Minden szinten, szinte minden

Day 527, 15:22 • Published in Hungary Hungary • by Count Adyn

A magyar támadás Galíciában elsöprő sikert hozott, és a lengyel falat könnyedén legázoló támadás lendülete nem tört meg, sőt! Szinte azonnal elkezdődött Volhynia ágyúzása, kedves polák barátaink rághatják a körmüket és készülhetnek gazdag búzamezőiktől való érzékeny búcsúra. Ezen kívül ma este Bukovinát is nyomás alá helyezte a magyar haderő, ezzel egyrészt blokkoljuk Romániát, másrészt jelentős erőforrásokat kötünk le, mert bármennyire is értéktelen ez a régió, egyszerűen kénytelenek megvédeni, annyira komoly presztízsveszteség lenne számukra az elvesztése.

Eközben Indonézia elfoglalta Andhra Pradesh régiót, ezzel óriási lépést téve Karnataka megvédése felé, hiszen eme győzelem India szerepét semmissé teszi átmenetileg, és a helyükben nem sok jóra számítanék a jövőben. Nemsokára az indonézek részéről is várható a következő támadás, de erről majd részletesen annak bekövetkezte után filozofálgatnék inkább.

Az Atlantis jelenleg torkos borz módban üzemel: szív. Leginkább egy bokszolóra hasonlít akire záporoznak az ütések, és mire védekezne már egy újabb helyre kapja a sallert. A románok ismét két tűz között őrlődnek, és hiába lengyel szövetségesüket fenyegető hatalmas bukta, nem tehetik meg hogy ne a saját bajukkal foglalkozzanak. Hogy mekkora győzelem is ez a PGC számára, arra nincs szó, sem több szóból álló kifejezés. Avagy nem a győzelem a fontos, hanem az őszinte részvétem.

Végezetül egy idézet: „Amikor az ellenséges arcvonal egy időre megnyílik, a lehető leggyorsabban be kell törnünk soraiba. Elsőnek legyünk ott, ahol az ellenség szeretne lenni, aztán nyugodtan várjuk ki a találkozást. Lépjünk át minden tussal írt mércét, inkább alkalmazkodjunk mindig az ellenséghez, s akkor mi döntjük majd el a csata sorsát.” - Sun Tzu

Count Adyn