Join the new world

3. rész

---

Harmadikosok voltunk már. Az osztálytársakkal megbeszéltünk egy szombati foci meccset. Közel hozzánk, a város peremén volt egy rét. Ott fociztunk mi nagyokat. Két karó volt a földbe szúrva kapufának a pálya egyik végén és a másik végén is. Tavaszkor a fű már jó le volt taposva a kapufák között. Őszre meg már egy fűszál sem volt található a pályán. Csak öten jöttünk össze focira aznap. Ezért, egy kapura játszottunk. Tízig játszottunk. Aki előbb elér tíz gólt, az a győztes. A végére már csurom vizesek voltunk az izzadságtól. Elvánszorogtunk a pálya melletti árokhoz. Itt szoktunk pihenni az árok szélire dőlve egymásnak szemben. Nagyokat ziháltunk, ki voltunk merülve. Pár percig csönd vett körül bennünket, csak a zihálás hallatszódott. Végül az is abba maradt, magunkhoz tértünk, hallgattunk. A csendet István törte meg.
- Srácok, milyen nőt vesztek feleségül ha nagyok lesztek? – tette fel a provokatív kérdést. Egypárunk hálát adott Istennek, hogy a foci miatt úgyis pirospozsgás az arcunk még és nem látszik hogy bevörösödött a fülünk hegye is. Hallgattunk, gondolkoztunk. Mindegyikünk képzeletében megjelent a saját álomszép, ideális nőjének a képe.

- Tudjátok milyen lesz az enyém? – fordult felénk István bizalommal. Összenéztünk, éreztük, hogy ez egy közös titok lesz. Ki sem kellett mondani, hogy na most ez titok és nem mondd meg senki másnak. Azt is éreztük, hogy most mindenki beismeri hogyan is néz ki az álmai nője, mert különben ki lesz közösítve a csapatból, ha nincs ilyen bizalommal irántunk.
- Magyar lesz, szőke és kék szemű. Derékig érő, sima, hosszú hajjal és pár szeplővel az arcán. – osztotta meg álomképét velünk először István.
- Magyar lesz, hosszú koromfekete hajjal és feketeszemű. – árultam el én is az álmaim szépségét.
- Magyar lesz, göndör, világosbarna hajú. A szemei meg zöldek.- vallotta be Bandi.
- Magyar lesz, szintén göndör, de vörös hajú. A szemeit még nem tudom biztosan, de lehet barna vagy sötétkék. – tétovázott Árpád.
- Magyar lesz, hullámos, rövid, sötétbarna hajú és barna szemű is. – fejezte be az elképzelt álomnő leírását Zoli.
Összenéztünk és röhögtünk egy nagyot. Annyira ismertük már egymást, hogy kb. tudtuk kinek melyik csaj tetszik a környékről, iskolából, osztályból. Éreztük, hogy mindenki őszintén válaszolt, amikor feltárta a szíve mélyén őrzött titkot. Most már tudtuk azt is, hogy hasonló tapasztalataink voltak. Tudtuk, hogy miért kezdi mindegyikünk ugyanúgy:
Magyar lesz, magyar lesz, magyar lesz, ...

---

---

(Vége)

Tisztelettel,
Bácska