Levél Kínából Vacsárcsiba

Day 721, 10:52 • Published in Hungary Hungary • by gyika
Kedves edesapám, kedves edesanyám, Matilka, Kicsi Gyika, falumbéliek!

Vigyájzkodjanak, met olyan hírőkvel gyüvök, hogy férre onnét.

Ahogy aztot a levelemben megírtam vót, reánk bízták ehejt hogy erősst magos falat rittyencsünk. Monták, siessünk, egy hónap legyen untig elég, met sose lehet tudni, mikor eszi erre az ellenségeket a fene. Münk meg ékeztünk es lófuttába serénkedni, de a fal aligalig növögetett. Hát nagy töpengésre attuk a fejinket, mit es kellene csinálni, met ez ilyeténformába sosem fejeződik bé. Mit mondhassak, ebbe a nagy fejtörésbe a fal ha lehet még lassabban nődögelt. Osztáncsak eccer Kikericsy rikkantott egy istenest, smá ott se vót: fepattant a röpülőgépre, s tette es Budapestre. Ott es a Moszkva térre, me tutta, ahajt tátja a száját a sok csíki kőmíves, hátha akad nekük es valami tennivaló abba a nagy városba. No, Kikericsy essze es szette az összeset, hogy a mü tennivalónkban segédkejzenek.

A sok székely atyafi nekifeszülődött, a munka megfogódott, sa fal seccpecc felrakódott. Mikó mentünk szólni a zuraknak, hogy mi vóna, a füliknek nem hittek, oztán a szemüknök se, csak álllottak ott a fal tövibe, mint akik megkukultak. Oztán meg gyüttek a dícséretek, de münk montuk, az Istent kő dícsérni, nekünk elég jó lesz a pálinka es. Attak nagy bódogan annyit, hogy még harmadnapján es trappoltak a macskák, s a csizmáink talpa es meggömbölyöde rendesen. Mikó meg már újfent embörformánk kezdett lenni, s mentünk vóna esment dógózni, szótak, hogy még pihenést érdemelünk, mennyünk, utazgassunk, haggyuk a harci kacort egy üdőre.

Így es lett. Utazgattunk, sok szépeket láttunk, essze es szettem egynéhány képeslapot vásárfijának, ehelyt kűdöm es haza őköt:

[img]http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/7e/Kosice_-_St._Elisabeth_Cathedral_2.JPG[/img]
(Kassa, Szent Erzsébet katedrális. Ejsze ez es magos.)


(Ezt a parlamentet es münk építettük.)


(A koronázótemplomunk. A mienk.)


(Szepes büszke vára.)

Meg kő mondjam edesapáméknak, pont olyan vót, mintha odahaza lennénk. Shá télleg. Csak a hegyeket itt nem Hargitának híjják, hanem Tátrának, s a becsös szomszédink messzebb vótak mint szoknak lenni. Még Szeba mester hangja sem hallott el ide, penig mondják, megint viselkedett a kis nyámnyila. Tudják ugye, hogy melyik az Szeba mester? Biztoson igen, az a rókafejű pápaszemes gebe, melyk olyan bamba, hogy az ember nem is gondolja ha lássa, hogy ösmeri a számokot. Ösmeri penig az, hatig legalábbis igen, az hétszentség. Sa a szavakot, no, azkot úgy forgassa, hogy hezza jár okulni az esszes ellenségünk: a mútkor es olyanokot békiabált a kerten, hogy Kuikszilver asszojnságunk menten fődhöz csapta magát tőle, s még most es abbahelybe fekszik. Hála az égnek, mostanság sok dóga van ahajt Belgiumba (az egy ország, ugye), scsak ritkán tolja a képit a faluba, nem idegel münköt úgy, mint annakidején.

No, zárom soraim, kő siessünk vissza a kaszárnyába, indonéz barátaink eppeg fenyik a fészit, hogy egy termetes fába belérittyencsék, úgy hiszem, eztán sem fog münköt megenni az unalom.

Fijjuk, Gyika.

(Hadi Propg. & Cenz. Csop.: továbbításra alkalmas, strat. inf. nem észlelhető, további megfigyelés: SUB javallott.)