Katonaélet

Day 532, 10:49 • Published in Hungary Hungary • by Count Adyn

A távoli keleten, az indiai dzsungel mélyén a folyton csöpögő pára és az állati élet már már megszokott hangjai között egy új és szokatlan hang üti meg az őrszem fülét. Az idő egy pillanatra lelassul míg agya kutat az emlékek között hogy azonosítsa eme furcsa, ám valahonnan mégis ismerős zaj forrását. Aztán hirtelen belé hasít a felismerés, ám mielőtt lázasan dolgozó agya válaszolna a sürgető kérdésre, kiadja az utasítást, és a katona elkurjantja magát: Riadó! Közben a suhanó szőrös talpak nesze egyre közeledik, ám hamarosan elnyomja azt a kibontakozó csata fegyverropogása.

Nem kedvez ez idő tájt a hadiszerencse, a nemrég még oly megrendíthetetlennek tűnt indonéz hadsereg, és a segítségükre vezényelt magyar hadtestek egyre hátrább szorulnak, egyre közelednek Karnataka felbecsülhetetlen értékeket rejtő bányáihoz, melyet minden áron meg kell védeniük. A legtöbben ragaszkodnak a hazai ízekhez, bár zsoldjukat helyi valutában kapják, azt leginkább jóféle magyar kolbászra, kenyérre, na meg májkrémkonzervre költik. Nem ma kezdte már egyikük se a szolgálatot, tudják mi a túlélés titka a seregben: ami mozog, annak tisztelegj, ami nem mozog, azt fesd le zöldre. A táborhelyről már látszanak a drága ércet rejtő hegyek, amikor érkezik a helyzethez képest váratlan parancs: táborbontás, felkészülés költözésre. Néhányuk morognak kicsit a felettesek kicsavart logikájára, de tudják, hogy ez nem vitatéma.

A másnap hajnal már Lengyelország földjén találja őket, ahol feladatuk a rend és a szavazások megzavarása, egy kis utcai harc, mindez persze csak elterelő jelleggel, de komolynak kell látszania. Estére már hazatérnek végre a szeretett eMagyarország földjére, és egy kis pihenés után megkezdik a felkészülést. Másnap megindul a nagy támadás, megmutatják az oláhoknak hogy hiába nagy az arcuk, a satuba az is belefér, a kétfrontos háború még nekik is sok. Ők lépkednek legelöl, de mögöttük jön az egész ország román vérre szomjazva. A siker szinte azonnali és elsöprő erejű, Románia területei úgy fogynak, mint a kantinban a sör: rohamléptekkel.

A pénz bár kevesebb mint a keleti fronton volt, de az otthon minden tekintetben kárpótolja ezért a harcosokat. Az ő erejük, tudják jól, a szervezettségben van, az államtól jó minőségű felszerelést kapnak és ezt megfelelően karban is tartják, minden este az eligazításon átbeszélik a teendőket, és összetartanak bármi is történjen. A század emberei egyre jobban megismerik egymást, megtanulják igazából megbecsülni tisztjeik munkáját, és zokszó nélkül teljesíteni a parancsokat. Együtt, egymásért, a Hazáért!

Remélem ez a kis írás egy kis betekintést engedett a katonák, azon belül is a Dobó István század hétköznapjaiba és a hadsereg szellemiségébe.

Captain Count Adyn
eMagyarország hadserege
Dobó István század