[RH+] Honbiztosító hadjáratok kora, avagy villámháború magyar módra
Hun Carpathia
Köszöntöm a kedves olvasót!
Sokan megmosolyogják, dőre ködszurkálásnak tartják a régi dicsőség felemlegetését. Hát még az aktualizálását! Van, aki azt tanácsolja: inkább tanuljunk meg kicsik lenni. És az mit segít? Mi magyarok csupán területileg, gazdaságilag vagyunk átlagos méret alattiak, történelmi és kulturális értelemben óriások vagyunk a világban.
V. rész/ előző cikkem: www.erepublik.com/hu/article/2161374/1/20
Egy egészen újszerű kifejezéssel, a honbiztosítás korával ismertetem meg az olvasókat. Mára – főképpen hadtörténészeinknek köszönhetően – a „kalandozás” elnevezést végre kezdi felváltani a „honbiztosító hadjárat” terminus. Kutatómunkák tucatjai bizonyították a legtöbb hadjárat pontos célját, okát és sokszor a lefolyását is.
Cikkem a kalandozásoknak nevezett, helyesebben szólva: honbiztosító hadjáratokat fogja bemutatni egészen Géza fejedelem hatalomra kerüléséig.
A kalandozást, mint lekicsinylő szót, el is felejthetjük. Az Európában államot alakító mór kalifátus északi hadjáratait sem nevezi senki kalandozásoknak. A Kárpát-Medencéből indított magyar hadjáratok mintegy 70 éven át tartottak, 899.-től a 970. évig.
A honbiztosítás korában uralkodó fejedelmek:
-Árpád /895-907/ halála után, fia Zolta /Zsolt 907-947/ követte a fejedelmi székben, habár valószínűleg eleinte kiskorúsága miatt nem ő, hanem Szabolcs volt a Főfejedelem.
-Fajsz /Falicsi/ 947-től 955-ig uralkodott.
-Taksony 955-től 971-ig vezette az országunkat.
A honbiztosító hadjáratok háttérbázisa és a magyar törzsek elhelyezkedése:
Árpád a fejedelmi (Megyer) törzzsel a központiasan fekvő Közép-Duna mentén és a Duna-Tisza-köz északi részén szállott meg. E területen belül Árpád nemzetsége a Duna két partján húzódó Sár vidékén, a későbbi két parti Fejér megyében, továbbá Tolna és Veszprém szomszédos területein helyezkedtek el. A törzs többi nemzetségei gyűrűként vették körül a fejedelmi nemzetséget. Vérbulcsú karchász törzse Somogy, Zala és Vas megyék területét ülte meg. A Botond-törzs a későbbi Bács, Valkó és Baranya megyék területén telepedett meg. A Lél-törzs a Csallóköz keleti részét és az azt környező Pozsony, Nyitra, Győr, Komárom, Esztergom, Bars és Hont megyéket kapta szállásul. A Gyula-törzs a későbbi Temes, Torontál, Csanád, Arad, Zaránd és Békés megyék sík területein nyert elhelyezést. Az Ond-törzs a későbbi Csongrád, Békés és Bihar megyékben száll meg. A Kundu-törzs a későbbi Szabolcs megyét, Bihar megye északkeleti részét, közép-Szolnok, Kolozs, Doboka és Torda megyéket ülte meg. A kabarok törzse a Mátra alját, a későbbi Heves és Borsod területén, valamint a Felső-Tisza mellékfolyói mentén telepedett le s végül a székelyek, mintegy 9-ik törzsként, a Felső-Maros és Küküllő mentén maradtak meg.
Minden törzsnek 10000 harcost kellett kiállítania:
-5000 lovast, melyek szinte kizárólag támadó hadműveleteket hajtottak végre.
-5000 gyalogost, melyek főleg a törzsterület és az ország védelmét volt hivatott végrehajtani.
A külföldi katonai akciókat a magyarság határbiztosító katonai szervezetei végezték:
- A déli határ balkáni előterében a déli határőr-törzs, a Jenő (Parancsnoka ez időben Botond).
- A nyugati határ déli szakaszán a Nyék-törzs (parancsnoka ez időben Vérbulcsu).
- Északi szakaszán a Kéri-törzs (parancsnoka ez időben Lehel /lél/).
A 10. század két nagy magyar hadjáratát kivéve (937, 954) minden megfélemlítő és zsákmányoló, vagy megtorló fegyveres akciót nyugaton éppúgy, mint a Balkánon kizárólag ennek a három határbiztosító törzsnek kisebb-nagyobb egységei hajtanak végre. A magyarság állattenyésztő, földművelő halászó-vadászó és iparűző zöme e mögött a vonal mögött él.
Honbiztosító hadjáratok:
A legfeljebb ötezer lovasból álló magyar sereg célját sokszor több száz, nem ritkán ezernél is több kilométer megtétele után, sokszor ellenséges területen áthatolva érte el. Ez a tény egyrészt a hadjáratokat irányító magyar vezetők magas szintű hadvezéri képességeit bizonyítja, másrész kétségessé teszi azt, hogy a hadjáratok egyedüli célja a zsákmányszerzés volt.
A korban általában szokás volt a legyőzöttek javait zsákmánynak tekinteni. (Nagy Károly avar hadjárata után szekérszámra vitték az avar kincseket Nyugat-Európába, mégsem találkozunk e hadjárat zsákmányszerző minősítésével.)
A hadjáratok legfőbb indoka a kiterjedt magyar szövetségi rendszer kiépítése lehetett. A kifinomult magyar diplomácia a szövetséges népeket katonai segítséggel támogatta. A magyar hadjáratok döntő többsége, e rendszer keretében zajlott le, a magyar csapatok hívásra érkeztek, egy adott cél érdekében.
A magyar hadjáratokat az tette lehetővé, hogy a magyar hadművészet jelentős fölényben volt a nyugat-európaival szemben. Kivételesen a bizánci hadsereg a nehézlovasságával sikeresen fel tudta venni a harcot a magyarok harci taktikájával.
Egyes dél-franciaországi templomokban napjainkig az imájukba foglalták
A hadjáratok időrendje:
899. szeptember 24. – A Brenta menti csata – Az itáliai hadjárat legfényesebb győzelme. 899 tavaszán egy 5000 fős magyar sereg itáliai hadjáratra indult.
A magyar csapatokat a régebbi szövetséges Arnulf császár hívta ellenlábasa Berengár itáliai király ellen. Az Észak-Itáliára támadó magyar hadsereg vezére valószínűleg Szalárd, Árpád-házi vezér lehetett (a nyugati források Saladusként vagy Salodonként említik). A magyarok ellen Berengár király a korszakban hatalmasnak mondható, 15 ezer fős sereget gyűjtött össze.
A háromszoros túlerőben lévő itáliai had Páviánál lezárta a Pó felé vezető utakat, majd megindultak a magyarok ellen. A páncélos és lovas katonák túlerejük tudatában magabiztosan törtek előre. A magyar csapatok a jól bevált ősi harcmodor szerint folyamatosan hátráltak, menekülést színleltek. A kisebb csapatokra szakadt lovasíjászok azonban folyamatosan zaklatták az ellenfelet.
200 kilométeres visszavonulás után Veronánál a magyar főerő levált és elfoglalta a későbbi pozícióját, felkészülve a koncentrált ellentámadásra. A magyar főerő a Brenta folyó fölötti hegyek lábainál, tehát a megfelelő terepfedezet előtt táborozott le, majd miután magával vonta az ellenséget, a magyar utóvéd is átkelt a folyón.
Az elbizakodott Berengár elkövette azt a hibát, hogy nem támadott azonnal, hanem letáborozott a folyó jobb partján. Szalárd nem tétovázott, gyorsan rohamot indított. Több oldalról támadták a tábort, körbeszáguldozva az ellenség területét folyamatos nyílzáport zúdítottak rájuk. A főerő egy központi lehengerlő támadással fejezte be a harcot. Őseink néhány óra alatt teljesen tönkreverték Berengár seregét.
Miután Arnulf 899 során életét vesztette, a vele kötött szövetséget érvénytelennek nyilvánították, és a hazaút során elfoglalták Pannóniát a keleti frankoktól.
901-904: Hadjáratok Karintiába, Bajorországba és morva területre. A magyarok felajánlották az Arnulffal kötött szövetség megújítását. Az elutasítás után három éven keresztül folyt a magyar-bajor háború, amely magyar győzelemmel végződött, annak ellenére, hogy a bajorok tárgyalást színlelve 904-ben tőrbe csalták és megölték Kurszánt.
904-905: A magyarok Észak-Itáliában harcolnak.
906: Szászországi hadjárat.
908: Hadjárat Szászországba és Türingiába.
909: A magyar seregek első ízben harcolnak sváb területen. Ebben az évben volt a hadjáratok során első magyar vereség. A hazatérő magyar sereg Rottnál vereséget szenvedett az Arnulf bajor herceg vezette seregtől.
910: Svábországi és Frankföldi hadjárat.
911: A magyar sereg a Burgundia ellen indított hadjárat során első ízben kelt át a Rajnán.
912: Frankföld és Türingia elleni hadjárat.
913: A burgundiai hadjáratról visszatérő magyarokat minden addiginál nagyobb vereség érte az Inn folyó mellett. A győztes bajor sereget Arnulf bajor herceg vezette.
915: Türingia és Szászország elleni hadjárat.
917: Az első olyan év, amelyben egyszerre két irányba indult hadjárat. Egy Nyugat-Európai hadjárat során a magyarok január 21-én lerombolták Bázelt. Ugyanekkor indított hadjárat során, Simeon bolgár cár szövetségeseként részt vettek annak Bizánc elleni háborújában.
919: Szászországi hadjárat.
922: Itáliai hadjárat.
924: Hadjárat Itáliába és Szászországba. Az itáliai magyar sereg nagy veszteségeket szenvedett. A szászországi hadjárat során a német uralkodó, Madarász Henrik kilencévi békét vásárolt a magyaroktól, ezt az időt arra használta fel, hogy a magyar harci taktika ellen eredményes sereget szervezett.
926: Hadjárat Bajorországba és Svábföldre.
927: Itáliai hadjárat.
933: Lejárt a német királlyal kötött kilencévi béke és Madarász Henrik megtagadta a további adófizetést. A magyarok megtámadták Szászországot, de a merseburgi csatában március 15.-én vereséget szenvedtek a német nehézlovassággal szemben. Ugyanebben az évben Itáliába is vezettek hadjáratot.
934: Két hadjárat indul: Frankföldre és az első jelentős hadjárat a Bizánci Birodalom ellen. Egy nehezen értelmezhető arab forrás szerint a magyarok a besenyőkkel szövetségben vettek részt a hadjáratban összesen mintegy hatvanezer lovassal.
935: Hadjárat Burgundiába és Aquitániába.
937-938: Nagyszabású nyugat-európai hadjáratok indulnak, Szászországot a magyar seregek elkerülik az elszenvedett vereségek miatt.
942: Itália felé indult katonai akció, de Itália királya, Vienne-i Hugó békét vásárolt a magyaroktól és azok továbbvonultak az Ibériai-félsziget felé, egészen Andalúziáig nyomulva.
943: Ismét két irányba indul hadjárat. A déli irányú támadás során a magyarok a Bizánci Birodalom területén pusztítottak, majd öt évre szóló békét kötöttek. A nyugat felé támadó magyar sereget Berthold bajor herceg Wels városánál megállította és legyőzte.
947: Itáliai hadjárat Taksony vezetésével. A magyarok Otrantóig végigdúlták a félszigetet, majd adó fejében békét kötöttek a későbbi II. Berengár itáliai királlyal.
948: Bajorországi hadjárat, a magyarok ismeretlen körülmények között vereséget szenvednek.
951: Hadjárat Aquitániába. A magyarok a német területet elkerülve, Észak-Itálián keresztül vonultak fel, de itt időközben Ottó megszerezte a hatalmat. A visszatérő magyarok súlyos vereséget szenvedtek.
953: Hadjárat a Rajna-vidéken.
955: A szokásosnál nagyobb létszámú, nyolc-tízezer fős magyar sereg augusztus 10-én az augsburgi csatában vereséget szenvedett Ottó csapataitól. A magyar csapatok vezéreit Bulcsút, Lehelt és Súrt Nagy Ottó kivégeztette. Ez volt a magyarok utolsó Nyugat-Európa felé vezetett hadjárata. Kapcsolódó mondák: Lehel kürtje, gyászmagyarok.
959: Hadjárat a Bizánci Birodalom ellen. A magyar hadak Konstantinápolyig hatoltak, ahol egy éjszakai rajtaütés során vereséget szenvedtek. Ehhez a hadjárathoz kapcsolható a Botond monda.
961: A Bizánc területére behatolt haderő ismét egy éjszakai támadás során szenvedett vereséget.
968: Kisebb, néhány száz fővel végrehajtott betörés során volt az utolsó sikeres magyar ütközet Thesszaloniké mellett.
970: Orosz, bolgár, besenyő szövetségben indult magyar hadjárat a Bizánci Birodalom ellen. Az arkadiupoliszi csatában a szövetséges haderő vereséget szenvedett a bizánciakkal szemben. Ez volt az utolsó hadi vállalkozás a kalandozónak nevezett hadjáratok sorában.
Lehel kürtje
A hadjáratok pontos számát nem tudjuk, a korabeli nyugati krónikák összevetése pontatlanságokat okoz, de megközelítőleg 50-60 hadjárattal számolhatunk. A győzelmek és vereségek aránya: 90-10% körüli.
Sajnálatos módon történelemkönyveink főleg a vereségeinket tanítják, itt az ideje ezen változtatni!
A Brenta menti csata az egyik legjelentősebb magyar honfoglalás-kori ütközeteink közé sorolható. Európai mértékkel is komoly összecsapásnak tekinthető, iskolapéldája a korabeli magyar hadviselésnek. Itt az ideje, hogy az elfeledett honbiztosító és honmegtartó hadjáratokat a nemzeti emlékezetünkben a megfelelő szintre emeljük. A X. század, az európai kontinensen, a magyar katonai fölény évszázadának nevezhető, ezért büszkén és méltósággal emlékezzünk történelmünk ezen dicsőséges eseményeire.
Következő cikkem Géza fejedelem korával, az ősmagyarok kultúrájával, ősvallásával fog foglalkozni.
Mindig a HK útmutatása szerint üss: http://www.erepublik.com/en/newspaper/hadugyi-kozlony-177586/1
Comments
Azért voltak még itt török törzsek/népek. Ide megemlíteném az ogur tözsek közül kuturgurokat (tukur ogur-9 törzs) és az uturgurokat (otur-ogur 30 törzs). Pl Simonyi Dezső jóval az avarok előtt Dunántúlon, Pannóniában rövid időre a nyugati oguroknak is voltak szállásaik. Aztán avarok töredékei sem tüntek el. Szláv töredékek kik a Tisza vidék és Erdély szorványai az avarok révén képződtek. Aztán vannak az onogurok is kikből egyes történetírok a székelyeket származtatják. Nagyon fontosak a blakok vagy bulakok (nem téveszteni össze a vlachokkal - román történészek megteszik ) kik a karlukok közül váltak ki. Ugye a magyarokat is turkoknak nevezték és ami még érdekes hogy amikor Gelou elesett a balkok "sua propria voluntate dextram dantes dominum sibi elegerunt Tuhutum ..et in loco, qui dicitur Esculeu fidem cum iuramento firmaverunt et a die illo locus ille nuncupatus est Esculeu, quod ibi iuraverunt" - az az önként békejobbot nyújtottak és urukká választották Tühütümöt..és a helyen melyet Esküllőnek mondanak, esküvel erősítették meg hűségüket, és attól a naptó kezdve hívták ezt a helyet Esküllőnek, azért mert ott esküdtek.
Szóval a vérszerződéses szokás ez hagyomány volt a török népeknél, úgyszintén nálik szokás volt hogy a kisebbb nagyobbakhoz csatlakoznak vérszerződés kötésével. (ezt láthajuk majd a xiii században is a kúnokkal). Ha a blakok vlahok lettek vólna kicsit nehéz let volna elképzelni egy ilyen szokást, hiszen a románság nem török nép. Az más dolog hogy időközben török népek olvadtak be (mint besenyők, bolgárok, kúnok, székelyek, magyarok, úzok) de mindezek a magyar honfoglalástól valamivel később.
Azért említem mindezt, mert a honfoglalás azért nem úgy történt, hogy jöttek a magyarok s senki se volt e tájakon. Csak ezek a népek béhodoltak a magyaroknak "sua propria voluntate". Amugy a blakokat azért speckó kiemelem, mert a magyar történészeink nem annyira foglalkoznak ezzel, mig a románok pont Anonymus gestáját torzitják.
Ebben a cikkben írok is más népekről, avarokról is: www.erepublik.com/hu/article/2156470/1/20
Ezen cikkemet nem akartam hosszúra nyújtani, az olvasmányosság rovására ment volna.
A V-VI. századtól rengeteg török törzs jött be a kárpátmedencébe. Nos Anonymus gestájában van olyan, hogy "Gelou quidam blachus". Nos ezeket a "blachus"-okat a románok (egy nagy része) vlahoknak tekintik.
A magyar történészek nem igen foglalkoztak ezzel a problémával. Ezért fontos ezt érintgetni.
Ők mikor saját történelmüket illeti dolgokat hagynak ki, tudatosan is. Amiket találtam érdekes lenne tán cikkeket kiadni nekem is. Sajnos nincs tudatom a bulgárok hogyan viszonyulnak a történelmükhöz hivatalosan, viszont az tudom, hogy eltér a románokétol. Dehát ki tud bulgárul?
Remek írás, köszönöm. Nagyon várom már a következőt, főleg az ősvallásos részt.
A honbiztosító hadjáratok egyébként elsődlegesen a német egység létrejöttét voltak hivatottak megakadályozni. Bulcsú és Lehel az ország nyugati felén éltek ugye, ők ezért is vállaltak vezérszerepet számos hadjáratban. Földjeik védelme mellett nyilván tudták hogy ha egy Nagy Károlyéhoz hasonló német egység létrejön akkor úgy végezzük mint az avarok.
Nagy vote!
vote 🙂
VS
VOTE!
V
Szép cikk ismét, köszi!
Ia incercati realitatea aici http://www.erepublik.com/ro/article/o-lec-ie-de-demnitate-din-serbia-2239751/1/20
Hai ca majoritatea stiti limba (doar platiti impozite acolo) : )))))
vote!
Folytasd csak olvassuk🙂!!! vote
már fel is iratkoztam...
Ügyes vagy! Én feliratkoztam 🙂
Nagyon jó írás! 🙂
Bár fentebb kitértél az elrabolt avar kincsekre, jómagam eddig úgy tudtam, hogy ezen hadjáratok javarészt az említett - elrabolt - avar kincsek visszaszerzésére voltak hivatottak.
A Csillagösvényen sorozat Bulcsu c. részében konkrétan kitérnek arra, hogy tulajdonképpen az akkor is - már - létező Szent Korona visszaszerzésére irányult a szándék ezen "kalandozó" vagy honvédő hadjáratok során. (Szent Korona keletkezésének időpontja máig kérdéses)
Valamint, az augsburgi csata kimenetele, mint vereség, erősen megkérdőjelezhető: hogy mennyire is volt az vereség, - illetve -, hogy miért is vésődött annyira mélyen vereségként a magyarság tudatába?! (Gondolok itt arra, hogy Ottó tőrbe csalta - békeajánlat fejében - Bulcsút, Lehelt, illetve Súlt)
Mindenesetre a Csillagösvényen c. sorozat megtekintését ajánlom mindazoknak, akik még nem látták, illetve azoknak, akiket vonz a téma! 🙂
Igyekszem ezen cikkeimet úgy megírni, hogy új vagy elhallgatott ismereteket adjak át, főleg abból kifolyólag, hogy emeljem a magyar tudatot. Ez nálam azt jelenti, hogy kiemelem a történelmi múltunkból azon eseményeket amikre méltán büszke lehet minden magyar!
Sajnos sok történelmi esemény van a magyar történelemben, amit nem a méltó súlyának megfelelően tanítanak vagy elhallgatnak.
Sok dolog lenne még ezen cikkben is, amiről lehetne tárgyalni, de a keretbe ennyi fér bele.
igényes munka megy a vote! : )