Join the new world

Előzmény 1: Flúgos futam 1
Előzmény 2: Egy kis szállodai intermezzo
Előzmény 3: Flúgos futam 3


Kedd, 18:20 Szabadka

-Vili, a kocsikulcsodat kérem!
-Azt inkább nem adnám, ameddig ki nem takarítottam a csomagtartóból a Rafi vérét. Sőt, szerintem be is piszkított az Istenadta.
-Most nem lehet finnyáskodni. Nem lenne okos dolog magyar rendszámú kocsival továbbmennünk, de nézd csak, milyen szép Volvo-t szereztem neked! Beépített GPS, bőrbevonatú ülés, meg egy csomó hárombetűs kényelmi funkció. Nem utolsó sorban automata sebváltó. Ráadásul ezt nem is szarta össze Rafi. Ugye, jó fej vagyok?
-És te?
-Á, nem érdekes…
-Basszus, Monti…a feltűnés elkerülése végett ugye nem azt a Hummert bérelted ki? Nekem meg ezzel a szar Volvoval akarod kiszúrni a szememet? Követelem, hogy cseréljünk!

Kedd, 19.45 Újvidék magasságában az autópályán

-Alison, ha magadnál vagy végre, akkor beszélnünk kell, mert feladataid vannak. Mármint, ha ki akarsz mászni a slamasztikából.
-Hallgatlak.
-Nos, a terv a következő: van egy Mladen nevű fickó, ő el tud készíteni mindenféle kreatív anyagot, reklámfelületet, satöbbi. Ezek olyan dolgok, amelyeket te már ezer éve lejelentettél az anyacéged felé, de soha nem készítetted el. Eddig semmi rendkívüli, ugye? Na, de amit Mladen ezen felül tud, az az, hogy ezeket az anyagokat összekombinálja korábban kiadott folyóiratok remittendáival és egyetlen lap, vagyis négy oldal cseréjével kapsz egy olyan anyagot, amivel igazolni tudod, hogy íme, itt van a reklámanyagom, megjelent százhúszezer példányban. Királyság, ugye? A minőség miatt ne legyen gondod, az eredeti 4 szín color filmeket fogja használni, ugyanis ott dolgozik a nyomdában. A barátja meg Milorad, ő egy különleges pénzügyes, ugyanis a fiktív számlák kockázatmentes kiállításában szerzett nem kevés jártasságot. És nyugi, senki sem fog lebukni, Milorad tesója az adóhivatalban valami csúcsvezető.
-Wow!
-Hát igen, wow. És akkor még nem beszéltem arról, hogy Milorad tesója be tud mutatni néhány miniszternek és oligarchának, így nemcsak a középkelet-Európai piacra lépésetek marketing anyaga lesz kézzelfogható valóság, de még konkrét megfogható üzleti kapcsolatotok is lesz. Cserébe viszont kérek egy kis apróságot.
-Mégpedig?
-Mesélj nekem Barbiról! Olyasmit mesélj, amivel egy picit sarokba tudom szorítani!
-De miért?
-Mert ő is ezt teszi velem. Én meg szabadulni akarok tőle. Elég őszinte voltam?
-És ha nem?
-Neked is van veszíteni valód, nem kevés.
-Mi van, ha becsapsz?
-Nézd, nekem semmibe sem kerül rajtad segíteni. Neked meg semmibe sem kerül rajtam segíteni. De egyikünk sem tud önmagán segíteni.
-Értem…nos, Barbinak annyi minden van füle mögött, hogy egy jogállamban akár ezer évre is sittre lehetne vágni.
-Hm, magánéletileg mi a helyzet?
-Van egy kőgazdag azeri pasija, aki állítólag kilóra vásárolja a politikai kapcsolatokat.
-És milyen a viszonyuk?
-Fűvel-fával megcsalja, meglopja, ilyesmi.
-Mi van akkor, ha elbukja a pasiját?
-Akkor buknak a politikai kapcsolatai is, megszűnik a védettsége és mehet a sittre.
-Hogyan lehet ezeket a kis botlásokat bizonyítani?
-Hát, teljesen véletlenül egyszer együtt voltunk egy swinger party-n. Értelemszerűen ő, mármint Barbi nem a pasijával, hanem egy vadiúj szeretőjével jött. Várj csak, mutatom is a fotókat.
-Hehe…
-Szemét disznója, csak nem engem nézel ezeken a képeken?! Add már vissza a mobilomat!
-Na, megvagy te büdös ribanc Barbi! Máris hívom Mladent és kezdheted a melót!


Kedd, 20:50 Belgrád, Zsabar étterem

Alisont kiraktuk az Inhotelben, mert neki egyébként is konkrét feladata van Mladennal. Biztos, ami biztos szép nagy két hálószobás plusz nappali szobás executive lakosztályt béreltünk nekem és Alisonnak, és egy külön lakosztályt Vilinek. Vilivel megállapodtunk abban, hogy a Zsabar étterembe ő érkezik elsőként, és egymástól távoli asztaloknál fogunk ülni, mintha nem lenne közünk egymáshoz. Az ékszereket átpakoljuk egy ÖMV-s bevásárló szatyorba és kint hagyjuk a Vili által vezetett Hummerben.


A Zsabar étterem nem egyértelmű, hogy a Száván, vagy a Dunán ringatózik, ugyanis a Száva sodrása itt olyan erős, hogy néha visszaduzzasztja a Dunát. Szóval megítélés kérdése, hogy ez az állóvíz, ahol évszázadokkal ezelőtt Kapisztrán János oldalba támadta a török hadsereget a Duna, vagy a Száva holtága-e?



Kisvártatva megjelent Jure, az apja és Ivkovics. Unalmas és idegtépő, de kötelező tiszteletkörök…
-Hogy van a család? Mi a helyzet a vasúttal? Mi volt a Crvena Zvezda – Partizan rangadón? Nahát, csak nem megint aknavetővel lőtték egymást?
-Ja, miért is találkoztunk?...Mister Ivkovics, szerintem az Ön orosz barátait módfelett érdekelné néhány szir-szar, le is fényképeztem a mobilommal.

-Jebo te…Monti, neked van információd, hogy ezek hol lehetnek?
-Mr Ivkovics, mondhatjuk úgy, hogy akár nálam is lehetnek.
-Monti, egész Európa ezeket keresi. Szóval hallgatjuk.
-Nos, nincs ellenemre, hogy ezt átadjam a jogos tulajdonosnak, vagy a tulaj képviselőjének, de megkérem az árát.
-Mi lenne az?
-Az életem, a munkatársam élete és a családom élete. Esetleg egy kis pénz, költségek fedezésére, de ez nem lényegbevágó.
-Hallgatjuk.
-Bármilyen hihetetlenül is hangzik, a cucc véletlenül került hozzám, meg is szeretnék tőle szabadulni, de az utolsó birtoklója – vélhetően a megrendelő, vagy egy orgazda a fejemet akarja venni. Ezért van bennem egy kisebb diszkomfort érzet.
-OK Monti, hol van a cucc?
-Uram, most úgy érzem, hogy nagyon előreszaladtunk. De jó szándékom jeleként felmutatok egy kis fülbevalót és egy gyűrűt. Parancsoljon.
Ivkovics homlokán elkezdett gyöngyözni a verejték.
-A többi?
-Hát…nézze, mint mondtam, nincs nálam. De nagyon könnyen elő tudnám szedni, amennyiben megkapnám az ellenértékét. És előre szólok, hogy mivel kissé szorongatott helyzetben vagyok, ezért fenyegetéstől nem félek, nyomásnak nem engedek.
Itt lépett közben Jure édesapja…
-Monti, mi lenne, ha egy picit sétálnál? Két-három perc az egész.
A két-három percből közel fél óra lett. A szemem sarkából csak azt láttam, hogy Jure édesapja és Ivkovics hevesen gesztikulálva vitatkoznak, Ivkovics csak rázta a fejét, hogy NEM, NEM, majd Jure édesapja elkezdett matatni az Ivkovics nyakánál levő inggombbal – olyanok voltak, mint két vásott gyerek, akik összebalhéznak egy maréknyi üveggolyón. Majd ismét heves gesztikulálásokat követően Ivkovics immár a telefonjával hadonászott, mutatva, hogy inkább vízbe dobná a telefont, minthogy megtegye azt, amire kérik, miközben a másik öregember meg hevesen bólogat, hogy DE, DE, te most pontosan azt fogod megtenni, amit nem szeretnél. A pantomim műsort követően Ivkovics legyintett egyet, majd lezavart három rövid telefonbeszélgetést.
-Nos?
-Nos, Monti, a helyzet a következő: Ivkovics felhívta az orosz titkosszolgálatot, majd az orosz követség egyik vezető munkatársát is. Elvileg az orosz titkosszolgálat védelmét ki tudjuk terjeszteni rád, de pénz kifizetésről nem lehet szó, ugyanis ebben az esetben rendszeren kívülre kerülnél és így automatikusan elveszítenéd a védettséget. Szóval vagy-vagy.
-Rendben, el tudom fogadni, hogy nincs pénz, de ebben az esetben garanciát kérek arra vonatkozóan, hogy semlegesítik azt a fickót, aki rám vadászik.
-A garancia úgy az orosz, mint a szerb részről vállalható. Csak hívd ide a fickót!

-Hello Hófehérke, Pero Perics vagyok, te merre vagy? Útban Szófia felé?
-Nem vagy vicces jóember. Minek menjek Szófiába, ha te meg Belgrádban vagy?
-Huuu, megint lebuktam, te nyertél. Visszaadom a cuccot. Beteszem egy táskába és leadom a Száva partján a Zsabar étterem pincérjénél. Ugye megérted, hogy nem szeretnék veled személyesen találkozni?
Ezzel is meglennénk. Óvatosan körbenéztem. Vili szemlátomást élvezi a szerb konyha remekeit és tökéletesen belesimul tájba. Sőt, ha jól látom, felszedett magának egy bigét.
-Nos, Mr Ivkovics, ez a Hófehérke nevű fickó nemsokára itt lesz, úgyhogy nekem most távoznom kell. Ha meg tudok arról bizonyosodni, hogy már nincs veszélyben az életem, akkor mintegy varázsütésre öt perc alatt már az önöké is lehet a cucc.
-Hát jó, Isten önnel Mr Monti, telefonon tartjuk a kapcsolatot.

Kedd, 22.50 Belgrád, Inhotel
Ringggggg, ringgggggg!
-Mr Monti!
-Mr Ivkovics?
-Valaki beszélni szeretne Önnel! A neve Vili.

Bakker…ez meg hogy a bánatba történhetett?
-Hallo?
-Monti, ezek lerohantak, elszedték a kocsikulcsot és náluk van a cucc is. A bokámat meg a hátamhoz kötözték.
Ivkovics visszavette a telefont.
-Nos. Monti, nem bántjuk az emberét, de elszomorít, hogy azt feltételezi rólunk, hogy nem tudjuk kiszűrni az étteremben levő társaságból azt az egy szem embert, aki nem beszél szerbül. Ez nem jelenti azt, hogy felrúgjuk a megállapodást, ez csak annyi, hogy rutinszerűen kiküszöböltük a potenciális zavaró tényezőket, például ezt a Vili nevű jó szándékú amatőrt.
-Mr Ivkovics, ön fölöttébb nagyvonalú és jóindulatú.
-Ehh, semmiség.
-És a Hófehérke becenevű fickóval mi lesz?
-Őt is megoldottuk.
-Megoldották?
-Aha, megoldottuk.
-Lehet többet tudni?
-Hát, udvariasan leültettük és elbeszélgettünk vele. Ő meg azt állította, hogy a szíve tele van megértéssel és szeretettel és soha nem fog bántani sem téged, sem a munkatársadat, sem a családodat.
-Ajjaj, csak nem bántalmazták?
-Mondom, hogy csak elbeszélgettünk. Megkérdeztük, hogy kinek dolgozik és kinek a védelme alatt áll. Egy ideig ragaszkodott ahhoz a forgatókönyvhöz, hogy egyedül dolgozik, de hamar belátta, hogy életben maradási esélyei jelentősen feljavulnak, ha olyan nevet tud mondani, akit mi is ismerünk. Akár barát, akár ellenség az illető.
-És?
-Nem kellett sokat gondolkoznia, azonnal mondott egy nevet, akit ellenőrzés céljából felhívtunk. A fickó valóban az volt, akinek mondta magát. Ezt követően, biztos, ami biztos megszereztük az ujjlenyomatát, majd miután néhány emberem rátérdelt a veséjére, DNS mintát is adott. Türelmesen elmagyaráztuk neki, hogy te az orosz titkosszolgálat védelme alatt állsz, és jobb, ha nem szaglászik utánad, mert már a félreérthető szándékát és hajlamosak vagyunk túlreagálni. Összességében: a szerbek bárkit, bárhol megtalálnak, az oroszok meg bárkivel bárhol végezni tudnak – ez nálunk szakmai presztízskérdés. Na, nagyjából ennyi volt mára Monti.
-Akkor jól értem, ti elengedtétek Hófehérkét?
-Persze, csak nem gondolod, hogy valami törvénytelenséget fogunk elkövetni? Mármint nyilvános helyen...Ja, a Vili kollégádat meg szintén elengedjük, ha nincs ellenedre. Remélem, hogy nem fogja felkapni a vizet azon, hogy egy alig ötven kilós kolleginánk ártalmatlanította őt.
-Köszönöm Ivkovics úr.

Huhhh, az nagyon jó dolog, hogy az orosz titkosszolgálat védelme alá kerültem! Fontos ember vagyok! Végre lehet az eredeti problémával foglalkozni!

Kedd, 23.50 Belgrád, Inhotel

Alison szemlátomást végzett a munka rá eső részével, de vélhetően Mladen még órákon át fog dolgozni és szervezni. Jó dolog volt szép nagy lakosztályt bérelni, így sikerült csendben elvonulnom, de néhány perc elteltével Alison rámnyitotta az ajtót.
-Ezt most megünnepeljük, Monti!
-Hm…úgy legyen!
-Zuhanyozzunk le előtte!
-Igazad van Alison, nagyon is rám fér egy kis frissítő zuhanyozás. Nehéz nap volt a mai.
-Valóban, nehéz nap volt. De most emlékezetessé tesszük.

A hangulatvilágításban még ilyen holtfáradt állapotban is rágerjedtem, viszont holnap is toppon kell lennem, úgyhogy még mielőtt bármit is tennék, a mobilon beállítom az ébresztőt. Fél nyolc épp jó lesz.

A francba...egy rakás SMS-em érkezett: feleség, (ne felejtsek ajvárt venni), munkahely (fegyelmit kapok, ha elbukjuk a határidőt)…ez meg micsoda? Ja a szabadkai doki! Mit akarhat?

„Tisztelt uram. Igaz, hogy engem lealázott azzal, hogy nekem ugyanúgy 20 Eur-t adott az életmentésért, mint a londinernek a csomaghordásért, de(!) ettől függetlenül szólok, hogy az angol nőjének nagy valószínűséggel trippere van, részemről cselekedjen belátása szerint.”

---

Ha tetszett, akkor kommenteljétek csak egész bátran!
És shoutoljátok is, hogy bekerülhessen a TOP5-be!


Shout:

[monti] Flúgos futam uccsó rész
http://www.erepublik.com/en/article/2451041