Évvégi móka

Day 2,233, 11:00 • Published in Poland Hungary • by Murlockij
For foreign readers: I’m sorry, another just-in-hungarian article my thoughts after the eHungarian president, Szenti published the robbers names who stoled 2500+ golds from state’s org. Anyway nevermind, sorry for disturb.









Sziasztok!


Biztosan már mindenki olvasta ezt a két mai cikket.:
A leleplezésről:
http://www.erepublik.com/en/article/-mk-130-nappal-ezel-tt-aacute-llami-ldquo-kiutal-aacute-sok-rdquo--2358054/1/20

A egyik tolvaj is megszólal:
http://www.erepublik.com/en/article/org-lop-s-t-rt-nete-2358112/1/20
Egy pár dolog nekem is eszembe jutott, így, az Év utolsó napján talán belefér, ha irodalmi idézetekben osztom meg veletek.


Jó szórakozást és Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!






„Itt az idő, hogy többé ne puha kásával étessenek, az téged csak puhánnyá s finnyássá tehet, ez pedig a férfiasság elvesztegetése s a bűnök csiholója és a törvények megvetése; hanem itassanak meg olykor fanyar borral, mely értelmedet tanításomra figyelmessé teszi. Ezeket előrebocsátván térjünk a tárgyra.”

Szent István király intelmei fiához, Imre herceghez – 1027 (Ford. Kurcz Ágnes – 1973)



"Mama, mért van az, hogy egyik marxista lövi a másik marxistát? - Tudod fiam, lakva ismeri meg az ember a másikat! Gyerekek! Azé' annyira nem olcsó a lőszer!"
(Hofi és anyósa)



"- És milyen az élet nálatok Magyarországon?
- Nem panaszkodhatunk."





"CAESAR.

Tedd, hogy kövér nép foglaljon körűl,
És sikfejű s kik éjjel alszanak.
A Cassius ott sovány, éhes szinű:
Sokat tünődik s ily ember veszélyes.

Mért nem kövérebb? Bár nem félem őt,
S még is, ha nevemhez férne félelem,
Nem ösmerek, kit inkább kellene
Kerülnöm, mint e fonnyadt Cassiust.
Szünetlen olvas; nagy figyelmező;
Átlát az embereknek tettein.
Játéknak nem barátja, mint te vagy
Antonius; nem hallgat muzsikát.
Ritkán mosolyg s mintegy magát csufolva
S eszét gyalázva akkor is, hogy azt
Akármi tárgy mosolyra birhatá.
Ily embereknek nyugta nincs soha,..."

Shakespeare
JULIUS CAESAR.
(Fordította: Vörösmarty Mihály)



Az öregnek agyagpakolást írt fel az orvos.
- és ez segít, doktor úr?
- nem hinném.
- akkor meg minek?
- hát, hogy szokja...



Petri György: Szezonvég

A rosszból csírázik az egyedüli jó:

halaszthatatlanná lesz a halogatható.
Ha meghal az ember, nem lehet már halottabb:
vége a méricskélésnek, a fokozatoknak.
Viszont eldöntheti: hamvad vagy porlad.
(Föltéve, hogy rendelkezett evégett.)
S miközben korhadni kezd (vagy elégett),
megy tovább a földi gyarló gyakorlat:
sürgünk-forgunk serényen, mint a férgek.
Nem is utolsóak ezek az utolsó napok:
csomagolás, lézengés, várni a vonatot,
még egy kávét, sört, szendvicset, konyakot,
talpunk alatt vakító, friss sóder csikorog;
és hülő tündöklésben:
a poros muskátlik, piros padok.



Hogy lehet, hogy Magyarországon ugyanazok a kommunisták, akik a nyilasok is voltak?
- Hát, kis ország vagyunk, csak egy csőcselékünk van!







"...hívságos és terméketlen dolog a közösségi hisztériákat bizonyos megromlott lelkületű egyéneknek vagy csoportoknak, társadalmi osztályoknak és politikai hitvallások híveinek tulajdonítani és azon töprengeni, hogy ezek a beteg közösségnek hány százalékát teszik ki, s hogy ezeket hogyan lehetne a közösségből kiiktatni. [...] Semmit sem segítenek azonban az olyan tervek, melyek a hisztérián úgy akarnak segíteni, hogy ezeket a csoportokat, vidékeket vagy a hisztériának bármi módon körülhatárolt hordozóit elpusztítják, izolálják, vagy más módon kiiktatják a közösségből. A közösségi hisztéria ugyanis az egész közösség állapota, s hiába választjuk el a hisztéria látható hordozóit, ha közben a hisztéria feltételei és alaphelyzetei megmaradnak: a hisztéria kezdetén álló megrázkódtatások nem oldódnak fel, a hisztéria lényegét kitevő hamis helyzet nem oldódik meg. Hiába pusztítunk el minden „gonosz” embert, a hisztéria téveszméi és hamis reakciói békés családfőkben, hatgyermekes családanyákban, a légynek sem vétő szolid emberekben és nemes, magasztos, emelkedett szellemű egyénekben fognak tovább élni, s a közösség egy nemzedék alatt újból kitermeli a hisztéria őrültjeit, haszonélvezőit és hóhérlegényeit."

Bibó István



MN:
-Valóban egyre-másra alakultak a fight clubok a regényből készült film hatására?
Chuck Palahniuk:
-Gomba módra szaporodtak. Nehéz lett volna megszámolni, annyi alakult. Az azért engem is meglepett, amikor mormon főiskolások egy mormon templom alagsorában alakítottak egyet. A legutolsó, amiről tudok, tavalyi: számítógép-programozók csinálták a Szilícium-völgyben.




„Hogy vígan laktunk, nem tagadjuk, de mi azzal sem bírót, sem más polgárt meg nem bántottunk, abban kedig, az én italomban mi ellenek lehetett nékiek, soha nem tudom, holott sem az kurva anyjuk gyapjú szekér borát, sem az kurva bestye atyjok keresményét nem ittuk, hanem az mi magunkét költettünk. (…) Írták azt is, hogy feleségek, sem gyermekek tőlünk békével nem maradhatnak, de ez eborcák bár ne többet nevezzenek, hanem csak egyet, mely asszonyembert, avagy leánt igyekeztem én itt megszégyeníteni. Ha feleségek jámbor, miért féltik, ha tudják, hogy aranyat rozsda nem fog.”
Balassi Bálint




Petri György

A sertés énekeiből
1
Dohogva, mint a gép, zabálok.
Reggel van, dél van, este van.
Emésztek bambán, komoran,
langy lében lankadok nyakig.
Tócsám vizében napszilánkok
rozsdásodnak alkonyatig.
2
Csak vakargassátok nyakam.
Én nem leszek kolbász, se hurka.
– Saját belembe töltsenek?
Minden sertés átkozza meg
atyját, ki e világra kúrta.
(Reggel van, dél van, este van.
Már nem hagyom el mocskos ólam,
belé hízok jó szorosan,
csak bőrömmel rohad le rólam.)



Karinthy Frigyes: Hazám és "Hazám!"
... Megmondatott a régieknek: "Bárhová visz szerencsétek, ezt a hazát szeressétek." Én pedig azt mondom nektek: szeressétek a világot, a kék eget és a messzeséget - magatok és hazátok szeretetét pedig bízzátok az ösztönre: az jobban tudja, hogyan kell szeretni önmagunkat. Ezer hazafias vers meg nem magyarázta nekem soha, mi a haza - de egyszer külföldön voltam, Berlinben, járkáltam az utcákon, épületek szédítő tengerében. Járkáltam és valami különös érzésem volt - mintha ez mind csak álom és játék lenne - mintha ezek a házak itt nem volnának igaziak, hanem csak tréfából, ideiglenesen építették volna fel őket a kedvemért, hogy megtréfáljanak - aztán megint nem lesz itt semmi, mint ahogy nem is volt, játékházak, játékterek - játékváros az egész, tudja isten, miből épült. Ez az érzés nem múlott el félév múlva sem, hogy ott éltem - nem tudtam őszintén elhinni, hogy mindez megvolt azelőtt is, és hogy mindez igazán van. Mindig póznak tűnt, hogy idegen nyelven beszélnek - és minden idegen ember affektált és keresett volt a szememben - és amit ettem, az o kocsmáikban, mintha főzőcske-játék lett volna, nem igazi ételek - és játékpénzzel kellett fizetni érte. Hazatérve, az első magyar városban szűnt csak meg ez az érzésem - mint a Lilliputból hazatérő Gulliver, úgy ültem be a nyomorult vasúti étterembe, hogy különös kalandom után mohón nyúljak megint az igazi tányér után, amin igazi ételt nyújtott egy felnőtt és igazi ember. Bizony mondom néktek: ez a haza...
/Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 9. szám/