A Fenyőfa-hadművelet

Day 1,901, 06:03 • Published in Hungary Hungary • by Harcos82

Német terv Svájc lerohanására

A Fenyőfa-hadművelet

Hitler a jelek szerint nem szándékozott tiszteletben tartani Svájc semlegességét. De a svájciak sem szándékozták harc nélkül megadni magukat.

„A franciaországi csata véget ért," mondta Churchill az alsóházban 1940. június 18-án. „Úgy vélem, most kezdődik az angliai csata." Nem felejtett el valamit? Talán a svájci csatát? Többen is voltak, akik nagyon komolyan vették ezt az eshetőséget. Egy héttel Churchill beszéde után Hitler parancsot adott a Svájc lerohanását felvázoló terv kidolgozására, a német szárazföldi erők parancsnoksága (Oberkommando des Heeres) pedig neki is látott a feladatnak.
A német diktátor mélyen gyökerező haragot táplált a svájciak iránt. Eleinte rokonlelkeknek tartotta őket, és arra számított, hogy felemelkedése után, Ausztriához hasonlóan, ők is csatlakoznak a birodalomhoz. Azonban rengeteg svájci akadt, akik francia vagy olasz felmenőkkel bírtak, és még német ajkú honfitársaik is a független Svájc hívei voltak.

Semleges vagy sem?
Svájc valóban több volt Németország számára egy semleges államnál? Úgy tartják, a svájci bankárok mosták tisztára a nácik aranykincsét. Egyes történészek szerint Svájc semlegessége színlelés volt csupán, és az ország lényegében a németek szövetségese volt - ha nem saját akaratából, akkor azon tény következtében, hogy Franciaország elestével ellenség vette körül minden
oldalról. Mások viszont Svájcot tartják a hazafias öntudat iskolapéldájának - éppen úgy kiálltak a függetlenség mellett, ahogy például az amerikaiak is a fegyvertartási jog mellett. A gyakran érzelmektől sem mentes, elkerülhetetlenül részrehajló vita továbbra is folyik arról, hogy Hitler vajon azért hagyta békén Svájcot, mert ez neki megfelelt, vagy mert nem merte volna megtámadni.


Jó kerítés... Svájc komolyan vette a német határ védelmét.

Nem annyira békés
Svájcot illetően a régóta létező Vöröskereszt, illetve az egyéb, nemrég létrehozott humanitárius szervezetek félrevezetők lehetnek. Svájc semlegessége sohasem a békéről szólt. Egyetlen nemzetet sem kötött le annyira a honvédelem, mint az „erőszakos csőcseléket", akik kiverték Merész Károly burgundi herceget 1476-ban. Utána a svájciak több évszázadon át szolgáltak egyes uralkodók kedvenc zsoldosaiként. 1939-ben, csakúgy mint manapság, a semlegesség büszke hagyomány volt számukra, amit készek voltak fegyverrel is megvédeni. Szükség esetén mindenkinek készen kellett állnia a bevonulásra: a háború kitörése után három nappal már 400 ezer svájcit mozgósítottak.
Parancsnokuk, Henri Guisan tábornok nem is remélte, hogy a németeket egy csapással visszaverheti, vagy hogy hazája elkerülheti a háborút - inkább azt akarta velük megértetni, hogy Svájc semmiképpen sem lesz könnyű falat. Ha pedig ez nem sikerülne, akkor a nemzettől elvárta, hogy a lehető legjobban megnehezítsék a támadók dolgát. A határon folyó hősies ellenállás helyett csapatai rendezett visszavonulását tervezte, méghozzá egy távoli és alaposan megerősített alpesi erődítményhez. Ez lett volna később az a támaszpont, ahonnan kiindulva hosszú és elszánt gerillaháborút viseltek volna, mely a megszállóknak komoly veszteségeket okozhatott volna emberéletekben és erőforrásokban. A svájciak is nagy árat fizettek volna: országuk jelentősebb részét, benne a nagyvárosokkal, kénytelenek lettek volna átengedni a németeknek.

Alpesi támadás
Az eredeti tervezet szerint 21 német hadosztály indította volna meg a támadást a nemrég megszállt Franciaország középső területeiről,
ahol kétmillió katona várakozott teljes tétlenségben. A Jura¬hegységen át figyelemelterelés céljából megkezdett gyalogsági roham előcsalogatta volna a svájci hadsereget, utána pedig a német alakulatok nyugat felől átkarolták volna őket, míg dél felől az olasz haderő nyomult volna be az országba. A további megbeszélések folyamán a terv nagyságrendjét csökkentették, és csak 1940 októberében véglegesítették, Fenyőfa fedőnéven. Utána évekig egy polcon porosodott - a mai napig nem tudni, miért.


A LEGFONTOSABB RÉSZLETEK
Úgy tudom, hogy a német hadügyminisztérium levéltárából zsákmányolt anyagok egy része hozzáférhető az önök országában. Nagyon szeretnék lehetőséget kapni a német Fenyőfa-terv vizsgálatára, mely Svájc második világháborús invázióját vázolja. Különösen érdekelnének a politikai megfontolások(sokkal
inkább, mint a katonaiak), melyek a feljegyzések részét képezik.
Mivel a háborút önkéntes száműzetésben a svájci Lausanne-ban töltöttem, és kapcsolatban álltam a berni Svájci Szövetségi Külügyminisztériummal, ez a dokumentum különösen érdekelne.
Rendkívül hálás lennék, ha volnának szívesek közölni, hogy hozzáférhetek-e a fent említett anyaghoz.
Higgyen nekem, kedves Passant úr.
Kiváló tisztelettel, az osztrák nagykövet

Forrás: Michael Kerrigan, „II. világháború, tervek, melyek sosem váltak valóra 1939-1945”
Amennyiben tetszett a cikkem, kérlek shoutold!

A Fenyőfa-hadművelet
http://www.erepublik.com/en/article/2205270





Tisztelettel: Harcos82