Lengyelország vs Szerbia vagy csak egy nagy átverés?
Day 2,257, 11:13
•
Published in Hungary 
•
by
•
by Bosko Balaban
A sajtó állandó témája, hogy a lengyelek és a szerbek igyekeznek maguk köré építeni szövetséget és majd ezen két oldal egymás elleni harcával fogja izgalmassá tenni a játékot.
A lengyelek és a szerbek saját gyarmatbirodalmuk stabil tartása érdekében rendszeres megegyezés által békén hagyják egymást és így ők boldogan építhetik a 10/10-es bónuszaikat, miközben a szövetségeseik csatáiba üttethetnek mert ők olyan erősek, mondják Istencsászárék. De akkor ki fog egymás ellen harcolni?
Már pusztán az a tény, hogy a lengyelek és a szerbek között megállapodást feltételezünk is gyanússá teszi az egészet. Hiszen akkor mi lesz az olyan országokkal, akik éppen ezen két nagyhatalom gyarmataiként szolgálják ki a bónuszéhséget. Azon bizony nem fog senki se segíteni.
Vagyis azt jelenti, hogy ha ők nem csapnak össze, akkor más országok, legyen az a lengyelek vagy a szerbek oldalán, miért keresne magának méltó ellenfelet.
Nem keresnek a nagyobb országok komoly kihívót, helyette a gyengébb szomszédaikat fogják ütni.
Így két olyan szövetség létrejöttéről beszélhetünk majd, amelyek nem állnak érdekellentében a másikkal. Ha mégis valamilyen nézeteltérés alakulna ki két ország között, akkor is első helyen a diplomácia kerül terítékre és csak nyomásgyakorlásként jöhet a háború, amely nem fog sokáig tartani és hamar békét kötnek a felek.
Lesz tehát két szövetség és rengeteg kicsi ország, aki nem kell senkinek.
Ha így nézzük ezt a színjátékot, amitől az izgalmakat várjuk, akkor világosan látszik, hogy nekünk tök mindegy, hogy a szerb vagy a lengyel oldalt választjuk.
Bármelyik oldalt választjuk, a románokkal egyik esetben se lesz valószínűleg közvetlen háborúnk, mert az mindkét oldal számára veszélyeztetné a bónuszok tartását.
Az új hatalmi helyzet inkább válik egy tényleges világháború helyett egy hidegháborúvá, ahol 2 ideológia szellemi harcát nézhetjük meg, miközben egymás között megbeszélik, felosztják a világot.
RL ez történt az USA és a Szovjetunió között, igyekeztek megkímélni egymás világhatalmi erejét.
Ha választani kell, inkább választanám én a lengyel oldalt, azonban egyértelművé kell tenni a számukra is, hogy a szerbekkel való barátságunk változatlan marad és nem fogunk ellenük harcolni.
Amennyiben a magyar kormány a szerb oldalt választaná, a játékosoknak kell kifejezésre juttatni azt, hogy a lengyelek ellen nem fogunk ütni és bónuszaikhoz jogukat tiszteletben tartjuk.
Persze felbukkanhatnak majd elnökök, akik megpróbálhatják felborítani a status quo-t, és megtámadnának olyan államokat, amelyekkel való fegyveres konfliktus egy parttalan háborúhoz vezetne, azonban az országok kongresszusai kellő hatalommal bírnak és mivel ők a régi játékosokból szoktak állni többségében, akik a bónuszok kergetését az izgalmaknál előrébb helyezik, így azokat sorra leszavazzák majd.
Dél Amerikában voltak utoljára még érdekesebb harcok, de úgy gondolom, Chile, Argentina és Brazilia az új hatalmi helyzetben már nem fognak egymás ellen harcolni mert ők is az európai trendeknek fognak megfelelni, hiszen láthattuk, hogy gazdaságilag ez jobban megéri.
Miért érdemes a lengyeleket választani szerintem, aminek sok jelentősége valószínűleg nincs?
A lengyelek nem szeretik a románokat. Szóval ha a románokkal valamikor problémánk, lenne, diplomáciai úton könnyebben tudunk számunkra kedvező egyezséget kötni a románokkal.
A lengyelek nagyobb kedvvel ütnek a románok ellen, ha háborúba kényszerülnénk mégis mint azok a szerbek, akik nagyon sokat dolgoztak azért, hogy Magyarország, Szerbia és Románia egy oldalon legyen.
A lengyelek tudnak segíteni Ukrajna megszállásában, ha valamiért úgy hozná, hogy mi nem bírjuk tartani a kongájuk törlésének a célját. Ukrajnával könnyebben tudunk megállapodni diplomáciai úton a lengyelek közvetítésével és az ukránok inkább bíznak a lengyelekben mint a szerbekben.
Ha a Felvidék megszerzését tűzné ki valamely kormány, akkor bizony a lengyeleknek is lesz hozzá szavuk, ezért jobb ha velük tartunk, akik inkább lesznek megértőbbek a nemzeti érzéseink szempontjából. Ha megtámadnánk Szlovákiát, akkor a lengyelek várhatóan semmilyen katonai ellenlépést nem tennének, maximum szóbelileg jeleznék, hogy nem tetszik a lépésünk és tárgyalásokat kezdeményeznének, hogy békés úton rendezzük a kérdést. Valószínűleg a következő elnöki ciklusban a magyar kormány már tárgyalásos úton rendezné a szlovák kérdést, vagyis teljesen nem szállnánk meg az országot, hanem bizonyos részeit visszaadnánk. A lengyelek ugyanis nyomást tudnának gyakorolni, többet nem tehetnek, ha a bónuszaik megtartása marad a céljuk.
Lehetett olvasni még szerb-spanyol konfliktushelyzet lehetőségéről. Én ezzel nem számolnék, ugyanis a spanyolok határosak egy mexikói gumirégióval, így azt nagyobb biztonsággal tudnák onnan megszerezni, mintha a szerbekkel kezdenének balhéba. A spanyolok is nagy gyarmatbirodalmat akarnak, így nekik érdemesebb lesz nyugati irányba terjeszkedni.
Ha az erepublik egy olyan játék, amelyik csak bipoláris módon működhet, akkor egyik szövetség se fogja keresni az igazi ellentéteket, nem fog senki kockáztatni, a gazdasági modul nem ösztönzi ugyanis azt.
A lengyelek és a szerbek saját gyarmatbirodalmuk stabil tartása érdekében rendszeres megegyezés által békén hagyják egymást és így ők boldogan építhetik a 10/10-es bónuszaikat, miközben a szövetségeseik csatáiba üttethetnek mert ők olyan erősek, mondják Istencsászárék. De akkor ki fog egymás ellen harcolni?
Már pusztán az a tény, hogy a lengyelek és a szerbek között megállapodást feltételezünk is gyanússá teszi az egészet. Hiszen akkor mi lesz az olyan országokkal, akik éppen ezen két nagyhatalom gyarmataiként szolgálják ki a bónuszéhséget. Azon bizony nem fog senki se segíteni.
Vagyis azt jelenti, hogy ha ők nem csapnak össze, akkor más országok, legyen az a lengyelek vagy a szerbek oldalán, miért keresne magának méltó ellenfelet.
Nem keresnek a nagyobb országok komoly kihívót, helyette a gyengébb szomszédaikat fogják ütni.
Így két olyan szövetség létrejöttéről beszélhetünk majd, amelyek nem állnak érdekellentében a másikkal. Ha mégis valamilyen nézeteltérés alakulna ki két ország között, akkor is első helyen a diplomácia kerül terítékre és csak nyomásgyakorlásként jöhet a háború, amely nem fog sokáig tartani és hamar békét kötnek a felek.
Lesz tehát két szövetség és rengeteg kicsi ország, aki nem kell senkinek.
Ha így nézzük ezt a színjátékot, amitől az izgalmakat várjuk, akkor világosan látszik, hogy nekünk tök mindegy, hogy a szerb vagy a lengyel oldalt választjuk.
Bármelyik oldalt választjuk, a románokkal egyik esetben se lesz valószínűleg közvetlen háborúnk, mert az mindkét oldal számára veszélyeztetné a bónuszok tartását.
Az új hatalmi helyzet inkább válik egy tényleges világháború helyett egy hidegháborúvá, ahol 2 ideológia szellemi harcát nézhetjük meg, miközben egymás között megbeszélik, felosztják a világot.
RL ez történt az USA és a Szovjetunió között, igyekeztek megkímélni egymás világhatalmi erejét.
Ha választani kell, inkább választanám én a lengyel oldalt, azonban egyértelművé kell tenni a számukra is, hogy a szerbekkel való barátságunk változatlan marad és nem fogunk ellenük harcolni.
Amennyiben a magyar kormány a szerb oldalt választaná, a játékosoknak kell kifejezésre juttatni azt, hogy a lengyelek ellen nem fogunk ütni és bónuszaikhoz jogukat tiszteletben tartjuk.
Persze felbukkanhatnak majd elnökök, akik megpróbálhatják felborítani a status quo-t, és megtámadnának olyan államokat, amelyekkel való fegyveres konfliktus egy parttalan háborúhoz vezetne, azonban az országok kongresszusai kellő hatalommal bírnak és mivel ők a régi játékosokból szoktak állni többségében, akik a bónuszok kergetését az izgalmaknál előrébb helyezik, így azokat sorra leszavazzák majd.
Dél Amerikában voltak utoljára még érdekesebb harcok, de úgy gondolom, Chile, Argentina és Brazilia az új hatalmi helyzetben már nem fognak egymás ellen harcolni mert ők is az európai trendeknek fognak megfelelni, hiszen láthattuk, hogy gazdaságilag ez jobban megéri.
Miért érdemes a lengyeleket választani szerintem, aminek sok jelentősége valószínűleg nincs?
A lengyelek nem szeretik a románokat. Szóval ha a románokkal valamikor problémánk, lenne, diplomáciai úton könnyebben tudunk számunkra kedvező egyezséget kötni a románokkal.
A lengyelek nagyobb kedvvel ütnek a románok ellen, ha háborúba kényszerülnénk mégis mint azok a szerbek, akik nagyon sokat dolgoztak azért, hogy Magyarország, Szerbia és Románia egy oldalon legyen.
A lengyelek tudnak segíteni Ukrajna megszállásában, ha valamiért úgy hozná, hogy mi nem bírjuk tartani a kongájuk törlésének a célját. Ukrajnával könnyebben tudunk megállapodni diplomáciai úton a lengyelek közvetítésével és az ukránok inkább bíznak a lengyelekben mint a szerbekben.
Ha a Felvidék megszerzését tűzné ki valamely kormány, akkor bizony a lengyeleknek is lesz hozzá szavuk, ezért jobb ha velük tartunk, akik inkább lesznek megértőbbek a nemzeti érzéseink szempontjából. Ha megtámadnánk Szlovákiát, akkor a lengyelek várhatóan semmilyen katonai ellenlépést nem tennének, maximum szóbelileg jeleznék, hogy nem tetszik a lépésünk és tárgyalásokat kezdeményeznének, hogy békés úton rendezzük a kérdést. Valószínűleg a következő elnöki ciklusban a magyar kormány már tárgyalásos úton rendezné a szlovák kérdést, vagyis teljesen nem szállnánk meg az országot, hanem bizonyos részeit visszaadnánk. A lengyelek ugyanis nyomást tudnának gyakorolni, többet nem tehetnek, ha a bónuszaik megtartása marad a céljuk.
Lehetett olvasni még szerb-spanyol konfliktushelyzet lehetőségéről. Én ezzel nem számolnék, ugyanis a spanyolok határosak egy mexikói gumirégióval, így azt nagyobb biztonsággal tudnák onnan megszerezni, mintha a szerbekkel kezdenének balhéba. A spanyolok is nagy gyarmatbirodalmat akarnak, így nekik érdemesebb lesz nyugati irányba terjeszkedni.
Ha az erepublik egy olyan játék, amelyik csak bipoláris módon működhet, akkor egyik szövetség se fogja keresni az igazi ellentéteket, nem fog senki kockáztatni, a gazdasági modul nem ösztönzi ugyanis azt.
Facebook
Twitter
Discord
Comments
Mikor esik már le, hogy se a cikk íráshoz, se a külügyhöz nincs érzéked?
Ne pazarold a pénzed szavazatokra, mert nem lesznek tőle jobbak az elemzéseid.
Nem rossz indulatból, sőt(!) meg akarlak kímélni további fusztrációtól.
Ne fáraszd magad.
hűűűű remélem bosko neked is ír majd egy gusztusos cikket, ami a funkcionális analfabéta felütéssel kezdődik 😁))))
Amúgy meg tl;dr
Akkor meg miért pofázol?
Hogy legyen mit kérdezned.
Spanyolország az általad kérdésként feltett problémára a válasz: a TWO-ban többször volt súrlódás a szerb-spanyol, később szlovén-spanyol és végül szlovén-lengyel tengely mentén.
Gyanítom, hogy Spanyolországra többen is fenik a fogukat: Szerbia, Szlovénia, Argentína. Ezeknek az országoknak van jelenleg is létező konfliktusuk a mediterrán országgal. Emellett hallani lehet arról is, hogy a görög-román páros is szívesen becsatlakozna a hadjáratba, hogy valamivel felpörgessék a játékot hazájukban. De ez utóbbi csak feltételezés, kósza információk pár játékostól.
Érdekesség az argentín - chilei, és lengyel -kínai mpp pl. és még alakulhat azért.
Azért egy viszonylag egységes, egy szövetségbe tömörülő Dél-Amerika jelentős erőt képviselne (már úgy is, ha "csak" Chile és a CUA államok lennének egy szövetségben).
Ha nem azon az oldalon leszünk ahol a románok, akkor jelentős esély lesz rá hogy rajtunk keresztül borul majd a status quo. Márpedig remélem nem leszünk egy oldalon velük. Viszont sajnálom hogy az egyik szövetségest bukni kell. Mindkettő fontos.
fos
tl;dr
Amit a lengyelek előnyeiről írtál:
Szerintem ha nem egy oldalra kerülünk a románokkal, akkor ahogy moker is írta, nálunk kialakulhat forró háború, ahogy az a hidegháborúban is gyakori volt.
Azt írod, a lengyelek szívesebben ütnének mellettünk a románok ellen, mint a szerbek. Ennek olyan szempontból nincs értelme, mivel, ha a szerbek mellé állunk, szinte biztos, hogy nem lesz román háború, tehát a nem is állhatna fel az a helyzet, melyben a szerbek segítenek. A lengyelek pedig valószínűleg csak akkor segítenének, ha sok szabad sebzésük lenne, vagy egyáltalán nem szólnának bele a konfliktusba, bár legalábbis formálisan valószínűleg kiállnának mellettünk. (Persze ez is csak akkor derülne ki ha egyszer előállna ez a helyzet, de most az előbb leírt tűnik esélyesnek)
Ukrajna ellen az ütőkártyánk inkább Törökország lehetne, mintsem a lengyelek.
-Részemről, én szerb-párti vagyok (de nyilván nem harcolnék a lengyelek ellen). Ami pedig a románokat illeti: Kit érdekel, hogy mi van velük? Engem ugyan nem. Amíg nem zavarnak minket, tőlem akár a holdon is lehetnek.