Az Engedély

Day 2,696, 03:50 • Published in Hungary Hungary • by Count Adyn

A Miniszter hátradől kényelmes bőrfoteljében, és egy elfojtott sóhajtás közben kitekint az esőáztatta, szürkeségbe burkolózó udvarra, ami jól illik jelenlegi hangulatához. Szeme akaratlanul is megakad szolgálati kocsiján, egy fanyar mosollyal a bajsza alatt konstatálja hogy ösztönösen a menekülést keresi a nyomott hangulatú teremből. Ám gyorsan visszazökkenti a rideg valóságba az írógép hangos kattogásának hatása enyhe másnaposságára, összeszedve minden lelkierejét az előtte zajló jelenetre erőszakolja figyelmét.

A megbízott, Kovács úr rendkívül ünnepies és kimért hangnemben faggatja épp az ügyért felelős Államtitkárt, láthatóan élvezve a helyzetet és látszólagos hatalmát az események fölött: “Egyes kérdések első hallásra lehet nem teljes mértékben a Hivatalhoz kacsolódnak, de mivel egy személyes a hivatal, fontosak lehetnek”. A Miniszter agyán átsuhan a gondolat, hogy számára fontosabb volna hogy hazamehessen a családjához, ám megjelenik előtte két fia képe akik épp szisztematikusan szétverik a lakását, így inkább a sztoikus belenyugvás mellett dönt. De Kovács úr nem hagy sok teret az álmodozásnak, támadásba lendül: “Az Államtitkár úr hogyan jellemezné kapcsolatát Szabó alezredessel?”. Biztosan randiztak már - száll fel egy halk suttogás a terem végéből, s a miniszter nem is hallja a választ, annyira koncentrál, hogy el ne röhögje magát.

Jönnek a szokásos körök: a kapcsolati tőke kiaknázása ellentétes e az államérdekkel, az ő ismerőse is kaphatna e ilyen Engedélyt, az Engedély megadásánál minden a szabályok szerint folyt e le. Igen, a szokásjog szerint: a Mancika letette az asztalra én meg aláírtam. Kovács úr megállíthatlanul tör előre, már felveti a vesztegetés lehetőségét is, persze burkoltan, mire az államtitkár visszakérdez, hogy őt meg lehetne e vesztegetni 2 doboz cigivel egy doboz cigiért, ami után halk kuncogás fut végig a teremben. Ez visszaveti kissé Kovács úr lendületét, de fogást vált, üzleti érdekeltésgek befolyását veti fel. Ennek sosem lesz vége, üvölti a Miniszter a pókerarca mögött gondolatban.

De kezd fogyni a lendület, már az Engedély szövegezésének értelmezését boncolgatja, ez már a vég kezdete. Ezután máris az Alezredesé a szó, aki katonásan, tények özönét sorakoztatja fel. Kovács úr pillanatnyi megingását és elbizonytalanítását kihasználva a Miniszter akcióba lép és kihasználva a kínálkozó lehetőséget véget vet az ülésnek. Kovács úr kicsit zavarodottan távozik, mindenki más viszont egyszerűen csak megkönnyebül hogy végre vége ennek az egésznek. A Miniszter kicsit még elmélázik a demokrácia intézményének nagyszerűségén, levonva a konkluziót, hogy régen minden jobb volt, akkor még nem bizottságot kellett összehívni, hanem a kivégzőosztagot. Erről eszébe jut szeretett családja, és nagyot sóhajtva elindul a miniszteri parkoló felé.