Ricineső

Day 1,879, 03:27 • Published in Hungary Hungary • by Harcos82
Tisztelt olvasóim!

Az újságom alapításának célja, hogy megosszak veletek érdekes, meghökkentő II. világháborús terveket. Ezekről a tervekről szerintem kevesen hallottatok, mivel sosem váltak valóra.

RICINESŐ

1941 végén a britek egy nagyszabású (ám valószínűtlen) tervet dolgoztak ki arra, hogy több millió tű segítségével elvessék a halál magvait egész Németországban.

„Attól tartunk, nem teljesen értjük az önök igényeit"- áll a Singer Varrógépgyár 1941 karácsonyán küldött levelében. „Az önök utalásaiból úgy vesszük ki, hogy a tűket nem varrógépekhez kívánják felhasználni."
Így is lehet mondani. A britek Vegyvédelmi Kutatóintézetéből érkezett kérés, bár elég homályosan fogalmazott, mennyiségi tekintetben igencsak egyértelmű volt. Röviden és tömören, az intézmény olyan terven dolgozott, amelyhez több millió tűre lett volna szükség, melyeket ricinbe (esetleg antraxba) mártással megmérgeztek volna, majd az Európában állomásozó német haderőkre dobták volna le.
Ilyen nagy számban bevetve a tűk esőfelhőre emlékeztető formában zúdultak volna le az égből eléggé felgyorsulva ahhoz, hogy átfúródhassanak legalább két réteg ruhán, és mélyen beágyazódjanak a bőr alá. A tervezők ebben egészen biztosak lehettek, hiszen a titkos kanadai kutatóállomáson végzett kísérletek során a szerencsétlen kísérleti birkák és kecskék egyenruhába húzva tapasztalhatták meg a mérgezett nyilak hatását. Az eredmények abszolút kielégítők voltak. A tűket egyébként kazettás bombában is be lehetett vetni: egy ilyen 30 ezer darab tűt tartalmazott, melyek robbanáskor minden irányban szétszóródtak volna, méghozzá elképesztő sebességgel és elsöprő erővel.


Tudódok halálos mérgekkel kísérleteznek: az antrax továbbra is komoly fenyegetést jelent a hadviselésben, és sokan kifejezetten fegyverként gondolnak rá.

Biológiai bunkósbot
Ekkorra Anglia német inváziójának valószínűsége már csökkent (bár teljesen nem szűnt meg). A brit tervezők egyre többször gondolkodtak a német erők megpuhításának mikéntjéről a majdani szövetséges inváziót megelőzően - lévén a német hadigépezet még mindig ijesztően erős. A vegyi hadviselés nem volt éppen tisztességes eljárás, de maga a háború sem volt az - ahogy arra a britek már rég rájöttek. A méreganyagok olyan lehetőségeket kínáltak, amelyeket egyszerűen nem lehetett figyelmen kívül hagyni.
És micsoda lehetőségek voltak ezek! Egyetlen mérgezett tű szúrása is bénaságot okozott: ha az áldozat nem tudta eltávolítani magából a tűket 30 másodpercen belül, a kínhalál lényegében elkerülhetetlen volt. Sok más mellett a hasmenés, a hányinger és a rohamok is a ricinmérgezés tünetei közé tartoztak. Az ilyen látványos szenvedés nemcsak az áldozat halálát segítette elő, de a katonai egészségügyi ellátást is megbénította volna – demoralizálva azokat is, akik közvetlenül nem is voltak érintettek.


A terv szerint ilyen ricintűket kellett volna milliószámra gyártani.

Csak élőerő ellen
Az ilyen fegyver további és még ellentmondásosabb előnye, hogy – a neutronbombához hasonlóan - úgy öl, hogy az építményekben nem tesz kárt. Könnyű lehetett így elképzelni, hogyan lehet rendet vágni a nyugat-európai német erők között, miközben nem kell aggód¬ni az általuk megszállt települések biztonságáért.
Ez az előny viszont rögtön aláhúzza a harceszköz egyértelmű hátrányát is: a beltérben tartózkodók biztonságban lennének a „méregesővel" szemben. Az a német, aki egy harckocsiban, egy teherautóban vagy egy gépkocsiban ül, esetleg csak egy fal mögé húzódik, védelmet élvezne - sőt, kis szerencsével egyetlen sisak is elegendő lenne. Így a tűlövedékek tervét elejtették, mivel a britek úgy vélték, túlzottan gazdaságtalan eljárást jelentenének. A kifejlesztett fegyver sohasem került bevetésre.

„A következő tüneteket okozza: izomrángás, önkéntelen nyáladzás és izzadás, heveny székelési és vizelési inger, illetve öklendezés. A pulzus rendkívül lelassul, a vér¬nyomás pedig leesik."
Brit kutató a ricinről 1945-ben


A wiltshire-i Porton Down továbbra is a titkos fegyverek kutatási és fejlesztési helyszíne.

Forrás: Michael Kerrigan, „II. világháború, tervek, melyek sosem váltak valóra 1939-1945”