Emlékezzünk

Day 2,640, 11:40 • Published in Hungary Hungary • by Murlockij




Sokan voltak, legalább harmincezer ember, sosem fogjuk megtudni, pontosan mennyien.




Mennyi ember, megannyi egyéni sorssal.


Katonák, halálosan fáradtak, sebesültek, végletekig elcsigázottak és kimerültek. Ezernyi katona, hős, civil, és ezernyi emberbőrét levetett szörnyeteg összeszorítva, kalodába zárva.

Kitartottak, ki ezért, ki azért. Ki hazaszeretetből, ki félelemből, ki pedig csak szükségből, a sarokba szorított rozsomák utolsó erejével, haragjával. Halálra szánt férfiak, utolsó, legutolsó harcukra készültek.








Aztán jött a parancs, Ki kellett törniük, bármilyen áron.


Harc közben estek el, hazájuk védelmében. Nem mentek a kivégzőosztag elé, nem mentek Szibériába hadifogolynak, meg "málenkij robotra". Kitörtek inkább és meghaltak, szinte egytől egyig. Szorongtak és rettegtek. Vicsorogtak gyűlölet töltötte el őket. Fásultak voltak és fáztak.

Volt közöttük hős, és volt sok olyan is, akiket nyugodt szívvel már nem lehetett többé embernek hívni. Az emberevő háború elgázolta és ledarálta majd felfalta őket is, szörnyű, örök éhségével. Hősi halottakká váltak, mint egybeforrtak, eggyé váltak a halálban.








Nagyon fontos az emlékezés, de ennek a napnak azonban az én nézetem szerint nem a "hősgyártásról", hanem a gyászról kellene szólnia. A XX. század által átvert, megzavart, csapdába csalt, rettegésben tartott és végül kegyetlenül meggyilkolt emberekről, országokról.




Hetven éve történt,

Álljunk meg egy percre és emlékezzünk rájuk, mi is történt akkor, éppen hetven éve este nyolc órakor. Azon a jéghideg éjszakán, amikor Sztálin gyertyái adták a világítást a halál orgiájához.

Szóljon nekünk most mellé Cseh Tamás és Bereményi Géza dala,


A Széna Tér










(Vörös farok)

Gyásznap a mai, hiszen már 58 Forintért lehet munkást felvenni. A háziparban bíznak sokan talán, illetve a "Facebook-boom" örve alatt biztosan érkezik majd párszáz friss fék is, a gazdáiknak is fizetni kell valamiből a költségeket. A nagy alapanyag-újraelosztás versenye is véget ért, szóval szomorú a helyzet, nemcsak itt, de a Hadügyi Közlöny is elég ritkán frissül manapság.

Bizony szomorú, meg az is hogy nem lehet mindenki Gyika, és vörös farokra van szükség, hogy ne töröljék ezt a cikket, szóval elnézést kérek mindenkitől érte.