Élet a Patyomkin-faluban
Day 1,131, 09:46
•
Published in Hungary 
•
by
•
by Murlockij
Élet a Patyomkin-faluban
1.A születés
Sokak véleménye ez, de talán nem lehet elégszer beszélni, írni arról, hogy a mi kis, múltunktól és jelenünktől zaklatott Közép-Európánkban miért lett ennyire sikeres ez a -finoman szólva- gyengécske játék.
Természetesen az alapötlettől. Közösségi játékot hoztak létre, a mi világunk virtuális mását, terhelve annak erényeivel, hibáival, történelmével, külső- és belső feszültségeivel kiváló alapötletnek bizonyult.
Volna.
Ha a technikai kereteket is sikeresen létrehozták volna mellé. A játék nagy kudarca ennek a technikai és működési keretek létrehozásának és üzemeltetésének kudarca.
Bő két évig tartott, mire eljutottunk a sok sebből vérző játék evolúciójának erre a fokára amiben most közösen tengődünk mindannyian.
Erről szeretnék írni pár gondolatot, engedelmeteket kérve én, az immár csak a sajtó olvasásában és némi harcban jeleskedő párkattos.
2. A sokra hivatott Ifjú
Mindenki hallott már a sikeres, híres eMagyar baby-boomról, a sokezer új, játszani, építeni és harcolni vágyó játékosról. Sokféle okból érkeztek; volt aki a románok miatt, volt aki új játékot akartak kipróbálni, berángatták a haverok stb.
Sokan megmaradtak, sikeres, együttműködő közösséget hoztunk létre, belaktuk azokat az üres szobákat és termeket amiket nekünk alkottak, sajtót, pártokat, hadsereget hoztunk létre.
Ifjú és erős nemzetként megvívtuk csatáinkat kint és bennt is, nemcsak mi, hanem világszerte létrejött hasonló testvérközösségeink is. Ki hamarabb, ki később, hol többen hol kevesebben.
Birodalmak épültek, majd buktak el, mert ez a sorsa mindennek amit ember hozott létre.
Nincs is ezzel semmi baj. De mint egy rosszul összeheggesztett alváz, egy csak tessék-lássék odaragasztott szigetelés, az rozsda, a bomlás gyorsan felütötte a fejét.
A rosszul leprogramozott, kiskapukkal teli keretprogram, a játék védelmével megbízott adminok csapatának önzése és demotiváltsága. A gazdasági kényszer, ami a profitot hajszolta mindenek előtt, az arrogancia, dölyf amit a játék üzemeltetőitől szenvedtünk el megalapozta az ifjú és életerős játék súlyos betegségét.
3. Az angol (román) beteg
Ilyenek vagyunk, a könnyebb utat, a nagyobb hasznot kergetjük, az becstelenebbje, a rámenősebbje, okosabbja gyorsan ráébred arra hogy hogyan lehet a saját fejlődését gyorsítani; a fake, hamis karakterekkel.
Egyre többen, egyre nagyobb arányban terjedt a kór, előbb csak a saját önérdekből, később már egész közösségek által mondva, vagy kimondatlanul támogatva jöttek létre az új Papírmasé Birodalmak.
Egymást vádolták a közös bűnben, a játék irányítói pedig csak keveset vagy még inkább semmit sem tettek azért hogy a bomlást megállítsák.
A rosszmájúak azt mondták, kell a "játékosszám" állandó növekedése a fejlesztő cég befektetőinek altatása miatt volt fontos, egyesek játékérdekek összefonódással vádoltak őket, mások szerint csak tehetetlen, tehetségtelen, halogatók ülnek odafent elefáncsonttornyukban nem törődve feladataikkal.
Aztán nagy csikorogva elindult valami odafennt, jöttek a nagy takarítások, százezrével takarították és törölték az "üres" karaktereket, rabszolgafarmokat. De mint a hidra, levágták a fejét és nőtt helyette tízannyi.
Megpróbáltak előre menekülni, rosszul felépített, inogó hodályt teljesen lerombolni nem tudták de nem is akarták. Toldoztak-foldoztak, és a hegyek V2-es kisegeret szültek, ami már létrejötte után agonizált és rövidesen kiszenvedett.
A sok feleslegesen beépített támfa mind pocsékba ment, újra a Régi Hodályban vagyunk mindannyian.
4. Életünk az ólban
Ami eddig tilos és szégyellnivaló volt, most megtűrtté, rövid ideig támogatottá vált idehaza is. Hamis aranyak harcoltak egymás ellen, hazugság hazugsággal.
Eltöröltettünk majd újra létrejöttünk.
Közben előbb lassan, majd egyre gyorsabban tűntek- és tűnnek el hajónkról a matrózok most is.
Mindaz, amiért érdemes volt játszani, a közösség, végképpen korrumpálódott minden szempontból, immáron szabad lett a vásár. A legpofátlanabb, a közösséget saját szórakozására lelkiismeret nélkül felhasználó "játékosok" kora jött el immár.
Ennek a folyamatnak a végóráit éljük most.
Ma éjjel valaki(k) végigzongoráztak a vas lengőtekével a közösség utolsó, omladozó de még omladozó bástyáin is a pártokon, gúnyos nevetéssel most, a Fény Születésének ünnepén.
Ne értsetek félre, mindenki látja a hova devalválódott a közösség, de a romlás már új, még bűzösebb fuvallatai talán már beszivárog azon játékostársak orrába is, akik eddig a saját kis szemétdombuk uraiként homokba dugták struccfejüket.
5. Befejezés keserű szájízzel
(aki ezt a cikket a közösség rombolásának tekintette eddig, annak innentől felesleges folytatnia az olvasást)
Néhányan, akik olvasták korábbi cikkeim, talán egyetértenek egy korábbi cikkem jóslatával: ha nem lesz miért itt, a pocsolyában tocsogni, sáros lábbal ugyan, de elhajózunk máshova.
Itt az idő talán mindenkinek:
-A játék méltatlanná vált arra a munka- és energiabefektetésre amit kíván.
-Hátrakötött lábbal lehet ugyan futóversenyen indulni de minek: Nem hősies cselekedet, csupán szórakoztatja azokat akik élősködnek az energiánkon, időnkön és pénzünkön.
-A játék reformja kudarcot vallott, a kereten már több a rozsda mint a vas, az inkompetens félvak, arrogáns, földlusta és kőbuta programozói és játékvezetői "csapattól" pozitív fordulatban nem reménykedhetünk.
-A játékosok azon része aki becsületesen és fair módon akar bármilyen eredményt elérni, annak a csaló és romlott játékosokkal kell versenyezniük.
6.Befejezés, bocsánatkérés
Cikkem célja nem a további bomlasztás volt, azt hiszem, letettem már annyit az asztalra, hogy véleményt nyilváníthassak. Üzenetekre, kommentekre igyekszem válaszolni csakúgy mint eddig is.
Üdvözlettel:
Murlockij
Aki a maga nevében beszél.
1.A születés
Sokak véleménye ez, de talán nem lehet elégszer beszélni, írni arról, hogy a mi kis, múltunktól és jelenünktől zaklatott Közép-Európánkban miért lett ennyire sikeres ez a -finoman szólva- gyengécske játék.
Természetesen az alapötlettől. Közösségi játékot hoztak létre, a mi világunk virtuális mását, terhelve annak erényeivel, hibáival, történelmével, külső- és belső feszültségeivel kiváló alapötletnek bizonyult.
Volna.
Ha a technikai kereteket is sikeresen létrehozták volna mellé. A játék nagy kudarca ennek a technikai és működési keretek létrehozásának és üzemeltetésének kudarca.
Bő két évig tartott, mire eljutottunk a sok sebből vérző játék evolúciójának erre a fokára amiben most közösen tengődünk mindannyian.
Erről szeretnék írni pár gondolatot, engedelmeteket kérve én, az immár csak a sajtó olvasásában és némi harcban jeleskedő párkattos.
2. A sokra hivatott Ifjú
Mindenki hallott már a sikeres, híres eMagyar baby-boomról, a sokezer új, játszani, építeni és harcolni vágyó játékosról. Sokféle okból érkeztek; volt aki a románok miatt, volt aki új játékot akartak kipróbálni, berángatták a haverok stb.
Sokan megmaradtak, sikeres, együttműködő közösséget hoztunk létre, belaktuk azokat az üres szobákat és termeket amiket nekünk alkottak, sajtót, pártokat, hadsereget hoztunk létre.
Ifjú és erős nemzetként megvívtuk csatáinkat kint és bennt is, nemcsak mi, hanem világszerte létrejött hasonló testvérközösségeink is. Ki hamarabb, ki később, hol többen hol kevesebben.
Birodalmak épültek, majd buktak el, mert ez a sorsa mindennek amit ember hozott létre.
Nincs is ezzel semmi baj. De mint egy rosszul összeheggesztett alváz, egy csak tessék-lássék odaragasztott szigetelés, az rozsda, a bomlás gyorsan felütötte a fejét.
A rosszul leprogramozott, kiskapukkal teli keretprogram, a játék védelmével megbízott adminok csapatának önzése és demotiváltsága. A gazdasági kényszer, ami a profitot hajszolta mindenek előtt, az arrogancia, dölyf amit a játék üzemeltetőitől szenvedtünk el megalapozta az ifjú és életerős játék súlyos betegségét.
3. Az angol (román) beteg
Ilyenek vagyunk, a könnyebb utat, a nagyobb hasznot kergetjük, az becstelenebbje, a rámenősebbje, okosabbja gyorsan ráébred arra hogy hogyan lehet a saját fejlődését gyorsítani; a fake, hamis karakterekkel.
Egyre többen, egyre nagyobb arányban terjedt a kór, előbb csak a saját önérdekből, később már egész közösségek által mondva, vagy kimondatlanul támogatva jöttek létre az új Papírmasé Birodalmak.
Egymást vádolták a közös bűnben, a játék irányítói pedig csak keveset vagy még inkább semmit sem tettek azért hogy a bomlást megállítsák.
A rosszmájúak azt mondták, kell a "játékosszám" állandó növekedése a fejlesztő cég befektetőinek altatása miatt volt fontos, egyesek játékérdekek összefonódással vádoltak őket, mások szerint csak tehetetlen, tehetségtelen, halogatók ülnek odafent elefáncsonttornyukban nem törődve feladataikkal.
Aztán nagy csikorogva elindult valami odafennt, jöttek a nagy takarítások, százezrével takarították és törölték az "üres" karaktereket, rabszolgafarmokat. De mint a hidra, levágták a fejét és nőtt helyette tízannyi.
Megpróbáltak előre menekülni, rosszul felépített, inogó hodályt teljesen lerombolni nem tudták de nem is akarták. Toldoztak-foldoztak, és a hegyek V2-es kisegeret szültek, ami már létrejötte után agonizált és rövidesen kiszenvedett.
A sok feleslegesen beépített támfa mind pocsékba ment, újra a Régi Hodályban vagyunk mindannyian.
4. Életünk az ólban
Ami eddig tilos és szégyellnivaló volt, most megtűrtté, rövid ideig támogatottá vált idehaza is. Hamis aranyak harcoltak egymás ellen, hazugság hazugsággal.
Eltöröltettünk majd újra létrejöttünk.
Közben előbb lassan, majd egyre gyorsabban tűntek- és tűnnek el hajónkról a matrózok most is.
Mindaz, amiért érdemes volt játszani, a közösség, végképpen korrumpálódott minden szempontból, immáron szabad lett a vásár. A legpofátlanabb, a közösséget saját szórakozására lelkiismeret nélkül felhasználó "játékosok" kora jött el immár.
Ennek a folyamatnak a végóráit éljük most.
Ma éjjel valaki(k) végigzongoráztak a vas lengőtekével a közösség utolsó, omladozó de még omladozó bástyáin is a pártokon, gúnyos nevetéssel most, a Fény Születésének ünnepén.
Ne értsetek félre, mindenki látja a hova devalválódott a közösség, de a romlás már új, még bűzösebb fuvallatai talán már beszivárog azon játékostársak orrába is, akik eddig a saját kis szemétdombuk uraiként homokba dugták struccfejüket.
5. Befejezés keserű szájízzel
(aki ezt a cikket a közösség rombolásának tekintette eddig, annak innentől felesleges folytatnia az olvasást)
Néhányan, akik olvasták korábbi cikkeim, talán egyetértenek egy korábbi cikkem jóslatával: ha nem lesz miért itt, a pocsolyában tocsogni, sáros lábbal ugyan, de elhajózunk máshova.
Itt az idő talán mindenkinek:
-A játék méltatlanná vált arra a munka- és energiabefektetésre amit kíván.
-Hátrakötött lábbal lehet ugyan futóversenyen indulni de minek: Nem hősies cselekedet, csupán szórakoztatja azokat akik élősködnek az energiánkon, időnkön és pénzünkön.
-A játék reformja kudarcot vallott, a kereten már több a rozsda mint a vas, az inkompetens félvak, arrogáns, földlusta és kőbuta programozói és játékvezetői "csapattól" pozitív fordulatban nem reménykedhetünk.
-A játékosok azon része aki becsületesen és fair módon akar bármilyen eredményt elérni, annak a csaló és romlott játékosokkal kell versenyezniük.
6.Befejezés, bocsánatkérés
Cikkem célja nem a további bomlasztás volt, azt hiszem, letettem már annyit az asztalra, hogy véleményt nyilváníthassak. Üzenetekre, kommentekre igyekszem válaszolni csakúgy mint eddig is.
Üdvözlettel:
Murlockij
Aki a maga nevében beszél.
Facebook
Twitter
Discord
Comments
Mindezektől függetlenül még mindig itt vagyunk, van amit nem tudnak elvenni tőlünk fékeléssel, szabálymódosításokkal, nemtörömdőmséggel, átgondolatlan "fejlesztésekkel", ez pedig maga a közösség. Én személy szerint nagyon sok remek embert ismertem meg itt és eszemben sincs egyelőre itthagyni őket, bármennyire is silányodnak a körülmények. Ha a játék nem is nyújt annyi szórakozást, mint amennyit lehetne, mégis itt tartanak a chates viccelődések, beszélgetések, bölcselkedések, viták.
És még mindig várom, hogy hubával végre összefussak és megigyunk egy sört...
Jaja, a játék szörnyen gagyi, mi töltöttük meg élettel a holt kereteket. Amíg van sajtó, addig szerintem érdemes maradni, mert jó cikkeket - néha szórakoztatóakat - lehet olvasni, sok értékes gondolat kerül napvilágra és a játékon keresztül akár saját magunkat is jobban megismerhetjük.
voted és +1 cha50 életérzés :-}
Amikor a HHH-t fékelték szét nem volt ilyen sírás rívás.
Mi változott?
A fékelők?
Szerintem a romlás mértéke. Ahol a fakelés már nemhogy tiltott, de támogatandó ott már segíteni nem nagyon lehet. Az adminok kb egy éve elmulasztották a lehetőséget arra hogy megmentsék a játékot.
Tbh én is csak a társaság miatt járok ide, nem a játékért, mert az már megdöglött szegény, csak még mozog.
Amikor a HHH-s eset történt, beléptem a pártba és beszéltem Shaokkal. Ennyit tudtam tenni, meg kommnetelni, tényleg nem volt sok, elismerem.
Mekkora egy álszent cikk Murlockij. Csalódtam benned.
Beszélhetünk ezernyi esetről Murlockij nem csak a HHH-ról. Én csak azt nem értem, hogy miért ez volt a vég? Miért nem az mikor Kolozst 1 perc alatt szétfékelték? Jaaa azt a KARD támogatta, nem számít. A játék addig tart míg veletek nem basztak ki.
Sajnálom, hogy nem tudok programozni. Ha tudom, hogy így nyavalyogtok már rég megtanultam volna és minden egyes választáskor kibasztam volna veletek. Eddig nem láttam mennyire szánalmas kis pitiáner népség vagtok, egy picit fel is néztem rátok. Tévedtem.
Gyerekek vagytok, kisgyerekek.
A játék nem változott, mi viszont igen. Amit 2009 tavaszán nem vettünk észre, pontosabban nem akartunk róla tudomást venni, az most már zavar bennünket. Ehhez jön még az általános elöregedés, ami teljesen független a játékplatformtól, és ami bizonyos idő után szükségszerűen az efféle szeretem-utálom viszonyokhoz vezet az internetes közösségekben. Ha tökéletes lenne rendszer, és senki nem tudna csalni, akkor is megtalálnánk a módját, hogy mivel szívassuk egymást.
Azért ez a Piszkos Fred módszert még gyakorolnod kell Majom úr, de azért örülök hogy egyetértesz velem!
Mégis hogy a faszomba értenék veled egyet mikor 90 leadott karakter van a KARD-ban, szétcsaltátok magatokat az elmúlt 2 évben és erre elkezdtek siránkozni, hogy ilyen hogy lehetséges.
Ja és ezt úgy mondom mint egy exmagopos. Emlékszek rá, ahogy paci röhögőgörcs közepette adja elő a Vaskapuban, ahogy kibasztak többek közt a MaGoPpal is.
És erre nem emlékszel? Persze hogy nem, mert nem a KARD-dal történt mi?
Lehetséges, sőt erősen valószínű. Hol állítottam én olyant hogy *bármelyik* politikai párt, sőt bármilyen szervezet mentes a fakéktól?
Hol láttad leírva azt hogy én a Kard nevében beszélek? Figyelmedbe ajánlom a cikk legutolsó sorát.
Esetleg te is hiszel a kollektív bűnösség elvében? Vagy talán az hogy "A" fakel az bármilyen mentséget jelent a rothadásra és a felelősségre "B" részéről?
Komolyan, sikerült leragadnod annál, hogy sírnak a Kardosok mert kiestek?
Ennyire rövidlátó lennél?
JÚJ
Mocskso krad