eRománia Bukásának estéjére

Day 1,234, 12:22 • Published in Hungary Hungary • by Murlockij
1. Ecce Homo: Íme az ember


Most, -talán nem csak számomra- ismét lezárul egy nagy fejezet az eRepublik történetében. Valamikor vagy éjjel vagy hajnaltájt ismét egy legenda bukik el, ismét megtörik a Sérthetetlenség Mítosza.
eRománia - ha csak néhány napra is- megszűnik létezni. Ennek ürügyén szeretnék megállni egy picit, leülni egy virtuális padra és veletek megosztani pár gondolatot a játék folyásáról, de leginkább;
Önmagunkról.



2. Sokszor billegtünk


Sokszor billegtünk már a megszűnés szélén, volt hogy sikerült visszakúszni foggal-körömmel, de volt -egyszer, egyetlenegyszer eddig- amikor kudarcot vallottunk. Én utólag úgy látom, hogy a vezetés valós középtávú előnyökért cserébe vállalta az eltöröltetés ódiumát. Teljesen igazuk volt, mégis, a szív mást súg, nem az ennek köszönhetően megszerzett eUkrán területek vagy a sikeres ellenhadjárat jut az eszembe azokról az időkről, hanem a mélységes csalódottság és a keserű valóság okozta frusztráció. Nem hiszem, hogy egyedül lettem volna ekkor, de más is eszembe jut ám arról az utolsó, mindent eldöntő két napról.
Ősi ellenfelek, Fehérló és Shaok, Huba és sok sok ember elhatározták hogy minden esély és előny megszerzésének esélye ellenére sem adják fel a harcot. Kerüljön amibe kerül, de bármi áron továbbharcolunk, tudván-tudva, hogy esélytelenek vagyunk. Szélnél is sebesebben összezártunk és tettük amit lehetett. Sok sikert nem értünk el, és eMagyarország elbukott az EDEN egyesített ereje előtt,
de akkor is.
MI, Magyarok akkor és ott nem adtuk fel.






3. eRománia utolsó pillanatai

Most nagyon hasonló a helyzet ,csak éppen fordítva. Az eEurópa-térkép közepe zöldben, magyar színben úszik és csak órák választanak el bennünket hogy legyőzzük az eRepublik „kiválasztott népét” Úgy tűnik, taktikai lehetőségeik elfogytak, és a NWO/ONE csapatai éppen ugyanezt fogják megtenni velük, amit pár hónapja az EDEN velünk tett meg.
Mégis.

Valami mégis eltér, valami fontos.
Odaát néma csend honol. Nem látom nyomát az izzó lendületnek, a pezsgő közösségi készülődésnek a lövészárok túloldalán. Valahol mélyen csalódottságot érzek emiatt. Lám, feladták, lefeküdtek.

Nem is akarnak küzdeni, csak a marakodás és az egymásramutogatás folyik, de méginkább a csendes apátia és belenyugvás. Itthon akkoriban lángolt a sajtó, dühtől és haragtól izzó cikkek tucatjai döngölték a vezetőség kapuit – odaát most Semmi.

Így kell elbúcsúznunk legerősebb, legravaszabb ellenfelünktől?
Ilyen gyenge és lagymatag puhányokként kell a végjátékra visszaemlékeznünk?
Tudom-tudom.
Ismerem az érveket, új nem nemzet-, hanem üzletorientált adminok, aranykorlát, összeveszés, de akkor is;
Ez nem az a eRománia amit én megismertem az elmúlt 2 évben.
És ez kicsit megkeseríti a szám- és a győzelmünk ízét, ne haragudjatok, hogy pont most mondom ezt ki.







4. Elmélkedések a nemzetkarakterisztikáról

Ilyen lenne a magyar? Bajban összetart, győzelemben széthúz? Azt hiszem van benne valami, főleg a mostani méltatlan és megalázó, gyalázkodó párt- és ideológiai csatározásokkor. És holnap, mikor a győzelmi cikkek sorakoznak, milyenek leszünk majd? Tudunk-e, merünk-e majd holnap civilizáltan viselkedni a sajtóban, a cikkekben?

És ilyen lenne a román? Dölyfös és arrogáns győzelemben, és vereségben végzetesen széthúz? Azt hiszem, abban reménykedem hogy nem.
Mégis, vajon csak ostoba sztereotípiák és végzetes leegyszerűsítések ezek, vagy esetleg van egy icipici igazságmagvuk is?
Az arrogáns usákok, a melegszívű ügyes törökök, a nagyszívű és nagylelkű szerbek? Sok a példa, nem nehéz találni…
Milyenek vagyunk végezetül mi, magyarok?


Talán megér pár csendes pillanatot elgondolkodnunk ezekről a dolgokról. Köszönet hogy elolvastátok,
Maradok tisztelettel:



Murlockij
Aki csak a maga nevében beszél, de szivesen válaszol az esetleges felmerülő kérdésekre PM-ben, vagy kommentben akár.