[K+] Babyboom okosan - Kiképző század

Day 2,658, 10:33 Published in Hungary Slovakia by Ehed

Üdvözlök mindenkit!

(A cikkel késtem közel egy hónapot, bocsánat érte mindazoktól, akiknek beígértem. A végén még így is kapkodtam, így előre is bocsánat a teljesen véletlenszerű, összecsapott formázásért.)

A hónap során felvetődött babyboom hosszú idő után cikkírásra késztetett. Van néhány ötletem a témában, amik tervezett, de végül visszavont elnöki indulásomról maradtak meg, és úgy éreztem, érdemes lenne megosztanom őket a közösséggel. Ebben a cikkben ezek közül a legmeghatározóbbat szeretném bemutatni.

Először is azonban, általánosságban szeretnék hozzáfűzni néhány dolgot a babyboomhoz, mivel alapvető problémákat érzek sok ember babyboomhoz való hozzáállásával kapcsolatban. Konkrétan azzal, hogy nem kezelik a dolgot kellő odafigyeléssel, és nem tulajdonítanak neki túl nagy jelentőséget.
Egyrészről ez az álláspont is érthető, hiszen katonailag, a százezres-száztízezres erejű tankok mellett semmi jelentősége néhány játékosnak, akiknek fél év kell egyáltalán ahhoz, hogy a Div1-ben érjen valamit az ütésük. Ez egy jogos érv, és sajnos ezen nem tudunk segíteni. A bébik valóban hosszú ideig nem lesznek hasznosak a háborús modul tekintetében.
Azonban gondoljunk ennél egy kicsit tovább. Folyamatosan fogyunk. Ha nem jönnek új játékosok, kik fogják fenntartani a népességet? Kik fognak dolgozni a cégeinkben? Kik fognak dolgozni az emberhiánnyal küzdő minisztériumokban? Kik fognak idővel beállni a távozó harcosok helyére? Vagy mondjuk ki, kik fogják átvenni karaktereiket? Adják el inkább külföldre?
Nem színesebb a játék, ha többen vagyunk? Nem jobb, ha tele van igényes cikkekkel a sajtó, mint amikor annyira üresen kong, hogy 30-40 vote-tal lehet TOP5-be kerülni?

A babyboomok jelentősége nem az, ami régen volt, és a most érkezőkből jó eséllyel soha nem lesz jelentős harcos. Azonban minden más téren jelentős haszonnal jár a sok új játékos, és ha a többség tényleg a közösségért játszik, akkor ez kellene, hogy számítson.

Na de ha új játékosokat akarunk, akkor ezért tennünk is kell. Magára a boomra, és annak módjára ebben a cikkben nem térnék ki, én a boomal párhuzamos ingame felkészülésre koncentrálnék.

Mert bizony, ha meg akarunk tartani új játékosokat, akkor erre fel kell készülnünk, méghozzá előre. Nem szabad ad-hoc módon elkapkodni a dolgot. Szükségünk van egy tervre, és az abban foglaltaknak teljesülnie kell, méghozzá előre. Az, hogy meghívjuk a játékosokat, aztán majd eldöntjük utána, hogy hogyan tartsuk itt őket, hogy majd utólag felmérjük mit is tudunk nyújtani nekik, az nem megoldás, akármennyien is hiszik ezt. Emlékszem, az őszi boom idején október elején (!) merült fel egy a faceboomban érkezettek itt tartására irányuló szervezet létrehozása, akkor, amikor a toborzottak nagy része már kb. egy hónapja a játékban volt, és mint utólag kiderült, már a halálán volt. Egy túl későn végrehajtott jó terv, végeredményben egy rossz terv.
Mindenféle boom előtt először valósuljanak meg a feltételek, álljon rendelkezésre a kellő infrastruktúra, és teremtődjön meg a megfelelő helyzet. Nem kell sehová sietni a játékosok meghívásával. Ha heteket késik a hirdetés, hát úgy legyen, de fontosabb, hogy tudjunk az újaknak mit nyújtani, mint hogy minél előbb itt legyenek. Mert minden egyes játékos, aki azelőtt érkezik, hogy készen állnánk, az távozni fog, és nem sok esély van rá, hogy valaha is visszajöjjön. Ellenben az, aki még csak nem is hallott a játékról, az még lehet potenciális játékos, és így számunkra sokkal hasznosabb.

És csak hogy tisztázzuk, a jelenlegi felkészültségünk rettentő kevés ahhoz képest amilyen lehetne, és semmi ahhoz képest, amire szükségünk lenne.
Sokan állnak úgy a kérdéshez, hogy erre nem szabad, és felesleges sokat költeni. Nem csak nálunk, máshol is így megy ez. Körbe is lehet nézni világszerte, az utóbbi időben egy kifejezetten sikeres babyboom sem volt. Persze adminok így-adminok úgy… Vegyük észre, ez már korántsem csak rajtuk múlik. Mi sem teszünk meg mindent, sőt, töredékét sem annak, amit tehetnénk.
Ha azt akarjuk, hogy egy babyboom sikeres legyen, akkor erre hajlandónak kell lennünk cc-milliókat, és goldezreket áldozni. Ha pedig nem akarunk ennyit rááldozni, fukarkodunk a játékpénzzel, akkor sokkal tanácsosabb bele sem kezdeni egy babyboomba. Volt már elég indokolatlan kudarc, semmi szükség még egyre.

Azonban ha hajlandóak vagyunk a jövő játékosaiba pénzt fektetni, és hajlandóak vagyunk új ötleteket megvalósítani, akkor van esély az itt tartásukra. Na jó, ezzel nem azt állítom, hogy 100%-os eredményt érhetnénk el, hiszen ez elképzelhetetlen. Még egy 50%-os is óriási túlzásnak tűnik. Azonban abban biztos vagyok, hogy a jelenlegi eredményeinknél sokkal nagyobb sikereink lehetnének a téren. És ha ez nem is 100, 50, vagy akár csak 20 százalékos ittmaradást jelentene, de mindenképpen fejlődés lenne a jelenlegihez képest. És ha ez így van, akkor már megérte.

Ezután elérkezünk a fő ötlethez, amiről ez a cikk szól. (Elég átfogó dolog, azonban önmagában nem lesz elég. Ha lesz időm, írok még további ötletekről is, azonban nem ígérek semmit, ezzel a cikkel is sokat késtem.)

Azt javaslom, hozzunk létre egy külön századot, kezdők részére. Egyfajta MATASZ, kibővült feladatkörrel.
Mi értelme lenne ennek? Sokkal több mint azt az ember gondolná.
Tegyük fel a kérdést, mi tartja itt az újakat? Nem maga a játék, ebben megegyezhetünk. A játék köré épült közösség már jóval közelebb áll a válaszhoz. Egy közösségbe való bekerülésnek pedig a legjobb módja, ha az új játékos belép egy századba.
Na jó, de melyikbe? Egy kezdőnek fogalma nincs arról, mit kínálnak a századok, nem tud semmit a tagjairól. És valljuk be őszintén, nem várhatjuk el tőle, hogy órákat nyomozzon, hogy megtudja, melyik század felelne meg leginkább az igényeinek.
Tehát, mi alapján fog választani? Jobb esetben a hasára csap, és belép egy olyan századba, ahol sokan vannak. Rosszabb esetben pedig hallgat a néhány század által automatán küldött levélre, és ezek közül lép be valamelyikbe. Teszi ezt úgy, hogy nem tudja, valójában mit is kínál az a század, és nem felelne-e meg jobban egy másik az igényeinek.
Na, de haladjunk tovább. Belépett egy századba. Ezután mi történik? Ha maximálisan odafigyelnek rá, törődnek vele és támogatják, akkor itt marad. Ha ez nem történik meg, tehát nem keresik szó nélkül, nem mutatják meg neki a játék lehetőségeit, akkor pedig távozik. A tények sajnos azt mutatják, hogy az utóbbi lehetőség a gyakoribb.
Ezért azonban nem hibáztathatjuk a századokat. A helyzet az, hogy nekik nem ez a dolguk, hogy minden szó, vagy kérés nélkül terelgessék a játékost a közösségbe. Legalábbis alapjáraton. Az amúgy is emberhiánnyal küszködő századoknak van bőven elég dolguk így is, nincs szükségük arra, hogy kezdőket pátyolgassanak, ami, ha jól csinálják, rettentő sok időt, türelmet, és pénzt igényel. Ez így rendben is van. A probléma ott kezdődik, hogy új játékosokra ellenben szükségük van. Az pedig, hogy új játékosokat toboroznak, átlagon felüli ellátásukra, és kiképzésükre azonban nem képesek, egy katasztrofális helyzetet teremt, aminek a vége általában a játékos távozása.
Ellenben ez megelőzhető lenne, ha a kormány, aminek amúgy is az egyik legfontosabb dolga lenne a játékosok itt tartása, átvenné ezt a feladatot a századoktól, méghozzá egy állami, direkt kezdőknek létrehozott századdal.

Na, de hogyan is működne ez?

A bébiket már csatlakozásuk után egy megújult kezdőüzenet fogadja. Véleményem szerint ezt meg lehetne csinálni a jelenlegi szöveges változat helyett egy képben, mert egyrészt az SWAG, másrészt kinézetre sokkal jobban mutat, hogy képeket is tartalmaz az üzenet, harmadrészt pedig több karakter, és így több információ elfér benne, akár az első nap legfontosabb tudnivalói is, képekkel illusztrálva. Így nem kapnak rögtön az elején túl sok információt, ami elüldözné őket, hanem célszerűen a nekik azonnal szükséges információk jutnának el hozzájuk.
Az ötlettel kapcsolatos lényegi változás a kezdőüzenetben, hogy már itt jelezzük nekik, hogy csatlakozzanak a kezdőknek szánt századba, amit az eMagyar Kormány direkt azért hozott létre, hogy megkönnyítse a játékosok eÉletének elejét. Teszünk mellé linket, és a pontos leírást, hogy hogyan tehetik ezt meg. Így az egyes századok által kiküldött levelek nem fogják befolyásolni az újakat, és ezáltal a századok közötti tisztességes versenyt sem, hiszen a kezdőknek személyes érdekük lesz, hogy kezdésnek az állami századba lépjenek be.

A csatlakozás után a játékos mellé automatikusan ki kell rendelni egy mentort, anélkül hogy ezt kérné. Egyfajta "ház ajándéka" stílusban. Miért?
Az egyik legnagyobb baj, hogy elvárjuk a kezdő játékosoktól, hogy kérjenek. Nem mi keressük őket, hanem elvárjuk ennek fordítottját. És mikor a kezdők nem jelentkeznek pl. mentorért, akkor ahelyett, hogy a módszert hibáztatjuk, azt a következtetést vonjuk le, hogy a mentorprogram felesleges, nem működik jól. Pedig ez így nem igaz.

Gondoljuk bele magunkat egy kezdő helyzetébe. Megérkezünk egy játékba, ahol nem tudjuk a szabályokat, belecsöppenünk egy új, idegen közösségbe, ahol senkit nem ismerünk. Megtudjuk, hogy sokkal gyorsabban fejlődhetünk, ha ehhez segítséget kérünk másoktól. Na, de hogy néz az ki? Mit fognak gondolni a többiek? Megérkezünk, és akkor újoncként, anélkül, hogy bárki tudná kik is vagyunk, elkezdünk kunyerálni. Ez egy közszereplés, amit bármennyire nem is tartunk nagy dolognak, de egy kezdőnek az, és nem fogja bevállalni. Fél, hogy megbélyegzik ezért, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a félelem nem alaptalan. (Lás😛 almaafaalatt. Mennyien szidták, csak azért, mert segítséget mert kérni a közösségtől. Kuncsorgónak, féknek, sokadnicknek titulálták. Bár ez utóbbi végülis igaznak bizonyult, de a dolog jól mutatja, hogy bizony vannak előítéletek azokkal szemben, akik bátran felvállalják, hogy segítségre van szükségük.)
Tehát inkább megoldja önerőből a dolgokat, sokkal több idő és munka árán, mint hogy kérnie kelljen. De ez az út sem neki, sem az országnak nem kifizetődő. A megoldást az jelentené, ha nem kellene kérnie, hanem alapból megkapná a segítséget, jelen esetben egy mentor formájában.

Miért fontos a mentor? Ő az első személyes kapcsolata egy új játékosnak. Akárkit megkérdezel, miért játszik még, általában azt válaszolja, a közösségért, az itt játszó többi emberért. A kezdőket tehát ezen a vonalon kell megpróbálni itt tartani, és az első lépés a mentor, akivel egy személyes kapcsolatot alakít ki, és akár csak miatta, de fel fog járni az első napokban, hisz úgy fogja érezni, tartozik ennyivel annak, aki időt szán rá. Ez alatt az idő alatt a mentor szépen bevezeti a közösségi életbe, mindenekelőtt a csetbe, ahol aztán még több emberrel ismerkedik majd meg, és még több szállal kötődik majd a játékhoz.
Hozzátéve azt, hogy a kezdeti zavart, mikor is a játékos nem mer kérni, segíthet leküzdeni a mentor, akivel hamar összeismerkedik, és motiválja, ösztönzi, hogy merjen kérni.

Nyilvánvalóan ehhez bővíteni kell a mentorok számát, illetve ki kell őket képezni erre, azonban ezt megoldható feladatnak tartom.

Na de haladjunk tovább. A játékos csatlakozott, és mentort is kapott. Mit nyújt neki a továbbiakban a század?

A játékost a század arra neveli, hogyan üssön úgy, hogy az megérje, és ne pazaroljon vele sok XP-t. Így első sorban FF, másodsorban TP medálok megszerzésére motiválnák őket. Tudom, hogy a változtatások miatt ezek már nem annyira érik meg, és anyagilag jobban járnának, ha azt mondanánk, tessék itt van 1000 cc, de az nem nyújt nekik élményt, és nem fogja őket itt tartani. Ha nem is túl fontos csatákban, de így legalább harcolhatnak, és ha nem is sokat, de kereshetnek rajta.

Az FF csatákhoz államilag törekedni kell arra, hogy a lehető legtöbbször legyen Magyarországról elérhető FF csata, hogy FF-ért való ütéssel a játékosok egyben a DO-t is leüthessék.

Természetesen a század ellátmányt biztosítana ehhez a tagjainak – az ellátmányosztást segíti, hogy állami pénzből megy, így könnyebb az ehhez szükséges forrást előteremteni, mint egy magánszázadnak. Az ellátmány Q7 fegyvert, az aktuálisan legjobb ár/érték arányú kaját, és repjegyet tartalmazna, illetve a durvább 75-ös körök teljesítéséhez esetlegesen 2 goldot 50 bazókaalkatrész vásárlására. (Bár ez nem igazán éri meg, így kérdéses.)

Az alapellátmányt ki lehetne egészíteni más jövedelmekkel.

A legalapvetőbb, és legkönnyebben elérhető jövedelemkiegészítés az esti sorakozón (alias közös ütésen) való részvétel. Tudom, katonailag ez is teljesen szereptelen. Ugyanolyan felesleges, mint a néhanapján megtartott állami közös ütések – mégis megtartják őket. Ennek ugyanúgy, ahogy magának a boomnak, közösségi jelentősége van. Gondoljunk csak bele, ha csak 10-20 bébi elkezd összegyűlni esténként, és nekiállnak beszélgetni, haverkodni, tehát közösséggé kovácsolódni, az bőven megér fejenként 10 Q7 tankot.
A dolog felépítése talán mindenki számára világos. Minden este, valamikor az erepes csúcsidőben (este 7-8 fele, persze le kell szögezni pontosan) a század egy erre kijelölt tisztje jelzi, hogy sorakozó van, és megadja a napi TP-s csatát, vagy FF csatát ütni (esetleg lehet bottal is, ha van még ilyen, hasonló tudással). Kiosztja az erre a célra szánt tankot mindenkinek, és közben feldob valami beszédtémát, akár az aktuális híreket elmondja, vagy tart valami csetes játékot, stb. Magyarul hangulatot csinál, és ott tartja az embereket. Persze csak az elején, aztán ha elegen vannak jelen, úgyis beindul a dolog magától, ahogyan az lenni szokott ilyen eseményeknél.

Ebből már kiderül, hogy szükség van egy csetszobára a századnak, az esti sorakozó pedig egy jó módszer arra, hogy rászoktassák a játékosokat, máskor is járjanak csetre, és persze akkor már más szobákba is nézzenek be.

További segítséget nyújthatnak századon belül szervezett kvízek, melyek amellett, hogy kisebb jutalmakkal segítik a kitöltőket, még okítják is őket, így az anyagi fejlődésük mellett az ismereteik bővülését is segítve.

A legnagyobb segítséget pedig a - külön a századra testreszabott - állami küldetések jelenthetnék (Eskü, ez függetlenül jött HunVeteran és Jaca23 ötletétől, még január első heteiben merült fel bennem egy kisebb ország példája alapján). Bár az ő ötletük nagyjából ugyanaz, mint az enyém, és elégedett vagyok vele, azért néhány változást fontosnak tartanék (amellett, hogy csak a század tagjai jogosultak a részvételre). A bejelentő felület legyen kissé vizuálisabb, dízájnosabb, mert ez elég sokat számít. Mindenki szívesebben van egy jó grafikájú játékban, mint egy egyszerű dízájnnal rendelkezőben. Vannak itt emberek akik értenek a grafikai munkálatokhoz, szerintem lehetne velük beszélni, hogy egy kicsit szebbé, barátságosabb kinézetűvé lehessen tenni azt az oldalt.
A másik fontos változás, hogy ennél nagyobb jutalmak kellenek. Mert persze, szép gesztus, hogy egyáltalán kapnak valamit az újak, de most ebből a párezer cc-ből kellene megváltaniuk a világot?
Nem azt mondom, hogy mindenféle garancia nélkül árasszuk el őket golddal, de a jelenlegi támogatás nagyon kevés.
A megoldást a középút nyújthatja, a fokozatosság elvét követve. Először kisebb feladatok, kisebb jutalmakért, de aztán pörögjön fel a dolog. Aki elér 1 HW medált, tehát itt van, és dolgozik 30 napig, annak például ki lehetne fizetni az első edzőterem Q1-ről Q4-re fejlesztéséhez szükséges pénz felét (másik felét csak összeszedi egy hónap alatt, főleg, hogy az elején kap elég sok goldot ehhez a játéktól). Nyilván, ennek nagy tételben húzós ára van, de mire költsük a pénzt, ha nem erre? Mi lenne ennél jobb cél?
Persze, azért egy hónap ittlét még nem garantálja a hosszútávú maradást, de erre is van egy jónak tűnő módszer. Aki kap edzőteremre pénzt, attól előtte kérünk egy IRL elérhetőséget, mondjuk e-mailcímet, arra az esetre, ha távozna. Ha szól, mielőtt távozik, akkor úgyis vissza tudja adni a pénzt, ebben az esetben nem kell keresnünk. Ha pedig hirtelen hagyja abba a játékot, akkor az IRL e-mail címén meg tudjuk keresni, hogy legyen szíves csak annyira belépni, míg visszaküldi a pénzt. Így a támogatás semmiképpen nem vész el, és nem éri kár az államot.

Ahhoz, hogy pontosan milyen feladatok, és milyen jutalmak legyenek, nem szeretnék többet hozzáfűzni. Annyit tanácsolnék, hogyha megvalósul az ötlet, akkor üljön össze több játékos, aki tapasztalt a témában, és együtt tervezzék meg, hogy milyen feladatok, és milyen jutalmak lennének a legmegfelelőbbek, és persze milyen sorrendben.

Ha ezeket a lehetőségeket a század biztosítani tudja, és elő tudja teremteni hozzá a szükséges forrásokat (akár adományok segítségével), akkor ez a kezdők kezdeti anyagi fejlődésének megalapozásában nagy segítséget fog nyújtani.

Na, de mi történik akkor, mikor a játékos már kellően fejlett ahhoz, hogy már nincs szüksége az állami század nevelgetésére, és megállná a helyét egy rendes században?

Nem tudom megmondani, mikor jön el ez a pillanat, sőt azt sem, hogy erőben vagy életkorban határozzuk-e meg. Ha muszáj lenne mondanom valamit, azt mondanám, néhány hónap után, valahol 5 ezer erő környékén válik kellően éretté erre a játékos.
Ekkor beáll az egyik rendes magyar MU-ba, amelyik a legjobban megfelel az igényeinek. (Hacsak nem akar maradni tisztnek a kiképző században.)

Honnan fogja tudni, melyik felel meg a legjobban az igényeinek?
Nos, a babyboommal újra értelmet nyernének a századokat bemutató egyetemi előadások, és a századokat leíró cikkek, melyeket a kiképzőszázad tisztjei nagy erőkkel fogják ajánlani a tagoknak, ha nem egyenesen ők fogják ezeket szervezni/írni. A döntés megkönnyítésének érdekében, akár körbe is lehetne küldeni valakit minden nagyobb században, hogy maradjon ott egy pár napot, és közben több szempont alapján vizsgálja meg a századot, majd írjon róla egy kritikát.

Persze, ez nem garantál semmit, de így valószínűbb, hogy a játékosok a századok valós értékei alapján döntenek majd, és nem a létszámuk, vagy az általuk kiküldött levelek alapján. Ez pedig a szabad verseny fontos eleme.

Hogy mi a helyzet a politikával? A századon belül mindenképpen mellőzni kell azt, hogy ebből ne legyen konfliktusforrás. A játékosokat persze ösztönözni kell a pártokba való belépésre, de egy pártot sem szabad ebben előnyben, vagy hátrányban részesíteni. A döntést azonban itt is meg lehet könnyíteni a pártokat bemutató előadásokkal, cikkekkel, illetve kritikákkal.


Nagyjából így nézne ki az ötlet. Persze, vannak még kidolgozatlan részek, bővíthető részek, vagy olyanok, amiket inkább ki kellene hagyni, de úgy vélem, ezekről ráérnek dönteni az illetékesek, ha az ötlet megvalósításra kerül.

Elismerem, a kivitelezéshez rengeteg pénz, tiszt, és mentor kellene, és még így is megkérdőjelezhető lenne a siker, de ha ezt képesek vagyunk megcsinálni, akkor teremtünk egy esélyt az újaknak, és legalább elmondhatjuk, hogy mi mindent megpróbáltunk.

Alakuljon akárhogy is, sok sikert, és kellemes eSzaporodást kívánok mindenkinek.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet.


- K+

U.I.: Véleményeteket nyugodtan osszátok meg velem és a nyilvánossággal kommentben. (Lehetőleg minimum 25-ben. 😉 )