[25] Lóva(la)gregény - egy kis könnyed miegymás... I. rész

Day 2,743, 11:02 Published in Hungary Hungary by cpt. Balu

A hajnal már feslett alsógatyaként hasadt, az ifjú herceg a vártorony kora gótikus stílusú ablakában ült és hosszú, hullámos haját fésülte. Apja, az öreg király épp akkor lépett a szobába, amikor az ifjú sziszegve cibálta hajába gabalyodott fésűjét. Az öreg a szobában lassan fel s alá járkálva őszbe csavarodott szakállát turkálva leszegett fejjel tépelődött kicsinyt, majd gondoktól terhelt arcán méla undorral, kelletlenül fiára sandítva belekezdett mondókájába.

-Édes fiam, egyetlen magzatom! - bődült el az öreg basszusból baritonba csukló hangon.
-Rajtam röhög a fél kontinens, de még a tengeren túl is vinnyogva fetrengenek, ha a minnesengerek -vagy tököm tudja minek hívják- énekeiben nagy ritkán szóba vagy inkább dalba kerülök.

Az öreg nyikorgó csizmája kánonban nyekegett a padló deszkájával, miközben újra és újra oda-vissza bejárta a szűk szobát széltében s hosszában.

-Ilyen félresiklott nyomorult életet! - Fakadt ki az öreg.
-Keleti szomszédom 15 éves kisfia már két sárkányt nyiffantott ki. Egyiket puszta kezével nyuvasztotta ki és hidd el fiam, hogy a másik sem bánatában lett öngyilkos. Déli szomszédom ifjú hercege -akinek pedig csak egy szem lyukas mogyorója csörög aszott zacskójában- egy szál karddal darabolt fel egy hajókat süllyesztő tengeri szörnyet, északi szomszédom fia pedig véletlenül őt vágta négy csaknem egyenlő darabra egy bazi nagy csatabárddal egy barátságos udvari ebéden egy kisebb félreértés miatt. Még a nyugati szomszéd kislánya is első szűzies felindulásában késelte csaknem halálra három páncélos testőrömet, amikor legutóbbi látogatásomkor félreértette baráti közeledésüket. Csak te vagy ilyen töketlen kis b*zeráns, aki még a húst sem hajlandó megzabálni, mert a nyuszi és az őzike olyan aranyosak. A francos répától meg a csigaszaros salátától csak elkorcsosul az az amúgy is csökött agyad és a zöldalmapüré sem az a matéria, amely kimondottan vérszomjra és sárkányölésre sarkallná az ifjakat.
-Most pedig jól figyelj te kis takonypóc! Jövő héten lovagi tornát rendezek. Elvárom, hogy azon brillírozzál kis k*cs*g, mert különben felfüggesztelek. Gondolom sejted, hogy hová és midnél fogva...
-Hááámmmpffffhhhhhhüüü.... Hát, nagyjából ennyi volna... Fújtatta szét őszbe facsarodott vaskos bajuszát az öreg, élénkvörösből lilásba váltó mogorva orcával.

A szőke ifjú a szokatlan hangvételü hajnali monológ alatt a hajába ragadt fésűvel megrettenve kuksolt a hokedlin, tágra meredt szemeivel pislogni is elfelejtett atyja szavait hallva. Jobb szemgolyóján egy, a hajnali hűvöstől még kissé dermedt, zöldesen csillogó légy mászkált, meg-megállva. Óvatlan vásárlóra repedt cserépkorsót rásózni szándékozó vásári handlé módjára dörzsölte össze első két lábát, majd diszkrét zümmentéssel lomhán felreppenve elegáns kört írt le a szobában, hogy aztán pontosan az ágy melletti asztalkán a kinyitva, kifordított gerinccel felfelé az asztalra vetett "Gyalog-galopp" című kéziratos lovagregény mellett álló pohár vízbe pottyanva fulladjon meg.

Az ifjú zsigereiben érezte, hogy ez nem a szokásos atyai dörgedelem és dorgálás, hanem ezúttal az öreg mondhatni halálosan komolyan is gondolja a dolgot. Fennakadt szemei még az elsuhanó felhőket fixszírozták, mikor gerincén lórúgásként érezte amint az öreg úgy vágta be maga mögött a négy ujjnyi vastag vasalt tölgyfa ajtót, hogy az hosszában meghasadt. Még hallotta, amint az öreg mormogva - "Aff*szomba, megin' egy k*rva ajtó!" - eltávozik reggeli rituális zenés, táncos, körhányásos lerészegedése helyszínére. Csizmája nyikorgása még sokáig visszhangzott a sötét, nyirkos folyosó fényesre koptatott kövein.

Nnnna, ebből mi fog kisülni?
25 kívánságra folyt.köv. ... 🙂