Erepublik meg a valódi világ - Murlockij szemével

Day 1,195, 11:35 • Published in Hungary Hungary • by Murlockij
Erepublik meg a valódi világ - Murlockij szemével



1.Bevezetés, avagy miért most


A szegedi eRep találkozó után picivel elgondolkodtam. Végre személyesen is megismerkedhettem emberekkel, akiket eddig csak egy egyszerű nickként láttam, a cseten és üzenetben beszélgetve.

Nagy örömet okozott a találkozás, szerintem nagyon jól éreztük magunkat. Sok emberrel beszélgettem, sokféle helyről, országból, határról innen és túlról hozott össze bennünket a jósors. Elgondolkodtam hát, miközben az ajándékba kapott Temesvár albumot lapozgatom óvatosan.

A képek gyönyörűek, a régi szépiaszín emlékek megelevenednek rajtuk, régi elődök, hősök és egyszerű emberek jutnak az eszembe. Katonák és szántóvetők, diákok és líceumok, kedves és haragvó vagy nevető magyar és nem magyar arcok. A cikk mégis rólam szól, hogy ki vagyok én, így lassan kétéves eRepes múlttal bíró játékos.






2. Ki vagyok én


Magyarnak vallom magam, hiszek az egyénben, a küzdeni akarásban és -tudásban. Vannak egyéni céljaim, de közösséghez is tartozom. A játékot már régen utálom, de szeretem a közösséget, új barátokat találtam itt.

Szeretem a szabadságot, és nehezen tűröm, ha valaki korlátozni akar a jogaimban. Hirtelen haragú vagyok, nem szeretem a cinikus, arrogáns embereket, bár magam is bűnös vagyok eme vétkekben gyakorta. A munkát elismerem, érdeme szerint próbálom megitélni játékostársaimat is, de nem kedvelem aki alapban különbnek tartja magát akárki másnál, és ennek szeret gyakran hangot is adni.

Szeretem a történelmet, a régi képeket, mesélőket. Sokat álmodoztam gyermekkoromban régi lovagokról és királyokról. Pusztáról és nomád jurtákról, hősökről és álmodozókról, sok mesét, mítoszt és mondát olvastam. Benedek Elek meséi, a magyar mondák és legendák közel állnak a szívemhez, de a hazugság és a gyűlölet riaszt.

Utálom a csattogó katonabakancsokat, az egyszerre menetelést, az egyszerre gondolkodást a sémákban rekedt világnézeteket. De azt is tudom, ha baj van, lehet hogy ők fognak megvédeni engem, a gyáva kisembert. Nem szeretem se ha feketébe öltözötteket, de a vörösöket sem, de tudom, hogy az a lényeg ami odabent van nem ami odakint.

Nem szeretem az egyenruhákat, de méginkább azokat, akik ezeket a jelképeket hazugságra és manipulációra használják néhanap. Egy metálkoncerten jóval nagyobb biztonságban érzem magam, mint egy üzleti meetingen a számító, öltönyös cápák között.






Félek kicsit az elvakult emberektől, a néha csürhévé aljasuló tömegektől, de 1848-ban boldogan vonultam volna velük Táncsics kiszabadítására. Hallgattam volna Kossuth beszédét a szegedi Klauzál tér erkélyén állva, amelyben segítséget és honvédeket kért a várostól.

A Magyar Gárda is riaszt, de amikor a cigányokkal együtt rakták az árvízkor tele a homokzsákokat hogy megvédjék a falut és várost, azt is észrevettem, és jól megjegyeztem magamnak.

A Tórát és a Koránt én is fontosnak tartom, de a Biblia és Krisztus eszménye egy picivel még közelebb áll hozzám. Petőfi Sándort igaz magyar embernek tartom, és igenis tudom, hogy versei örökérvényűek. Ha valaki provokálni akar vele, vagy a szent könyvekkel, akkor nálam ugyan célt nem ér el, de elszomorít, ha másoknál sikerrel teszi.

Liberálisnak tartom magam de az eredeti formájában, nem a meghamisított és hazugségokkal telített formájában. A meccsen a magyaroknak szurkolok és megdobban a szivem, ha a magyar lobogóra vagy az ősi, Árpád-sávos vörös-ezüstre nézek.
Sosem hívtam senkit sem vérmagyarnak, sem mélymagyarnak. Én szégyellem magam ha valaki még indulatból is így hív másokat. A libsi, a bozgor és a számtalan degradáló elnevezés is éppolyan rosszul esik, mint akiknek pont ezért címezték. Igyekszem tisztelni játékostársaimat és ezt másoktól is elvárom.

Nem kedvelem az öncélú manipulációt és az üres kezű szájhősöket sem. A közösséget a saját szórakozása érdekében rombolókra nagyon haragszom, akár a játékban a sajtóban vagy a való életben történjen is az.
A gyűlölködést és a folyamatos nyafogást utálom és unom, a csalást, a fékelést, a politikai és gazdasági hajó belengetőit legfeljebb tisztelni tudom, de szeretni nem.

Szeretek egyedül olvasgatni könyvmolyként, de nem vagyok egyedül sem a Kard pártban és az Elit században ahová tartozom. Barátaim és cimboráim várnak minden este itt, és nagyon szeretném, ha mind több közösség, század, párt működne jól és aktívan, világnézetétől és gondolkodásmódjától függetlenül.
Sokat tanultam tőlük is, de megtiszteltetésnek tartom a nemzeti radikális ismerőseimtől és a határon túl küzdő magyar barátoktól is, hogy megtiszteltek bizalmukkal.

Azt gondolom, Magyar vagyok így, nagybetűvel, és büszke lehetek a közös múltunkra, és remélem a jövőnkre is majdan.



3. Befejezés és köszönet


Elnézést a csapongásért és a terjengősségért, remélem nem untattam mindenkit, szeretném figyelmetekbe ajánlani Esafrany cikket a szegedi találkozóról:

http://goo.gl/ogOK1

illetve az általam készített albumot a talisképekről:

http://goo.gl/pE24N




Üdvözlet minden jóravaló embernek:



Murlockij

Aki a maga nevében beszél csak, és áll az esetleges kérdések és kommentek elé.