Join the new world

Tisztelt olvasóim!

Az újságomban most egy 1942-es tervet mutatok be nektek, melynek célja Ausztrália japánok általi lerohanása lett volna. Mint tudjuk ez a terv sem vált valóra.

Ausztrália... vagy mégsem?

Az Ausztrália japán megszállását előirányzó tervek soha nem jutottak el addig a stádiumig, hogy a hadművelet nevet is kaphasson, de az invázió komoly — és meglepő módon részletekbe is menő - viták tárgya volt, legalábbis egy darabig.

Monoton zümmögés zavarta meg Darwin reggeli csendjét 1942. február 19-én. Egyre erősödött, majd fülsiketítő hangzavarrá fejlődött, ahogy az ellenséges repülőgépek hullámai lezúdultak az égből. Tűz alá vették nemcsak a hajókat, hanem a raktárakat,
irodaépületeket, kikötői létesítményeket, darukat és a rakpartot is. Az első hullámban a repülőgép-hordozókról felszállt 180 gép működött közre, őket az indonéziai Szulavéziről érkező nehézbombázók követték.

Riadó
Mikor a füst végre eloszlott, a veszteségek összeszámlálása következett. A kikötői létesítmények mellett odalett nyolc hajó, köztük egy amerikai romboló és egy csapatszállító. Az áldozatok száma a mai napig nem tisztázott
(a becslések 240 és 1100 közé teszik a halottak számát), ám senki nem kérdőjelezi meg a Darwin kikötőjét - vagy a pánikba esett ország közhangulatát - ért kár mértékét, melyet komolyan befolyásolt a közelgő ellenséges invázió lehetősége.


Az ausztrálok nagyon jól tudták, hogy a japán invázió valós - és félelmetes - fenyegetést jelent. (A plakát felirata: "Délnek tart - Harcolj, dolgozz vagy pusztulj")


Darwin súlyos károkat szenvedett az 1942. február 19-i légitámadás során.

Gyakran lehet hallani, hogy mivel nem került sor invázióra, a fenti pánik nem volt több tömeghisztériánál. A valóság közel sem ennyire egyértelmű. Japán nagyon is tisztában volt Ausztrália stratégiai jelentőségével, hisz a sziget a szövetséges ellentámadás kiindulóbázisa lehetett. A kérdés mindössze az volt, hogy melyik éri meg jobban: az invázió vagy az ország utánpótlásának elvágása.

Egyfelől...
A japán haditengerészet fel is vetette Ausztrália északi partvidékének lerohanását a főparancsnokság 1942. március 4-i ülésén. A Trukban állomásozó 4. flotta parancsnokai az ilyen vállalkozáshoz szárazföldi erőket kértek volna. A hadművelet révén, amellett, hogy Kiütnék Ausztráliát a háborúból, megnyílnának Japán előtt az ország erőforrásai - a gyapjútól a búzán át az ásványkincsekig. A hadsereg azonnali ellenvetése az volt, hogy egy kontinens méretű ország megszállása irreális; a terv támogatói erre azt felelték, hogy ez egyben előny is, hiszen a hídfőt meg lehet szilárdítani északon, jóval azelőtt, hogy az ellenség megszervezhetné az ellenállást a déli településeken.



Másfelől...
A tábornokok azonban rámutattak, rogy nemcsak Ausztrália mérete okoz gondot, hanem az, hogy egy ilyen invázióval a japán haderők műveleti területét túlságosan is ki kellene terjeszteni a Csendes-óceánon. Méghozzá vállalhatatlan mértékig, jegyezték meg. Több értelme volt az északabbra fekvő szigetek elfoglalásának, hogy a levegőben és a tengeren elvághassák Ausztráliát a harci övezettől, míg folytatódik a küzdelem Amerika és annak csendes-óceáni flottája ellen. Végül az invázió támogatói maradtak alul. Iszoroku Jamamoto tengernagy a fentiek helyett a Midway-szigeteknél tervezte szétzúzni az amerikai erőket. Az ausztráliai invázió terve nyitva maradt, legalábbis elméletileg - ám a Midwaynél elszenvedett veszteségek után már irreálisnak tűnt az egész.

Szempontok
Az akkor még csak sorhajókapitányi rendfokozatban szolgáló, de később ellentengernaggyá előlépő Szadatosi Tomioka báró az invázió befolyásos támogatója volt:
„Ha most elfoglaljuk Ausztráliát, azzal előidézhetjük Anglia vereségét is. Még jelképes erőkkel is elérhetjük célunkat!"
Hasonlóképpen vélekedett Takazumi Oka ellentengernagy, a Tengerészeti Minisztérium Tengeri Műveletek Irodájának igazgatója:
„Seregeinket gyorsan meg kell indítanunk Ausztrália és Hawaii ellen, hogy szétzúzzuk ellenségeink tengerészeti erejét, illetve megtizedeljük ellenségeink ellentámadás indítására alkalmas támaszpontjait..."
Tomojuki Jamasita tábornok szintén dicsérte a tervet, s később így emlékezett:
„Ha csak Sydney és Brisbane lett is volna a kezemben, viszonylag könnyedén leigázhattam volna Ausztráliát. Sohasem gondoltam úgy, hogy a kontinenst teljesen meg kellene szállnunk."
Takusiro Hattori ezredes, a vezérkar hadműveleti osztályának vezetője viszont nem is volt hajlandó komolyan gondolkodni egy „vakmerő támadásról, mely meghaladta volna Japán erejét."


Címzett: a tengerészet, a légierő és a vezérkar parancsnoka
Hivatkozással az ausztrál küldöttség 1942. október 2-i, 274. sz. táviratára, melyből október 5-én önök is kaptak egy példányt, illetve egy másolatot itt is találnak csatolva. Ezennel továbbítom egy japán tervet ábrázoló térkép példányait, illetve a kínai hírszerzés által szolgáltatott jegyzeteket, továbbá a külügyminisztérium erre vonatkozó feljegyzésének másolatát.


A japán ügyekért felelős hírszerzési igazgató ausztrál újságírókkal közölte, hogy japán katonáktól zsákmányolt dokumentumok alapján egyértelmű, hogy tavaly júliusban komolyan felmerült Ausztrália lerohanásának terve. Szeptember 15-én indult volna az invázió, melyet elterelő támadás kísért volna Darwinnál. A Midwaynél és a Korall-tengeren elszenvedett veszteségek ezt végül megakadályozták. Tudomásom szerint az ausztrál főparancsnokság korábban hasonló információkhoz jutott a Melbourne-ben székelő brit katonai attasén keresztül.

Forrás: Michael Kerrigan, „II. világháború, tervek, melyek sosem váltak valóra 1939-1945”

---

Pár szóban engedd meg, hogy bemutassam a WSPP pártot!

Kellemes emberek gyűjtőtégelye, akik baráti viszonyban vannak egymással, segítik egymást és a közösségi érzést leginkább nem az határozza meg, hogy mi kik vagyunk, hanem hogy mi kik NEM vagyunk. Mert nem vagyunk csalók, nem vagyunk tolvajok, nem dobálunk sárral másokat, és nem célunk a mindenkori hatalom csak azért, hogy meglegyen a hatalom, amit aztán gátlás és gerinc nélkül bármire felhasználunk...
Szerintem ezek a srácok máshogy gondolják a politikát, méghozzá egy számomra elfogadható, sőt mi több támogatható formában.
Ha pedig felkeltette az érdeklődésed, akkor csatlakozz hozzánk bátran, szerintem a mai politikai e-magyar felhozatalban veszíteni úgysem tudsz semmit, várunk szeretettel! 🙂

---

Amennyiben tetszett a cikkem, kérlek shoutold!

Ausztrália... vagy mégsem?
www.erepublik.com/en/article/2195086

---

Tisztelettel: Harcos82