Join the new world

Already have an account? Login



What is this?

You are reading an article written by a citizen of eRepublik, an immersive multiplayer strategy game based on real life countries. Create your own character and help your country achieve its glory while establishing yourself as a war hero, renowned publisher or finance guru.

Álmaink Nője

Day 2,154, 17:01 • Published in Hungary Hungary

• by bacska

1. rész

István egy délvidéki kisvárosban élte gyermekkora legboldogabb éveit. A város azon negyedében, ahol mi éltünk, kevésbé laktak magyarok. Az ő utcájában viszont elég sok magyar család volt, majdnem az utca 20%-a. A szomszédok nagyrésze szerb és horvát volt. Voltak őshonos szerbek és a világháborúk utáni betelepített szerbek. A horvátok egy része bunjevácnak, a másik meg sokácnak vallotta magát. Istvánék szomszédja Uroš (Uros) bácsi volt. Uroš bácsinak két gyereke volt: egy lánya Sanja (Szanya) és egy fia Zoran (Zorán). Sanja a kortársunk volt, megbízható barátnő. Zoran pedig 2 évvel fiatalabb tőlünk. Elég sok gyerek volt abban az utcában. Voltak „nagyok” és „kicsik” is. A „nagyok” közé tartoztak a 7.-esek, 8.-osok és a középiskolások. Mi a „kicsik” közé tartoztunk. Voltak köztünk iskoláskor előttiek is, de nagyrészünk már elsős vagy másodikos volt.

Én valójában „vendég” voltam közöttük a szomszéd utcából. Nálam nem volt sok gyerek. Főleg nem volt fiú kortársam. Volt két szomszédlány, ők nem voltak magyarok. Az egyik, Tanja (Tanya), a közvetlen szomszédom volt. Ő is a kortársunk volt. Az én utcámban csak két magyar család volt. Józsi bácsiék, akiknek a fia már egyetemista volt és csak nyáron láttam nagyritkán. Rózsi néni meg özvegyasszony volt. Ezért jártam én István utcájába játszani. Befogadtak maguk közé teljessen. Annyira, hogy amikor a környékbeli utcákból való valamely társaság ellen harcoltunk, már mindenki természetesnek vette hogy én István utcai társaságában leszek, az ő oldalukon fogok harcolni.

István volt a legjobb gyermekkori barátom. Együtt jártunk óvodába is és az iskolába is ugyanabba az osztályba jártunk. De hát nem is járhattunk volna különböző osztályokba, mert csak a miénk volt magyar. A többi 4 elsős tagozat szerb volt. Így állt a tagozatok aránya a többi osztályoknál is az elemi iskolánkban. A város többi 3 elemi iskolájában nem volt magyar tagozat. Az iskolából együtt jártunk hazafelé, hiszen ugyanarra laktunk. A hazatérés néha negyed órába tellett, néha meg akár fél órát is elhúzódott. Elbeszélgettük olykor az időt. A szüleink nem nagyon aggódtak, mert az utcasarokról meg tudtak bennünket lesni.

Egyszer hazafelé jövet, István hirtelen megállt, a szemembe nézett tűzősen.
- Tudsz titkot tartani? – kérdezte halálkomolyan.
- Hát persze. – bólintottam és léptem volna tovább. István karon ragadott, erre újra megálltam. Éreztem, ez valami más lesz mint az eddigi titkaink. Valami rémületesen személyes.
- Esküdj meg! – szólított fel.
- Esküszöm! – mondtam és kíváncsian vártam mit fog megosztani velem.
- Tudod Tanját, aki a szomszédodban lakik?
- Hát persze hogy tudom.
- Én szerelmes vagyok belé. – vallotta be István.
- Tényleg nagyon szép lány. – mondtam helyeslően. Nem nagyon lepődtem meg.