[ICS] Bónuszok vagy kiélezett háborúk?

Day 2,496, 17:46 • Published in Hungary Slovakia • by Istencsaszar

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

Mai cikkemet vitaindítónak szánom, így arra szeretnék kérni mindenkit, aki elolvasta, mondja el a véleményét kommentben!

Aki valamennyire is követi a nemzetközi sajtóban, vagy az itthon megjelenő, külpolitikai tartalmú cikkeket, az tudhatja, hogy e-világunk szövetségi rendszerei változóban vannak. Mivel lényegében minden szövetség meghalt, kiüresedett vagy működésképtelenné vált, mindenki elkezdte keresni a lehetőségeket. Mindenki mindenkivel tárgyal, mindenki számolgat, mennek a találgatások. Azt már nagyjából mindenki elmondta, aki a témában véleményt nyilvánított, hogy kivel szeretne együttműködni és kivel nem. Azt viszont sehol sem látom, hogy az alapvető elveket megbeszéltük volna nyilvánosan.

Alapelvek alatt itt most azt értem, hogy milyen játékfilozófia alapján kezdjünk neki egyáltalán a szövetségesek keresésének és a tárgyalási stratégiák kialakításához? Véleményem szerint három típusú játékost tudunk elkülöníteni ebben a témában:

1. "Játéktechnikus": Olyan karakter, aki az ország sikerességének objektív mércéjeként tekint a bónuszokra, azok számára. Fontos számára, hogy minél több nyersanyaggal rendelkezzünk. Az, hogy kitől, ki ellen, nagyjából mindegy a számára. Fontos, hogy mindig legyen magyar csata, ahol TP medál szerezhető és lehetőleg ne álljunk eltörlés alatt. Nyilvánvalóan a nagy cégparkkal rendelkező emberek, századellátók ebbe a csoportba fognak tartozni, hiszen nekik nagyon nem mindegy, hogy egy termékből 1-et, vagy 3-at állítanak elő egy nap. Az én személyes definíciómban a játéktechnikus az, aki a játékszabályok adta lehetőségeket maximálisan kihasználva törekszik arra, hogy a játékon belüli célokat az ország, a század, a párt, vagy bármilyen más közösség, a lehető legjobban megvalósítsa.

2. "Érzelmi alapon játszók": A megfogalmazás természetesen tudománytalan és ferdít is, de nagyjából szerintem érthető, hogy milyen játékoscsoportra is utal ez a kifejezés. Általános jellemzőik, hogy nem érdekli őket túlzottan a bónusz (persze jó, ha van, de nem az a fő céljuk), sokkal inkább szeretnek az RL érzelmeken alapuló háborúkat vívni, RL-ből behozott célokért. Nyilván jelen esetben és viszonyok között egy román háborút jelentene.

3. Azok, akiket mindez nem érdekel. Ebbe a csoportba sokféle játékos-típus tartozik. Olyanok, akiket nem érdekel a katonai és a politikai modul, mert mondjuk csak a média modulban élik ki magukat különféle spam-cikkek kiadásával. Vagy ide tartoznak azok a kétkattosok, akik belépnek, a napi rutint megcsinálják, dolgoznak, edzenek, harcolnak. Hogy ki ellen, kivel, miért, az már őket hidegen hagyja, a lényeg, hogy legyen valami csata, ahol a csokit meg lehet szerezni. Természetesen hosszasan sorolhatnám még az ide tartozó típusokat, de mindenki érti a példa alapján, hogy kikről van szó.

A mai napon érdekes beszélgetést folytattam két játékostársammal arról, hogy mi a jó nekünk a jövő szempontjából? Én, különösebb meglepetést nem okozva a játéktechnikai megközelítést képviseltem, míg ők azt állították, hogy szerintük vissza kéne térni az RL alapú háborúkhoz és hanyagolni kéne a bónusz-hajkurászást.

Ez egy elég fontos kérdés, mert a többségi vélemény alapján kell a mindenkori kormánynak eljárnia a következő szövetségi rendszerek előkészítő tárgyalásain. Ha ezt lefektettük, csak akkor kezdhetünk el mazsolázgatni, hogy A-val kell szövetkeznünk, hogy meg tudjuk tartani ezt meg ezt a bónuszt, vagy a másik verzióban B-vel kell szövetkeznünk, mert egyedül ő hajlandó nekünk segíteni A ellen.

Ezzel kapcsolatban várom a véleményeteket ezen cikk alatt.

A személyes véleményem egyébként az, hogy a játék a nagy, RL alapú háborúskodásokat meghaladta. Láthatjuk, hogy a világ minden táján béke van az egykor nagy háborúkat folytató szomszédvárak között. A magyar-román másfél éve véget ért, a chilei-argentin kicsivel később, végül nem is olyan régen a szerb-horvát is. Speciális kivétel a macedón-görög, mert ott ugyan technikailag háború van, de a macedónok gyakorlatilag eljelentéktelenedtek a folyamatos megszállás alatt. Minden nagyobb ország igyekszik megszerezni és megtartani a lehető legtöbb bónuszt és csak akkor mennek bele háborúkba erősebb ellenfelekkel, ha a bónuszok vagy egyéb stratégiai okok miatt érdekütközésre kerül sor. Láthattuk ezt Chile kapcsán is, vagy egy kis ideig Argentína esetében. Végül mindkettő országot elverték és visszaszorították, még ha sokáig is tartott.

A játék ezzel párhuzamosan teljesen "elegyéniesedett", a közösségi célok elvesztek és másodlagossá váltak a TP, FF és egyéb medálok mögött. Természetesen a küldetések során tapasztalható némi felpezsdülés, de ott sem azért kerekednek fel az egyes országok lakosai, hogy A ország meghódítsa B-t, mert sok éve történt valami és jól bosszút kell állni, hanem azért, hogy A országnak legyen bent a top100-ban 8 regimentje és legyen aranybányája. Persze ez egy kisarkított példa volt, de szerintem érthető a jelenség.

Nyilván ennek folyománya, hogy a régi, brotherhood-típusú szövetségekre sincs reális igény. Lehet írni ezer meg egy cikket arról, hogy ez meg ez a legjobb barim, de az országok közötti kapcsolatok nagyon kevés üdítő kivételtől eltekintve pusztán érdekeken alapulnak. Sokszor az üdítő kivételek esetében is a jó kapcsolatot kiegészíti a közös érdek. Láthatjuk például a régen legendás Spoland kötelék működését a gyakorlatban. A szerbek eltörölték és megszállva tartják Spanyolországot, ráadásul úgy, hogy a páros másik tagja, Lengyelország végig határos volt velük, mégsem léptek hadba a barátaik megvédéséért. Egész egyszerűen azért, mert nem ez a stratégiai és diplomáciai érdekük. És még csak elítélni sem lehet ezért őket.

A nagy egymásért való ütések végével kicsit megváltozott a stratégiai tervezés folyamata is, mert immáron minden országnak úgy kell kalkulálnia, hogy egyedül bírja-e az adott háborút, vagy egy terület megtartását. Természetesen ezen a CO változtathat helyenként, de ez esetben meg azt kell kiszámolni, hogy bírja-e pénzzel az adott ország. Hosszútávon nem érdemes CO-ra alapozni, hacsak nem vagyunk végtelen mastercarddal rendelkező emberek. A CO inkább egy-egy rövidtávú cél vagy csata megnyerésére használható. Egy-egy nehezebb minit meg lehet vele fordítani, vagy egy csatát végig lehet tolni, ha az az utolsó régiója az ellenségnek a közelben, de arra alapozni, hogy majd CO-val eltörlünk valakit és eltörölve is tartjuk, nem reális.

Minden számításnak az alapja az egy ország saját forrásaiból származó, fenntartható sebzése. Igaz ez mindkét esetben. Ha nem elég a fenntartható sebzésünk egy célra, akkor mindenképpen kudarcra vagyunk ítélve. Persze, ha mindegy az eredmény, csak az a cél, hogy üssük A-t, akkor nem kell számolgatni semmit, csak be kell adni az NE-t. Nyilván ebben az esetben nem kell meglepődni, ha véletlen eltörlés-közelbe kerülünk. Ebből a szempontból a játéktechnikus megközelítés megkerülhetetlen. Akármi is a cél (bónuszszerzés, vagy román háború), muszáj ismerni a szabályokat és megtervezni mindent, mert az erőviszonyok ismerete és diplomáciai, katonai előkészítés nélkül nem fogunk elérni semmit a vereségen kívül.

Végezetül annyit szeretnék még leszögezni, hogy az remélem mindenki számára világos, hogy a két cél egyszerre nem lehetséges. Eddig erepublikon tartósan senkinek sem sikerült bónuszokat tartani és közben kemény háborúkat vívni. Aki megpróbálta, az eddig mindig vagy a bónuszait vesztette el, vagy a háborút adta fel/verték meg.

Maradok tisztelettel:
ICS

Várom a véleményeket kommentben!