Interjú Nintsen-nel aki szerelmes

Day 2,552, 09:37 Published in Hungary United Kingdom by Bosko Balaban
Eddigi erepes pályafutásom során csupán egy személynél volt szerencsém interjút készíteni egy szerelmes emberrel, aki az erepen érzi megtalálni élete párját, Marginaldefeat volt, de aztán nem lett sikeres vége.
Ezúttal tudomásomra jutott, hogy van egy másik románc ami jóval szebb folytatást hozhat. Nintsen, az MKKP komikusa felvállalja az érzéseit a hazai sajtó olvasóinak.



Miért játszol az ereppel? Mi tetszik benne?

-Még a Mandínerről keveredtem ide anno, jóval az index-boom előtt. Tulajdonképpen azért játszom, mert itt lehetek bohóc, troll, és játszhatom a hülyét, kikapcsolom így az IRL-t, és újra gyerek lehetek, és ez jó. Na és persze Hercegnő, aki a legcsodálatosabb nő, akivel életemben találkoztam…

Az erepublik találkozón ismerted meg Hercegno-t? Miről beszélgettél vele?

-Tulajdonképpen nem. Teljesen ingame volt az ismerettség, és tulajdonképpen Tüzérjani hozott össze minket. Mint ismert, Jani elég csehül állt matekből, többedmagammal korrepetáltuk, én inkább pszihikai presszióval, míg a többieknek volt is metodikai érzéke a középiskolás matekhoz. Mivel Tüzérnek nem szíve csücske Hercegnő, ezért azzal motiváltam, hogy ha megbukik, akkor Hercegnőt elviszem egy igazi kínai étterembe vacsizni, és pálcikával fogunk enni, és Hercegnő dekoltázsban lesz. Nem tudom, hogy ez hatott, vagy nem, de Jani átment matekből, és én sörözni vittem Hercegnőt, amit ő először egy olyan feltételhez kötött, hogy kiolvasom Heidegger-től a Lét és Idő-t. Majd miután látta, hogy ez egy csapda, mert én a létemből nem vagyok hajlandó időt pocsékolni Heidegger latin és görög kifejezésekkel teletűzdelt áltudományos fércére, megegyeztünk abban, hogy a vizsgái után, de még a nyári főszezon előtt elmegyünk sörözni.

Csak mi ketten voltunk. A nyár teljében a hideg sörök, a körút zaja, a körülöttünk pihegő szombat délutáni álmos belváros holland turistái mind meghatározó körítést nyújtottak ahhoz, amit nem sejtettünk még akkor: ez tulajdonképpen az első randink volt.

Hogy miről beszélgettünk? Erepről, IRL-ről, erepesekről, Heideggerről és Kierkegaardról, és hihetetlen, de a gyógynövények latin neveinek mostanában történt átnevezéséről.


Mielőtt megismerted volna Hercegno-t mit tudtál róla, mit gondoltál róla? Gondoltad, hogy a való életben is összejösztök?

Abszolút nem. Én egy troll voltam itt erepen, ő pedig egy komoly játékos. Nem sok közös pontunk volt, az az igazság, aztán jött Tüzér, és mindent megváltoztatott. Én különben hosszú időt hagytam ki a játékból, Hercegnő ezalatt fontos kormányzati pozíciókat töltött be, gyakorlatilag nem is tudtam róla. Két, teljesen különböző életút volt ez, egészen addig, amíg Tüzér el nem kezdett hisztizni miatta, mint egy féltékeny rüfke. Tulajdonképpen ez keltette fel az érdeklődésemet iránta, ezért kezdtünk el levelezni, és ebből alakult ki egy IRL szerelmi örvény…


Milyen közös programjaitok voltak?

Nem tudom, mennyire beszéljek erről. Tulajdonképpen teljesen spontán módon, szinte hülyeségből elmentünk Vecsésre egy motelbe… És onnantól nem volt visszaút. Hetente, kéthetente összefutottunk ott különböző szálláshelyeken, és megtettük a Birodalmi Fővárost a mi kis szerelmi fészkünkké. Ezt rendkívül romantikusnak tartottuk, hogy Vecsés… Lehetett volna mondjuk Pest, de Vecsés az más. A birodalmi főváros az más.


Te eléggé bele bolondultál úgy tűnik. El tudod képzelni, hogy egy egész életet leélj vele?

Vannak ilyen terveim, igen. Az igazat megvallva nem gondoltam, hogy így, az élet derekán, amikor már kevesebb van előre, mint hátra, és a világ lakosságának többsége fiatalabb, mint én, szóval ebben a korban rámköszönhet még egyszer a szerelem. Azt sem gondoltam, hogy lehet egy nővel ilyen harmónikus az együttlét, lehet így egy húrra pendülni, összeforrni, beleájulni… Egy fantasztikus nő. És fantasztikus, mint ember. Tele lelki energiával, pozitív hozzáállással, realitással. A munkám nem mindig veszélytelen, vannak kényes műveletek. Pl. amikor megtudta, mit kell tennem másnap a munkahelyemen, ami egy bonyolult, és veszélyes feladat, nem az volt, hogy jaj, nehogy felrobbanj, hanem háromszor felmondatta velem a biztonsági protokollt és a technológiai lépéseket, amibe persze mindketten belealudtunk…

Vannak terveim, igen. Új életet kezdeni vele egy másik kontinensen, idegen kultúrában, idegen emberek között, egymásra utalva. Nagy kihívás lenne, maga a pokol, de ha azt túlélnénk, mindent túlélnénk…

Milyen számot küldenél neki itt, az erep közönsége előtt?

Jaj, hát van egy szám, amin mindig jót derülünk, mindig az ment a rádióban, mikor Vecsésen autókáztunk, véletlen, nem tudom. De a szöveg vicces, hisz az a refrén, hogy “olyan kár hogy nincsen”. És ez úton is kérem, hogy bocsásson meg:

http://youtu.be/q-Kje6e8LPY