Ázalag és Ászka

Day 980, 16:14 • Published in Hungary Hungary • by Murlockij

Ázalag és Ászka




Ma a mostani spam-áradaton gondolkodtam el kicsit, kényszeres betűfalóként, engedjétek meg hogy megosszam pár gondolatomat.


Elég szar most ez a játék így is, és ami most folyik, ez most szépen betesz a média modul maradékának is. Folyik az utóvédharc, de kezünkből mint búzaszemek peregnek ki eMagyarország apró építőkockái. Nem csak a tehetetlen, inkompetens tervezők és adminok bűne ez, hanem legalább annyira a miénk is.




Elment a macska, és most boldogan cincognak az egerek. Az a maréknyi játékos, akik így, a sajtón keresztül próbálnak nem unatkozni annyira, fejenként írnak napi 10-10 szemetet, csetelnek egymással a kommentekben, ernyedten eveznek a csillókkal meg az állábakkal.

És elhiszik, hogy viccesek és szellemesek, a maradék meg egyszerűen leszarja, csak unatkozik. Nem kell olvasni! Ugord át, ha nem tetszik! Öntudatosan, büszkén lengetik csillósorukat.
Mit törődök én másokkal! Enyém a tér s az idő, mit erre pazarlok!

Emlékszem, egyszer szóltam Fajdnak hogy ne írjon, mert minek ha nincs hozzá tehetsége. Ezzel annyit értem el, hogy jól megsértődött rám. Nagyon megbántam a dolgot, a dolog értelmetlenségén túl az őszinte, magábavetett hit csillogása rádöbbentett, hogy mit érezhetnek azok a kezdő regényírók, költők akik évtizedeken át sikertelenül házalnak kiadásra váró verseikkel, regényükkel.

Azóta Fajd írt azt hiszem 3 vicces/szellemes cikket. Úgy ötszázból.
És ezzel az aránnyal nagyon, nagyon jó arányt ért el a maradék tíz-tizenöt emberrel összehasonlítva.

Sokáig azt gondolták, hogy érdemes a saját közösségüket megszervezni megörökölve egy régi pártot, és elhitték, hogy amit ők csinálnak, ahogy ők gondolkodnak, az a MKKP lényege. Sok-sok hónap kellett hozzá, hogy éppen ebből a félreértésből kifolyóan jelentéktelenné és súlytalanná váltak mint párt és közvéleményformáló erő . Maradt azért néhány ember, aki nem hagyta itt a pártot és vele az egyre romosabb városunkat, aki a többi barát, vagy pusztán csak lustaságból mégis itt maradt.

Az egyik most trollokat nevelget, és jókat nevet a végeredményen, a másik a magánéleti válság(ai)t próbálja itt (is) gyógyítgatni, erénnyé magasztalva azt, amit szégyellnie kellene. A harmadik egyszerűen magányosnak és elszigeteltnek érzi magát abban az oduban, ahova magát zárta be. A negyedik visszamaradott, de makacs gyerek, akit megszédít az internet szabadsága. Az ötödik csak balhét akar, trollnak nem elég elszánt, szemétgyárosnak azért így is elég lelkes. A hatodik túl fiatal még, ebben a pocsolyában kelt ki, nem tudja, nem tudhatja miért és hogyan vált a közösségünk ilyenné bő két év alatt.

Ő már csak a hanyatlást, a romokat látja, és az egyre hangosabban csikorgó fogaskerekeket hallja, teszi hát, amit könnyen és gyorsan megtehet.

"Cikket" ír.



Ha a mikroszkópba nézünk megvizsgálva a pocsolyából kiemelt vízcseppet, már nem a szokásos, dinamikus zsezsegés vár bennünket immár.

Nem igazi haláltánc ez, csak lötyögés a diszkó legvégén, langyos utolsó sörök hajnalban halk gurgulázó mattrészegekkel a háttérban.

Ez most az eMagyar sajtó, és ezt a néhány embert, aki még nem menekült el, és munkát, energiát fektet az újságírásba, szépen belefullad most az egyre magasodó szeméthalomba.

Mindig eszembe jut régi játékostársunk, Slamx szélmalomharca az oly öntudatos és szellemi teljesítményére oly büszke spamgyárosok ellen. Csúfos bukás volt, mint ahogy ennek a cikkecske és ennek kommentjei is bizonyítani fogják.

Mikrobi lelépett, cseberből vederbe jutottunk. Milyen vicces hogy már ilyen rövid idő elteltével nosztalgiám van a munkájával, de legalábbis ezen részével kapcsolatban…

Új moderátor úgysem lesz egyhamar, már ha egyáltalán lesz még moderátor.
Ahogy a játék többi része is haldoklik és sorvad, a mi kis ázalagjaink és ászkáink is eszegetik ami megmaradt még az emberek érdeklődéséből és türelméből.

Van még egy kis időnk, nekik is, nekünk, a csendes többségnek is, éljünk hát vele.


Üdv Nékik!

Ecce Homo

Íme az ember.


Murlockij