Szolidaritás

Day 1,000, 07:59 • Published in Hungary Israel • by DrHavoc

Itt a vége, fuss el véle. Úgy tűnik ennyi volt a Szolidaritás. A sok véresszájú, meg kevésbé véresszájú, meg akik nem értettek egyet velünk, azok most összedörzsölik a tenyerüket, kiélvezik a kárörömöt, és azt mondják, hogy nem most lett ennek vége, hanem korábban.
Amúgy igazuk lehet, nem tegnapról mára lett felszámolva az amit Szolidaritás Pártnak neveztünk.

Az index-generáció előtti napokban regisztráltam. Elég régen. Azóta jó sok dolog történt, de én azóta, mióta pártba be lehetett lépni Szolidaritásos voltam. Tetszett az amit gondoltak. Egyet értettem. Kitartottam mindig. Lejtőn voltunk és megpróbáltam segíteni a párton, nagy többséggel bíztak is bennem és pártelnök voltam egy cikluson keresztül. Hát, nem kívánom senkinek azt az időszakot. Nem egyszerű dolog magyarok között pártot építeni, irányítani és működtetni, pláne, ha az erepen vagy. Nekem volt azért életem, hogy ne csak erepen legyek naphosszat. Kár, hogy nem tud úgy működni ez a játék, hogy ne kelljen napi 10 órákat itt lenni meg cseten, meg minden, csak, hogy éppen képben legyél. Na mindegy. A lényeg, hogy akkor is szükség volt egy Szolidaritás Pártra az emagyar politikai közösségben. Mindenki tudja, mit jelentett neki a Szolidaritás, és annyira nem tudok költői lenni, hogy azoknak lefessem ezt az élményt, akik nem ismerték a Szolidaritást. A pártnak köszönhetően voltam képviselő is egyszer, azt is köszönöm, kár, hogy nem volt rá elég időm. Örültem, amikor láttam, hogy nem hiába áldoztam a Szolidaritásnak időt és energiát, jó volt látni, hogy meg tudunk nyerni választásokat és elnököt is tudunk adni.
Jó volt. Élmény volt egy ilyen közösséghez tartozni. Köszi!

Szolidaritás!