Gondolataim magyar-lengyel bárátságról + Keress 30 aranyat fordítással pályázat
Day 2,679, 11:54
•
Published in Hungary 
•
by
•
by Murlockij
Sziasztok!
Tegnap írtam egy cikket, mert donAbadnego elültette saját cikkével a bogarat a fülembe, a lengyel-magyar barátságról. A kommentelés közben jutott az eszembe, vajon mit gondolnak a lengyelek mirólunk? Mennyire mítosz és mennyire valóság a régi barátság az Ő részükről?
A cikk a lengyel játékosoknak készült, tervem szerint szerettem volna Hercegnővel lefordíttatni lengyelre. Sajnos ő nem vállalta, és alaposan átolvasva beláttam, az én koca angol tudásom sem lenne elegendő, hogy *jól* lefordítsam akár csak angolra is.
Ezért publikálom most itt a magyar sajtóban előzetesen. A fő célom az, hogy pályázatot hirdessek:
Keresem azt a személyt, aki valóban jól és a szöveg mondanivalójának megfelelően magas szinten lefordítja a cikkemet angolra, hogy azt ott is publikálhassam.
A díjazás 20 arany, ha nagyon elégedett leszek vele, akkor 30 aranyat (pontosabban kérésre 6600 Forintot) fogok érte fizetni.
Kérem, aki szeretné elvégezni nekem a fordítást, haladéktalanul jelentkezzen nálam PM ben, a következő órákban folyamatosan itt leszek.
A többi olvasótól, aki olvassa a cikket, megtiszteltetésnek venném, ha érdemi kommentekkel gondolataival tovább bővítené a kört a témában. Esetlegesen a legjobbakat szintén lefordíttatnám. Most így átgondolva azt hiszem itt sem felesleges erről elgondolkodnunk közösen.
Tisztelettel:
Murlockij
Kedves Lengyel Játékosok!
Az eRepublik napja lassan végleg lebukik a látóhatáron, és úgy érzem, a játék hamarosan véget fog érni.
Engedjétek meg hogy bemutatkozzam: itt Murlockij vagyok magyar tank és zsoldos, odakint egy vidéki nagyvárosban élek, könyvekkel foglalkozom. Ha a karakterlapomra néztek, láthatjátok, régóta játszom ezzel a játékkal: lassan hat éve.
Sok célt tűztem ki magam elé, volt amit sikerült elérnem, volt amit sohasem. Majdnem három évig hordtam a ti színeiteket, eLengyel állampolgár voltam. Nem tagadom, leginkább a gazdasági előnyök miatt érkeztem, de harcoltam is a céljaitokért, nem is keveset.
Volt azonban egy másik okom is, hogy titeket választottalak: Mégpedig a tradicionális, sőt történelmi barátságunk miatt.
Amikor kissrác voltam, imádtam a kalandos történelmi regényeket, a sci-fiket, a fantasyket. Kedvenceim listájában előkelő helyet kaptak Henryk Sienkiewicz Trilógiájának könyvei, a Tűzzel-vassal, Özönvíz és A kis lovag.
Amikor én gyerek voltam, a videó és a televízió szerepe igen csekély volt, az olyan álmodozó könyvmoly kisfiúnak, amilyen én voltam, a könyvek sokkal-sokkal többet jelentettek mint manapság. Kamaszkoromban pedig nagy hatással voltak rám Andrzej Wajda filmjei. Úgy emlékszem, nem csak rám egyedül.
Az iskolában is sokat tanultam rólatok, ahogy a történelmünk és sorsunk összefonódott, közös múltunk, királyaink, királynőink. Megvallom nekem ez nagyon tetszett akkoriban. Milyen érdekes, itt van két nép, akik semmilyen módon nem rokonai egymásnak, az egyik finnugor eredetű, a másik szláv. Nyelvük teljességgel különbözik, máshonnan érkeztek, mégis, az óidők hősei mégis egymásra találtak sok sok évvel ezelőtt. A tatár, a török, a Habsburg, az orosz, a forradalmak, a függetlenségi harcok, a háborúk.
Mennyi zűrzavar! Mintha valami fonat lett volna a két nép sorsa, ami időről időre újra összefonódik, egymásra tekeredik a történelem örök viharaiban.
Szóval gyerekkoromban sokat olvastam rólatok, és tetszett, amit olvastam. Azt gondoltam, biztos vannak más lengyel kisfiúk is, akik ugyanilyen szimpátiával gondolnak ránk, ahogy én őrájuk. Látjátok, ilyen naiv kissrác voltam...
Az eRepublik egyik fő erényeként pont ez tetszett, nemzeti közösségekkel együtt játszani. És ez sokáig, évekig működött is. Nagyon tetszett, amikor Boldog Nowruz-t kívántunk az iráni játékosoknak, ők meg nekünk Boldog Karácsonyt. Vagy ugyanígy a cikkek a szerbeknél ortodox ünnepek idején.
És igen, nálunk nagyon sokan komolyan gondolták akkoriban az itt mindenképpen híres, mindenki által ismert mondást, mondókát, miszerint:
"Lengyel, magyar – két jó barát
Együtt harcol s issza borát
Vitéz s bátor mindkettője
Áldás szálljon mindkettőre."
Magyar-lengyel két jóbarát
Aztán az eTörténelem másképpen tekeredett, mint a valóságos. Sokáig harcoltunk előbb egymás ellen, majd egymásért. Aztán most megint ellenfelek vagyunk, jó ideje más utakat járunk.
Tudom, régóta létezik egy MU, és egy-egy párt is, akik szeretnék megőrizni itt a játékban is a barátságot, sőt a testvériséget. De ahogy én nézem, ezek a szervezetek rendkívül csekély súllyal bírnak, marginalizálódtak, elhaltak és az utóbbi hónapokban, években minden közeledés megmaradt az udvarias politikai gesztusok szintjén. Aztán pár hónapja láttam, amikor az egyesült eRomán-eArgentin-eLengyel csapatok elfoglalták eBudapestet. Ekkor a hangulat szerintem igencsak hűvösre, sőt ellenségesre fordult nálunk. Sok nagyon csúnya és talán igazságtalan dolog hangzott el a sajtónkban a lengyel közösségről.
Az itteni magyar-lengyel baráti közösség egyik vezető tagja donAbadnego írt egy cikket a közelgő magyar-lengyel barátság napjára időzítve,
A lengyel-magyar barátság napjára
ahol pályázatot hirdetett, hogy kissé újra felmelegítse a meglehetősen kihűlt jó viszonyt közöttünk.
Itt, a kommentek közt támadt az az ötletem, hogy meg kellene kérdeznem benneteket közvetlenül, a ti sajtótokban, a ti nyelveteken,
Mi a véleményetek a magyarokról?
Létezik egyáltalán ilyesmi, van egyáltalán bármilyen véleményetek rólunk? Vagy teljesen semlegesen viszonyultok hozzánk? Vagy ellenségesek vagytok?
Utánakerestem a guglin, és teljesen ellentmondó információkat találtam a kérdésben. Sokak szerint lengyel-magyar testvéri érzület régóta nem létezik. Az egész csak fikció, történelmi múlt maradványa, romantikus álmodozás, csak mi, a magyarok képzeljük így.
Ez csak egy mítosz, és a lengyelek magasról tesznek ránk, csak az öregeknek mond valamit ez az ócska kopott szlogen. A fiatalok nem is tudnak már a létezéséről sem, olyan régen elfelejtették. Eszköz csupán, amit a politikusok szeretnek használni, ha arra járnak és a másik kedvében akarnak járni.
Kicsit olyan ez, mint egy mém, egyfajta közmegegyezés, hamis önkép, mint a “híres” magyar konyha, a gyönyörű magyar lányok, a magyar vendégszeretet. Itt sokan ma is azt gondolják, hogy ezek valóban világhírűek, miközben csak magunknak mondogatjuk ezt és inkább öncsalás és önvigasztalás ez, semmint valóság.
A sok magyar Nobel-díjas, meg magyar olimpikon, meg Puskás, meg Aranycsapat, amire annyira büszkék vagyunk és azt hisszük, másoknak is ezek jutnak az eszébe rólunk. Úgy tudom, nálatok is bőséggel vannak ilyen legendák és történetek. Szóval a magyar-lengyel barátság is lehet csak egy közmegegyezéses magyar legenda, aminek az ismertsége ráadásul itthon is erősen leáldozóban van?
Tudjátok meg kedves lengyel játékosok, nagyon sokaknak fájt és szomorúságot okozott látni azt, ahogy ezer lengyel tüntető vett részt a mi miniszterelnökünknek Orbán Viktornak és kormányának, viselkedésének, világnézetének támogatására és dicsőítésére, a dölyfös és hazug úgynevezett “Békemeneten” .
Hogy volt olyan, akinek keserűség költözött a szívébe, amikor éppen így kellett látni, ahogy a két zászló, a vörös-fehér és a piros-fehér-zöld színek a zászlókon, meg a transzparenseken együtt lépdelnek az emberekkel, újra, évtizedek elteltével, itt és így. Sokak pedig örültek ennek, ugyanakkor, ugyanezért. Úgy érezték, hogy valami végzetesen, menthetetlenül elromlott, és ha eléjük álltak volna még megfogalmazni, akkor se tudták volna miért fáj az, amit látnak.
És sokan szégyellték és szégyellik most is hogy ugyanez a magyar miniszterelnök Putyin és az oroszok mellé állt a nyomorult 30 ezüstpénzért Európa és Lengyelország ellenében alig pár hónappal az utolsó lengyel tüntető távozása után. És arra gondolnak, mennyire fájhat ez az árulás annak a marék lelkes lengyelnek, és mit gondolnak rólunk most otthon ők meg a többi lengyel a tévé, meg a net előtt ülve. Hogy aggódnak e még értünk, magyarokért fejüket csóválva szomorúan? Vagy dühösek? Vagy csak vállat vonnak és tesznek rá?
És hogy vannak még, akik ha választhatnak az osztrák és a lengyel alma között a boltban, akkor a lengyelt veszik meg. Szeretnének rájönni, mi a frász az a bivalyfű a vodkátokban? Nézik a neten a képeket Prezemysl erőd megemlékezéseit éppen 100 évvel a nagy háború után, meg felvételről a repülőgép roncsokat a katyni erdő szélén.
És eszükbe jut vajon milyen lenne Varsó felett az első orosz hidrogénbomba felhője, ahogy kinyílik és mindent eltöröl.
Szóval, kérlek benneteket, mondjátok meg mi a véleményetek, rólunk, a régi régi szövegről. Együtt isszuk még a bort? Rántunk e még közösen kardot az ellenségre?
Mi jut eszetekbe a szóról; magyar, egy picit túl a közhelyeken?
Kérlek legyetek őszinték hozzám, tudni szeretném az igazságot, hallani a véleményeteket. Itt nincs semminek sem tétje, ez egy játék. Kár udvariaskodni, nem számít már úgyse semmi.
De csak most, csak tőletek tudom megkérdezni, mielőtt még a játék befejeződik. Talán az utolsó pillanat ez, hogy választ kapjak.
Üdvözlettel:
Murlockij
Aki csak a saját nevében beszél, nem képvisel senki mást, csak önmagát.
U.i. Aki kommentben, vagy üzenetben érdemben reagál alant, annak küldök néhány tankot cserébe hogy őszinte volt velem. A válaszokat igyekszem lefordítani, az angolt magam is megértem.
Tegnap írtam egy cikket, mert donAbadnego elültette saját cikkével a bogarat a fülembe, a lengyel-magyar barátságról. A kommentelés közben jutott az eszembe, vajon mit gondolnak a lengyelek mirólunk? Mennyire mítosz és mennyire valóság a régi barátság az Ő részükről?
A cikk a lengyel játékosoknak készült, tervem szerint szerettem volna Hercegnővel lefordíttatni lengyelre. Sajnos ő nem vállalta, és alaposan átolvasva beláttam, az én koca angol tudásom sem lenne elegendő, hogy *jól* lefordítsam akár csak angolra is.
Ezért publikálom most itt a magyar sajtóban előzetesen. A fő célom az, hogy pályázatot hirdessek:
Keresem azt a személyt, aki valóban jól és a szöveg mondanivalójának megfelelően magas szinten lefordítja a cikkemet angolra, hogy azt ott is publikálhassam.
A díjazás 20 arany, ha nagyon elégedett leszek vele, akkor 30 aranyat (pontosabban kérésre 6600 Forintot) fogok érte fizetni.
Kérem, aki szeretné elvégezni nekem a fordítást, haladéktalanul jelentkezzen nálam PM ben, a következő órákban folyamatosan itt leszek.
A többi olvasótól, aki olvassa a cikket, megtiszteltetésnek venném, ha érdemi kommentekkel gondolataival tovább bővítené a kört a témában. Esetlegesen a legjobbakat szintén lefordíttatnám. Most így átgondolva azt hiszem itt sem felesleges erről elgondolkodnunk közösen.
Tisztelettel:
Murlockij
Kedves Lengyel Játékosok!
Az eRepublik napja lassan végleg lebukik a látóhatáron, és úgy érzem, a játék hamarosan véget fog érni.
Engedjétek meg hogy bemutatkozzam: itt Murlockij vagyok magyar tank és zsoldos, odakint egy vidéki nagyvárosban élek, könyvekkel foglalkozom. Ha a karakterlapomra néztek, láthatjátok, régóta játszom ezzel a játékkal: lassan hat éve.
Sok célt tűztem ki magam elé, volt amit sikerült elérnem, volt amit sohasem. Majdnem három évig hordtam a ti színeiteket, eLengyel állampolgár voltam. Nem tagadom, leginkább a gazdasági előnyök miatt érkeztem, de harcoltam is a céljaitokért, nem is keveset.
Volt azonban egy másik okom is, hogy titeket választottalak: Mégpedig a tradicionális, sőt történelmi barátságunk miatt.
Amikor kissrác voltam, imádtam a kalandos történelmi regényeket, a sci-fiket, a fantasyket. Kedvenceim listájában előkelő helyet kaptak Henryk Sienkiewicz Trilógiájának könyvei, a Tűzzel-vassal, Özönvíz és A kis lovag.
Amikor én gyerek voltam, a videó és a televízió szerepe igen csekély volt, az olyan álmodozó könyvmoly kisfiúnak, amilyen én voltam, a könyvek sokkal-sokkal többet jelentettek mint manapság. Kamaszkoromban pedig nagy hatással voltak rám Andrzej Wajda filmjei. Úgy emlékszem, nem csak rám egyedül.
Az iskolában is sokat tanultam rólatok, ahogy a történelmünk és sorsunk összefonódott, közös múltunk, királyaink, királynőink. Megvallom nekem ez nagyon tetszett akkoriban. Milyen érdekes, itt van két nép, akik semmilyen módon nem rokonai egymásnak, az egyik finnugor eredetű, a másik szláv. Nyelvük teljességgel különbözik, máshonnan érkeztek, mégis, az óidők hősei mégis egymásra találtak sok sok évvel ezelőtt. A tatár, a török, a Habsburg, az orosz, a forradalmak, a függetlenségi harcok, a háborúk.
Mennyi zűrzavar! Mintha valami fonat lett volna a két nép sorsa, ami időről időre újra összefonódik, egymásra tekeredik a történelem örök viharaiban.
Szóval gyerekkoromban sokat olvastam rólatok, és tetszett, amit olvastam. Azt gondoltam, biztos vannak más lengyel kisfiúk is, akik ugyanilyen szimpátiával gondolnak ránk, ahogy én őrájuk. Látjátok, ilyen naiv kissrác voltam...
Az eRepublik egyik fő erényeként pont ez tetszett, nemzeti közösségekkel együtt játszani. És ez sokáig, évekig működött is. Nagyon tetszett, amikor Boldog Nowruz-t kívántunk az iráni játékosoknak, ők meg nekünk Boldog Karácsonyt. Vagy ugyanígy a cikkek a szerbeknél ortodox ünnepek idején.
És igen, nálunk nagyon sokan komolyan gondolták akkoriban az itt mindenképpen híres, mindenki által ismert mondást, mondókát, miszerint:
"Lengyel, magyar – két jó barát
Együtt harcol s issza borát
Vitéz s bátor mindkettője
Áldás szálljon mindkettőre."
Magyar-lengyel két jóbarát
Aztán az eTörténelem másképpen tekeredett, mint a valóságos. Sokáig harcoltunk előbb egymás ellen, majd egymásért. Aztán most megint ellenfelek vagyunk, jó ideje más utakat járunk.
Tudom, régóta létezik egy MU, és egy-egy párt is, akik szeretnék megőrizni itt a játékban is a barátságot, sőt a testvériséget. De ahogy én nézem, ezek a szervezetek rendkívül csekély súllyal bírnak, marginalizálódtak, elhaltak és az utóbbi hónapokban, években minden közeledés megmaradt az udvarias politikai gesztusok szintjén. Aztán pár hónapja láttam, amikor az egyesült eRomán-eArgentin-eLengyel csapatok elfoglalták eBudapestet. Ekkor a hangulat szerintem igencsak hűvösre, sőt ellenségesre fordult nálunk. Sok nagyon csúnya és talán igazságtalan dolog hangzott el a sajtónkban a lengyel közösségről.
Az itteni magyar-lengyel baráti közösség egyik vezető tagja donAbadnego írt egy cikket a közelgő magyar-lengyel barátság napjára időzítve,
A lengyel-magyar barátság napjára
ahol pályázatot hirdetett, hogy kissé újra felmelegítse a meglehetősen kihűlt jó viszonyt közöttünk.
Itt, a kommentek közt támadt az az ötletem, hogy meg kellene kérdeznem benneteket közvetlenül, a ti sajtótokban, a ti nyelveteken,
Mi a véleményetek a magyarokról?
Létezik egyáltalán ilyesmi, van egyáltalán bármilyen véleményetek rólunk? Vagy teljesen semlegesen viszonyultok hozzánk? Vagy ellenségesek vagytok?
Utánakerestem a guglin, és teljesen ellentmondó információkat találtam a kérdésben. Sokak szerint lengyel-magyar testvéri érzület régóta nem létezik. Az egész csak fikció, történelmi múlt maradványa, romantikus álmodozás, csak mi, a magyarok képzeljük így.
Ez csak egy mítosz, és a lengyelek magasról tesznek ránk, csak az öregeknek mond valamit ez az ócska kopott szlogen. A fiatalok nem is tudnak már a létezéséről sem, olyan régen elfelejtették. Eszköz csupán, amit a politikusok szeretnek használni, ha arra járnak és a másik kedvében akarnak járni.
Kicsit olyan ez, mint egy mém, egyfajta közmegegyezés, hamis önkép, mint a “híres” magyar konyha, a gyönyörű magyar lányok, a magyar vendégszeretet. Itt sokan ma is azt gondolják, hogy ezek valóban világhírűek, miközben csak magunknak mondogatjuk ezt és inkább öncsalás és önvigasztalás ez, semmint valóság.
A sok magyar Nobel-díjas, meg magyar olimpikon, meg Puskás, meg Aranycsapat, amire annyira büszkék vagyunk és azt hisszük, másoknak is ezek jutnak az eszébe rólunk. Úgy tudom, nálatok is bőséggel vannak ilyen legendák és történetek. Szóval a magyar-lengyel barátság is lehet csak egy közmegegyezéses magyar legenda, aminek az ismertsége ráadásul itthon is erősen leáldozóban van?
Tudjátok meg kedves lengyel játékosok, nagyon sokaknak fájt és szomorúságot okozott látni azt, ahogy ezer lengyel tüntető vett részt a mi miniszterelnökünknek Orbán Viktornak és kormányának, viselkedésének, világnézetének támogatására és dicsőítésére, a dölyfös és hazug úgynevezett “Békemeneten” .
Hogy volt olyan, akinek keserűség költözött a szívébe, amikor éppen így kellett látni, ahogy a két zászló, a vörös-fehér és a piros-fehér-zöld színek a zászlókon, meg a transzparenseken együtt lépdelnek az emberekkel, újra, évtizedek elteltével, itt és így. Sokak pedig örültek ennek, ugyanakkor, ugyanezért. Úgy érezték, hogy valami végzetesen, menthetetlenül elromlott, és ha eléjük álltak volna még megfogalmazni, akkor se tudták volna miért fáj az, amit látnak.
És sokan szégyellték és szégyellik most is hogy ugyanez a magyar miniszterelnök Putyin és az oroszok mellé állt a nyomorult 30 ezüstpénzért Európa és Lengyelország ellenében alig pár hónappal az utolsó lengyel tüntető távozása után. És arra gondolnak, mennyire fájhat ez az árulás annak a marék lelkes lengyelnek, és mit gondolnak rólunk most otthon ők meg a többi lengyel a tévé, meg a net előtt ülve. Hogy aggódnak e még értünk, magyarokért fejüket csóválva szomorúan? Vagy dühösek? Vagy csak vállat vonnak és tesznek rá?
És hogy vannak még, akik ha választhatnak az osztrák és a lengyel alma között a boltban, akkor a lengyelt veszik meg. Szeretnének rájönni, mi a frász az a bivalyfű a vodkátokban? Nézik a neten a képeket Prezemysl erőd megemlékezéseit éppen 100 évvel a nagy háború után, meg felvételről a repülőgép roncsokat a katyni erdő szélén.
És eszükbe jut vajon milyen lenne Varsó felett az első orosz hidrogénbomba felhője, ahogy kinyílik és mindent eltöröl.
Szóval, kérlek benneteket, mondjátok meg mi a véleményetek, rólunk, a régi régi szövegről. Együtt isszuk még a bort? Rántunk e még közösen kardot az ellenségre?
Mi jut eszetekbe a szóról; magyar, egy picit túl a közhelyeken?
Kérlek legyetek őszinték hozzám, tudni szeretném az igazságot, hallani a véleményeteket. Itt nincs semminek sem tétje, ez egy játék. Kár udvariaskodni, nem számít már úgyse semmi.
De csak most, csak tőletek tudom megkérdezni, mielőtt még a játék befejeződik. Talán az utolsó pillanat ez, hogy választ kapjak.
Üdvözlettel:
Murlockij
Aki csak a saját nevében beszél, nem képvisel senki mást, csak önmagát.
U.i. Aki kommentben, vagy üzenetben érdemben reagál alant, annak küldök néhány tankot cserébe hogy őszinte volt velem. A válaszokat igyekszem lefordítani, az angolt magam is megértem.
Facebook
Twitter
Discord
Comments
Első.
A cikk jó, mindössze egy apró tárgyi tévedésre hívnám fel a figyelmet: pár hónapja Budapest elfoglalásakor nem törölték el az országot, csak két régiót foglaltak el.
Hínnye. Javítom, láthatóan ennyire érdekel a téma, hogy ennyi maradt meg bennem.
Ja, kurwa jó ez az ocsmány szadobüdöskomcsi orbánozás és putyinozás a lengyelek apropóján. Similis simili gaudet?
Nagyon kíváncsi vagyok én is. Nem tudom mennyi eredménye lesz, de egy próbát mindenképp megérne. Sajnos mostanában a vizsgáim miatt el vagyok havazva, így fordítani nem tudom. Remélem akad más jelentkező hamarosan 🙂
"az egyik finnugor eredetű" ?!
Apróbb módosításuk után akár egy SerHun cikknek is elmenne!
"Létezik egyáltalán ilyesmi? Vagy teljesen semlegesen viszonyultok hozzánk. Utánakerestem a guglin, és teljesen ellentmondó információkat találtam a kérdésben. Sokak szerint szerb-magyar testvéri érzület régóta nem létezik. Az egész csak fikció, történelmi múlt maradványa, romantikus álmodozás, csak mi, a magyarok képzeljük így, ez csak egy mítosz, és a szerbek magasról tesznek ránk. csak az öregeknek mond valamit ez az ócska kopott szlogen és a fiatalok nem is tudnak már a létezéséről olyan régen elfelejtették. Eszköz csupán, amit a politikusok szeretnek használni, ha arra járnak és a másik kedvében akarnak járni a másik népnek"
Utánanéztem, utánaolvastam és ezt a következtetést vontam le. És sem a serhun, sem a jelenlegi belpolitika nem érdekel. Ha azt gondolod, hogy bármiféle bel-, vagy külpolitikai manipuláció céljából íródott a cikk, akkor tévedsz.
Egyszerűen kíváncsi vagyok az ő véleményükre.
És igen. Finn-ugor eredet, az évszázados vándorlások során összeszedett tapasztalattal ezer más nomád és nem nomád néptörzzsel.
Ez a hidrogénbombás nekem nem érthető teljesen..
Olvastam egy elég komoly elemzést arról, hogy a königsbergi exklávéból közvetlenül már rövidtávú IBM-mel el is el tudják érni az oroszok Varsót. Ennek nem örülnek egy kicsit sem, most akarják telepíteni a Patriot rakétákat védekezésül.
Eléggé megindult a háborús pszichózis...
Remélem futja még majd arra is az erődből és a fordító erejéből hogy a legjobb kommenteket lefordítsátok és egy cikkben megjelentesd. Kíváncsi vagyok miket írnak majd.
Pénteken kérdezett egy lengyel munkatársam, tudom-e, minek a napja lesz 23-án.
Rákérdezhetnél a kérdésre nála kicsit alaposabban...
a fiam szülinapjáé
a magyar-lengyel összetartozás napjáé
o7
adok 5000 cc-t a fordítónak, mert jó a cikk.
azt hiszem ők is, mint mi, megosztottak vagyunk ebben, van ilyen is olyan is.
engem tán nem is érdekel a válaszuk. örülök annak, aki naiv kisfiú, mint én, és örülök annak, ha a többi nem jön oda hurrogni. pár éve szerettem az indohunt, mert egy ismeretlen néppel kötörrünk barátságot a játék miatt, a serhunt, mert irl ellenséges viszonyt írt felül a játék, és a polhunt, mert irl barátság győzött le játékbeli érdekeket.
azóta az indohun már nem létezik, a serhun helyett serrom van, a polhuntól meg mindenkit kiráz a hideg.
sajnos ez a játék sose ér véget, és ha örökké élnek, rómeó és júlia szerelme is csúnya szakítással zárul... ők pedig tovább élnek, búslakodva azon ami történt, vagy ami még szomorúbb, ha nem búslakodnak már... naív vagyok, megpróbálom helyrehozni azt, amit már tán nem is lehet. nem azért mert sikerülhet, vagy se, hanem azért mert nem érdemes úgy élni (akarom mondani erepezni), hogy meg se próbálod jobbá tenni széles e világot.
Most úgy tűnik megvan a fordító, holnap estére elkészül a fordítással. Azért nagyon sajnálom, hogy nem jelenhet meg lengyelül, éppen ez lett volna a lényeg, így a lengyel játékosok jelentős hányada nem fogja elolvasni 🙁
mi szavazzuk fel, ők meg fordítsák le.
You have successfully donated 5000 HUF. If the user accepts, the amount will appear shortly in the citizen account.
add majd oda neki, kérlek.
Na ez jó ötlet, igaz akkor kétszer megy át a centrifugán, de talán megéri...
25
qrva an***at ennek a sz@rnak
meg nekem is h mindig elfelejtem "CSRF attack detected."
na ujra
nagyon sokszor jartam lengyelorszag kulonbozo varosaiban es mindenhol jo tapasztalatokat szereztem
ismerek is jonehany lengyelt, rendesek
a lanyok pedig gyonyoruek krakko foteren (is) 🙂, a masnap reggelig elhuzodo delutanok szep emlekek maradnak
mondhatjuk h szimpatizans vagyok
azt hiszem h nem tulzok nagyon, ha azt mondom h a jatekban semmi nem erdekel mar az MU-n kivul
de ha van olyan orszag akit utalok, akkor azok ok
na annyira nem hogy utnek ellenuk v tennek barmit is, de jobban szeretnem latni oket elbukni mint barmelyik masik eOrszagot
IRL!=erep
miert ne pusztithatnam el az orszagod itt attol h IRL baratok vagyunk?
ne mossuk ossze a jatekot a valosaggal, vannak mar igy is elegen akik nem kepesek szetvalasztani
Jómagam félig lengyel vagyok, aki itt Magyarországon született és nőtt föl. Sajnos a nyelvet csak rosszul beszélem és rokonságon kívül nincs napi kapcsolatom a lengyel emberekkel. Volt viszont szerencsém néhány hónapot Erasmussal kint tanulni és évente néhány alkalommal ki szoktam utazni. Az eltelt évek alatt itthon is meg odakint is sok emberrel beszéltem a két nép barátságáról.
es meddig varjak meg h megird h mit mondanak? 🙂
Megírtam, amit a CSFR attak engedett🙂
*CSRF
Ezért köszönöm a cikket, ment a v+e, mindig szívesen olvasok ilyen témájú cikket.
Beszélni szeretnék először az ingame dolgokról. Egy időben nagyon lelkes ápolója voltam az erepes magyar-lengyel barátságnak, több lengyel játékossal is volt folyamatos kapcsolatom. Így volt ez amikor még nem voltunk szövetségben és még akkor is amikor már nem voltunk egy oldalon. Örülök, ha egy szövetségben vagyunk, de azt is el tudom fogadni, ha épp ellenük játszunk, nálam ez szó szerint a családban mara😛) Jó, ha van MPP-nk, de ezt nem teszem mindenáron elérendő célnak. Fog még úgy alakulni, hogy megint egy csapatban harcolunk.
Most pedig IRL dolgokról írnék egy kicsit:
Az évtizedek alatt itthon és Lengyelországban sok emberrel beszéltem a témáról. Nyilván megemlítettem, hogy félig lengyel vagyok ezért lehet hogy pozitívan elfogultak voltam velem az emberek. Összességében igaz, hogy az idősebbek jobban számon tartják a dolgot, de azért körülnézünk itthon is a felnőtt generáció tud és foglalkozik többet pl.: a határontúli magyarsággal. Fiatalon sokszor nem értik az emberek, hogy mi miért fontos. Lényeges az is, hogy Lengyelország 4x nagyobb ország, igen vegyes földrajzi és kulturális jellemzőkkel. Az én rokonaim az ország délkeleti részén (a régi Közép-Galíciában) élnek, ahol nagyon sok a közös történelmi emlék. Egy Mazuri-tavaknál vagy Szczecinben lakó lengyel számára sokkal kevesebb a kötelék.
Nem lehet kivonni a közelmúlt hatását sem a kapcsolatokból. Szüleim generációja (a mai 50-60 évesek) mindkét oldalon relatíve sokat jártak egymás országába, mert egyrészt nem volt nagyon máshova menni, másrészt a gazdasági szükségszerűség így hozta. A generációm (30 múltam) számára megnyílt világ és nem vagyunk beszorítva néhány kommunista ország közé.
Azt azért el lehet mondani, hogy aki érdeklődik a világ és a mindennapok iránt, az tisztában van a két nép történetével és számot tartja a dolgokat.
És bizony egy ilyen hosszú barátságban az is benne van, hogy nem értünk egyet vagy neadjisten összeveszünk valamin. A több mint 1000 év alatt volt több olyan dolog, amire nem szívesen emlékeznek odaát: ilyen például néhány történész szemében I. Nagy Lajos perszonáluniója a két ország között, amikor a király távolléte miatt megnövekedett a nemesség befolyása és véleményük szerint ez vezetett évszázadokkal később a nemesi köztársaság (Rzeczpospolita) bukásához. II. Rákóczi György lengyel hadjárata szintén nem ébreszt szép emlékeket. De ezek mind távoli dolgok, amivel kevés ember foglalkozik napi szinten. A legkárosabb és legfájóbb talán a '70-es évek végén 80'-as évek elején a Kádár-rendszer által kifejtett propaganda volt, amikor a lengyel Szolidaritás-mozgalomtól tartva tudatosan hergelték az embereket a "lusta" és a "munkakerülő" lengyelek ellen.
De ezeket a negatív dolgokat túlszárnyalják a közös múlt szép eseményei: legismertebbeket (1848, 1956, II. vh.-s menekültek befogadása, stb.) sokan tudják, de megemlítenék még pár dolgot:
- Az 1920-as varsói csatában ("A visztulai csoda") elért lengyel győzelem annak is volt köszönhető, hogy időben megérkezett a városba, a Magyarországról érkezett lőszerszállítmány.
- A varsói felkelés (1944.08.01.-1944.10.02) idején a város környékén magyar csapatok is voltak egy ideig, akiknek a németek segédhadi szerepet szántak. Néhány hét után viszont kivonták a magyarokat, mert azok nem harcoltak a felkelők ellen, semleges területeket alakítottak ki és kiengedték a sebesülteket a zónából.
- Nagyon sokan máig jó szívvel gondolnak a 100 éve az I. világháborúban küzdő magyar bakákra, akik keményen harcoltak az oroszok ellen több sordöntő csatában (Limanowa, Przemyśl, Gorlice-i áttörés) lengyel földön.
És ha már a fenti cikkbe aktuálpolitikai vonal is került: Sose voltam híve annak, hogy a napi (kül)politikai eseményeket belevigyük a hétköznapi emberek kapcsolatába. Mindkét népet - ebben is hasonlítunk- igen sok belső törésvonal szabdalja szét. Én nem attól teszem függővé a lengyelek iránti szeretetemet, hogy tüntetett-e az illető Orbán Viktor mellett vagy sem. Nem szabad ennyire rövidlátóknak lennünk. Nem kevés nyílt vagy burkolt nyugati törekvés van arra vonatkozólag, hogy éket verjen a két nép kapcsolata közé. Épp ezért arra biztatok mindenkit, hogy ne az itthoni politikai dogmáit (legyen az bármilyen) tolja le a lengyelek torkán, hanem próbáljon meg a napi normalitás szintjén találkozni és beszélni velük. Ne a nagyhatalmak fingreszelésén áldozzuk fel a barátságunkat.
Hűű, ez az! Ezt szerettem volna, köszönöm szépen,. hogy válaszoltál!!
Nem nagyon reménykedtem ilyesmiben, de azt hiszem, már megérte megírni a cikket.
Ha akarsz keresni 30 aranyat egy jó lengyel fordítással, akkor az ajánlatom továbbra is áll.
Valami ilyesmiben bíztam titkon, valamiféle dialógusban, nagy kár, hogy erre nem kerülhetett sor a játékban 3-4 évvel ezelőtt. Most meg már késő.
Megvallom nagyon pesszimista vagyok közös dolgainkban, ahogy látom, hogy mennyire birkák és magunkba fordultak lettünk.
Külön köszönet közelmúltbeli történetért, a "visztulai csoda" sztorija, meg a Kádár-propaganda például teljesen ismeretlen előttem, majd utánaolvasok.
Az aktuálpolitikai résznél pedig mondom, az fáj, hogy évek, sőt évtizedek óta nem volt semmiféle "közös ügyünk" amiben a "köznép" részt vett volna. Egyszerűen nem emlékszem arra hogy bármiféle okból is jött volna Magyarországra több vonatnyi lengyel, a saját színeikben, mint lengyelek akik mellettünk állnak meg főleg főleg nem.
És akkor nézem a képeket, látom a zászlóerdőt és egyből megkeseredik a szám. Pedig lett volna alkalom, pár éve a nagy lengyel árvizek idején, vagy a lezuhant repülőgép témájában, lehetett volna, érdemes lett volna valamit tennünk vagy akármikor... Sajnálom, hogy nem történt semmi ilyesmi, sajnálom, hogy eltávolodtunk egymástól.
És azt hiszem, abban, hogy ez a helyzet idáig fajult a vezetőink aktívan felelős. Ezért hoztem fel példának. A zátonyra futott Visegrádi Együttműködés, a különutas hintapolitika, a pávatánc... Hadd ne soroljam. Hogy kinevetnek minket a lengyel politikusok, meg az oroszok csicskájának tartanak minket 🙁 tehát nem a lengyeleket, hanem éppen hogy a magyarokat emlegetem a "hiba" okozóiként.
Biztos a másik oldalon is történtek ilyen dolgok, de azért hoztam fel a magyar helyzetet, mert csak azt ismerem.
Amit írtál, abban pedig teljesen egyetértek, köszönöm szépen!
Remélem a fordítómmal ezt a kis párbeszédünket is le tudom fordíttatni!
Két dolgot fűznék a gondolataidhoz:
- A két nép kapcsolata nagyrészt egymás segítésével épült. Ha bajban volt az egyik, akkor igyekezett segíteni a másik. A feltűnő és mindenki számára látható az volt, amikor valamilyen természeti katasztrófa vagy háborús esemény miatt megszorult valamelyikünk és a másik segített neki. Ne kívánd azt, hogy újabb katasztrofális tiszai árvizünk legyen🙂 Ha nincs valami "nagy" esemény, akkor a nagy többség számára két nép barátsága búvópatakként eltűnik. Lehet évtizedekig nem lesz olyan volumenű dolog, amiről minden egyes ember tudni fog és amely által nyilvánvalóvá válik a barátságunk. De ettől még jönnek lengyelek a Balatonra és Hajdúszoboszlóra és mi is megyünk Zakopanéba és Krakkóba. És egyedülálló módon évek óta magas állami szinten találkozunk és közösen ünneplünk kormányoktól függetlenül. Tudsz ilyenre példát mondani a világban? Én nem. S minden generációban lesznek olyan felelősen gondolkodó emberek (nem csak értelmiségiek, hanem kétkezi munkások is), akik nem engedik elporladni a múltbéli emlékeket. Akik megemlékeznek a két nép barátságáról és tesznek érte. Ott se, meg itt se azok fognak ezért cselekedni, akik Mónika-show-t meg társait nézik nyálcsorgatva a kereskedelmi tévékben.
- Megértem, hogy fájdalmasnak találod azt, hogy egy neked nem tetsző politikai formáció demonstrációján lengyel zászlós emberek vannak. Viszont érdemes a dolgok mögé látni és érdemes figyelembe venni mindkét ország belpolitikai viszonyait. Az akkor ideérkező tüntetők többsége a Jarosław Kaczyński vezette Jog és Igazságosság (PiS) párt szimpatizánsa volt, akiknek az itthoni unióellenes tüntetések több mint rokonszenvesek voltak. Tehát a lengyeli belpolitikai üzenetekre (is) reagálva jöttek ide.
Ez volt az a párt, ami kéretlenül is az Orbán-kormányt támogatta és példaképének tekintette teljesen figyelmen kívül hagyva a markáns ideológiai különbségeket. Az itt lévők tehát nyilvánvalóan nem az összlengyelséget képviselték, hanem egy részünket. Csak hogy mutassam az illető párt irányát: most ők a leghangosabb bírálói a magyar álláspontnak és engedelmes oroszpártinak írják le a magyar vezetést, pedig alig egy éve még készséggel hivatkoztak a Fideszre, mint követendő példára.
Mint ahogy korábban említettem, az ottani belpolitika is mély társadalmi megosztottságot tükröz. Az átlag lengyel is annyira szeretni a kormányát és politikusokat, mint mi itthon🙂
Szót kell még ejteni a külpolitikai eseményekről. Említetted a V4 országok ellentétét. Nos most mégis leginkább Lengyelország lóg ki a véleményével a sorból az orosz szankciókat illetően. Nincs ellenben viszont olyan ellentét, hogy ott lefekvés előtt magyar vudubabát döfködjenek a döntéshozók🙂
Sok embernek visszásnak tetszik a magyar álláspont Lengyelországban, de azért ők is keményen szenvednek a maguk démonaitól. A volt keleti blokkban talán ott (és a Baltikumban)a leghangosabb a hidegháborús kardcsörtetés és az oroszfóbia propagálása. Jelenleg Lengyelország a legerősebb katonailag és gazdaságilag a volt szocialista országok közül, szerintem ezt kevesen vitatják. Viszont ez jelenleg arrafelé csábítja az országot, hogy a szomszédai helyett a nagyhatalmak felé helyezze a hangsúlyt.
Nagy a csábítás arra, hogy saját jogán bekerüljön a nagyok klubjába és ott saját érdekeit érvényesítse a térség érdekeit figyelmen kívül hagyva.
Ennek a veszélye viszont az, hogy a többi nagyhatalom könnyen cserbenhagyhatja és kihasználhatja a csak rájuk támaszkodó lengyeleket. A nyugati országok vezetése is több mint érdekeltek az oszd meg és uralkodj elvének érvényesítésében. Néhány éve egy rendkívüli uniós csúcs előtt összeültek a V4 országok, hogy előzetesen egyeztessék az álláspontjukat. Érdemes volt követni néhány nyugati tagállam (pl.: Franciaország) pánikreakcióit és felháborodását, amiben számon kérték azt, hogy mi ezt mégis hogy merészeljük. A nyugatiak abszolút nem érdekeltek a keleti tagállamok összefogásában és aktívan tesznek azért, hogy a meglévő kapcsolatokat feldúlják és az régi etnikai konfliktusokat fenntartsák.
Ezek a gondolataim az általad felvetett dolgokra. Így látom én ezt Magyarországon élő félig lengyelként. Talán ebből az egészből az a legfontosabb, hogy a napi politikai eseményeket igyekezzünk a helyén kezelni, ha másik (és nem csak a lengyel) nép tagjával kerülünk kapcsolatba. Beszélni lehet és kell az élet dolgairól, de én lehet hogy nem az orosz embargóról beszélnék órákat a lengyel barátaimmal egy hűs egri borospincében🙂
Nos persze túloztam is valamelyest a figyelemfelkeltésért, már rég nem vagyok az a kisfiú, aki voltam (ezt őszintén sajnálom )Azt hiszem az átlagemberhez mérve még igencsak tájékozottnak számítok.
Mindenesetre köszönöm a részletes válaszokat, szerintem bőven van egy cikk, amit írtál önmagában is, kár hogy nagyon keveseket érdekel.
Ha kész lesz a fordítás, publikálom, lássuk mit szólnak majd az ottani olvasók a cikkhez, te túlságosan járatos vagy a magyar témában 😉
Te egy ocsmány szadobüdöskomcsi féreg vagy.
Ennyi. lol
Tudjátok meg kedves lengyel játékosok, és te is Murlockij, hogy gyönyörű volt látni ahogy ezer lengyel tüntető vett részt a mi miniszterelnökünknek Orbán Viktornak és kormányának, viselkedésének, világnézetének támogatására és dicsőítésére. Fantasztikus, szívmelengető volt ez a látvány! Szép volt érezni hogy velünk vagytok. Példát mutattatok a fiataljainknak kik a magyarok igazi - s talán Európában az egyetlen - barátai.
Ez most hogy került ide? Viktorunk sokat ugrált a barikádokon, na de annak semmi köze a lengyelekhez. Ma már olyasmiről szónokol, más szavakkal kifejezve természetesen, ami ellen annó felemelte nemes szavát.
Hát ezt Murlockijt kérdezt hogy került ide. Az ő szavait használtam fel, csak ellenkező nézet kinyilvánítására.
Jah, és nem érdekes miről szónokol ma. A lényeg azon van, hogy milyen szép volt látni a lengyel testvérek támogatását akkor.