Fel vagyok dúlva...
cpt. Balu
A múltkor, egy tapasztaltabb játékostársunk volt olyan kedves és a magamfajta balfék kezdők részére tartott egy kis "osztályfőnöki órát". Hasznos tippeket, tanácsokat, bevált "recepteket" kaphattunk kézhez, amelyekkel a kezdeti tétova lépéseinket megtehetjük itt, ebben világban. Olyan szempontokra is rávilágítottak a közben szinténcsak fellépő további játékostársak, amelyekre egyáltalán nem is gondoltam volna.
Aztán -legalábbis számomra- elkezdett beborulni az égbolt, gyülekeztek a sötét felhők és megkeseredett a számban a virtuális falat. Valahogy elkedtem "pedzegetni" az "Erep" valódi világát. Amelyben, ha belefektetsz rettentő összegeket a való világban összegründolt pénzecskédből, akkor te lehetsz az istencsászár (mármint nem a hasonló nevű játéskostársunkra gondoltam!!!), te lehetsz minden csata hőse, a nagy "bizniszmen". Sikerélményben lubickolva élheted virtuális aranyéletedet, mások számára is jól érzékelhető tényező leszel csatánkénti milliós sebzésekkel, párezer Q7-es fegyverrel és viskóval a piacon, arannyal tőzsdézgetve -amit itt valami "monetary" néven becézgetnek. Már-már véresen komolyra véve a játékot, olyan vagyonok és erők felett diszponálva, amelyet a mezei játékos, aki csak egyszerűen egy jót akar játszani, talán évszázadok alatt sem szerezhetne meg, érhetne el.
Valahogy úgy érzem, hogy a valódi világ mintájára kettészakadt az "Erep" társadalma is, melynek oka, az Erep valódi értelme, létezésének célja, az arany. Melyet megvásárolva az oldalt üzemeltető üzleti vállalkozás valódi pénzzé váltja át a korlátlanul kibocsájtható virtuális aranyat.
Azon kezdtem gondolkodni, hogy ha itt sem különb a világ, mint "odaát", akkor mi a csudáért szánjak rá az életemből értékes perceket-órákat arra, hogy a virtuális világban ugyanolyan lesajnált, gyenge kis csóró "lúzer" legyek, mint a valóságban. Ennek hangot is adtam, kétségeimet ráömlesztettem szegény játékostársimra, azt is hozzátéve, hogy nincs olyan Isten, hogy én ebbe a játékba valódi pénzt fektessek. A játékostársak ennek tudatában felvázoltak előttem két lehetőséget, két járható utat, valódi alternatívákat.
Az első átgondolásra méltó választás az, hogy ha igazán belegondolva a lehetséges perspektívákba a játékos szépen kiszáll és hátra sem nézve maga mögött hagyja ezt a világot.
A másik alternatíva, hogy elfogadja a helyzetet és szó szerint élni akar ebben az alternatív valóságban. Jó újságcikkeket ír, termel, dolgozik, üzletel, néha harcol, barátokra, ismeretségekre tesz szert és úgy igazából jól érzi magát itt. Lehetőséget lát abban, hogy ismeretlen ismerősök körében egy másik életet élhessen, ahol nincs lakáshitel, nincs hülye főnök, nem kell műszakira vinni a tragacsot, nem vitte el a vihar a fél tetőt, nem verte szét a délutáni jégeső a délelőtt végre kiültetett palántákat.
Én a második lehetőség mellett döntöttem. Szóval, MARADOK! Csórón, gyengén de büszkén...
Comments
Valójában ez az aranymágnás cél elérhető másfél év + 1,2 hónap alatt. Egyébként az egyetlen hasznos dolog az az erő. Anélkül nem lesz aranyad, és kisebb tényező leszel a csatában.
Észrevettem, hogy az erő alapvető. Igyekszem "gyúrni" is.
"Vazze..." 🙂
A közösség, az állami újraelosztás is segít ebben, de hónapokban mérhető.
25
Nyugodtan nevesíthetsz 🙂
Sok sikert, örülök, hogy az őszinteségünkel nem üldöztünk el.
No jó! Szóval te voltál az osztályfőnök, na... 🙂
Köszönöm ez úton is a sok segítséget!!!
Sokkal nehezebb is lesz, elgondolkozol te még rajta sokszor, hogy maradj-e. 🙂
Azért hajrá! o7
Az tuti! 🙂
!
esetleg kérj, egy leadott karit, ami még D1es de több ereje van a tiednél.
a félig-halott kari bankból 🙂
Csak a Ponyvaregény-beli kiscsávót tudnám idézni: "-Hogy míííí?" =8-O
Jó cikk.
.
A fék-ruhatárhoz barátokon, szívességeken, és nyelvcsapásokon vezet az út.
Köszönöm! 🙂
Amúgy mi a csuda az a fék-ruhatár???
Az a hely ahol a fékruhatárosok karaktereket osztanak az arra érdemeseknek.
Ha jól értem, akkor a bizonyos szintig már eljutott de időközben kilépett "versenyzők" bőréről van szó? Amit már fentebb is említettek? De abban mi a jó, hogy nem magam érem el azt az adott szintet, hanem valaki bőrébe bújva kell tovább folytatni? Ez bizonyosan nem nekem való...
Üdv a klubban! 🙂
o7
Jól van jól. Szinte mindenki átesik ezen a kicsi vagyok, és soha nem is leszel tényező érzésen. És ahogy írod is, akik maradnak, azok kénytelen-kelletlen megtanulják, hogy ne fogják fel irtó komolyan az erepet. Szóval igyekszel minden nap edzeni, mert az jó. Nálam itt a határ. Régen volt, hogy felkeltem éjjel, hogy W-t visszatöltsek. Rég volt. Megtanultam, hogy nincs sok értelme. Szóval isten hozott a villanyoltásig maradók táborában 🙂
Köszönöm!
Én már eljutottam az "igyekszem magam jól érezni itt" szintig. 🙂
A legjobb az eRep-ben a körlevelezés és az üzenőfalak. Meg a század-cset... A sok játékos között meg fogod találni a számodra szimpatikus hasonszőrű embereket, akik miatt valójában élmény lesz napi 5-10 percre belépni a játékba. Ha az elmeroggyantakat keresed, akkor nézz szét itt: http://www.erepublik.com/hu/party/eMKKP-3417/1
Köszi! Tájékozódom... 🙂