vitathatja el! Le is zárta a visszavonulás útját teljes szélességében, és onnantól már tényleg csak céllövölde volt az egész: amint egy oláh leugrott a teherautókról, mi tűz alá vettük, ha egy harckocsi megmozdult, kapott egy égő sörösüveget, azok meg se előre, se hátra, rendesen a földhöz voltak szögelve.
Ínyenceknek: