Join the new world

100*SÜN😁

vote

Értéket és hagyományt kellene csinálni abból, hogy nem to-zunk mindenfelé feleslegesen. Ha megtettük, akkor azért, hogy az adott ország ne váljon bábállammá. S ez ránk is vonatkozna. Mi se tegyük bábállammá. Azon legyünk, hogy meg tudjon állni a lábán.

Ez érték és hagyományt is lehetne belőle csinálni. S akkor nem lenne olyan propaganda, ami rosszfiúknak állít be minket.

Hagyományosan PEACE-tagállam vagyunk => a peace tagállamaként nem csak az Atlantis-szal szemben határozzuk meg magunkat, hanem védelmére kelünk minden olyan országnak, amely (még ha nem peace tagállam is) az imperialista Atlantis elnyomó hadjárataitól szenved.

Tehát: hagyományunk és értékünk is az, hogy az eelnyomottakat segítjük az eelnyomók ellen. És erre büszkék is lehetünk.

Hagyományosan elítéltünk mindenféle olyan stratégiai eszközt, mely bár megengedett, de morálisan kifogásolható (lsd TO). Sajnos ez csak a közelmúltig volt igaz. Így erre már nem lehetünk büszkék.

Hagyományosnak tekinthető a média-hatalom, amelyet képviselünk (ebben elévülhetetlen szerepe van ex-elnökünknek). A nagy, erős és nemzetközileg is elismert médiamoguljainkra büszkék lehetünk, s már hagyománynak is tekinthető. Talán jobban és többet olvasunk másoknál, de biztosan többet és jobban írunk. Ez az intellektualitásunk bizonyítéka, melyre szintén büszkék lehetünk.

Nem tudom, kedves Tankred, hogy erre gondoltál-e. De nekem ez jutott eszembe.

Ja és SÜN.

Hmm, Attila, van abban valami amit írsz. Bár a médiával kapcsolatban vitatkoznék. Amíg másokat feleslegesen fenyegető vagy lejárató írásokkal üzenünk szövetségeseinknek vagy ellenfeleinknek, addig nem érzem magam túl büszkének rá. :/
Az eelnyomottakat segítése az eelnyomók ellen viszont egy felvállalható gondolat, még persze kicsit dolgoznunk kell ezen. 😉

"a peace tagállamaként nem csak az Atlantis-szal szemben határozzuk meg magunkat, hanem védelmére kelünk minden olyan országnak, amely (még ha nem peace tagállam is) az imperialista Atlantis elnyomó hadjárataitól szenved.

Tehát: hagyományunk és értékünk is az, hogy az eelnyomottakat segítjük az eelnyomók ellen. És erre büszkék is lehetünk."

Szerintem összekevered a hagyományunkat a propagandánkkal.🙂


"Talán jobban és többet olvasunk másoknál, de biztosan többet és jobban írunk. "

Bár így lenne.

Hagyományosan belekötünk más papírra vetett gondolataiba, ahelyett, hogy abba fektetnénk energiát, hogy sajátjaink legyenek. Sajnos Tankred felhívásának sikertelensége be fogja bizonyítani, hogy bár kurvára büszke nemzetnek hisszük magunkat, gyakorlatilag semmi sincs mire büszkék lehetnénk. Én nem így vagyok ezzel, és erre büszke vagyok.

Hát Attila 😛 Mi is TO-zunk. Marha nagy kedvesség Tőlünk. Nem eRománia bábállama hanem a miénk. Erre büszke vagyok 😛.

ez egy értékes: SÜN! 🙂

Hát, remélem Attilának ebben nem lesz igaza, de azért tartok tőle hogy nem is olyan könnyű hagyományos értékeket találnunk, amikre büszkék lehetünk.
Viszont akkor ideje elkezdeni megteremteni ilyeneket.

Nagyzee: Bár nem fejtetted ki, hogy mire gondolsz pontosan, akkor amikor a propagandát keverem össze a hagyománnyal, de én kifejteném.

Bízom benne, hogy nem vagyok egyedül akkor, amikor azt állítom, hogy az egyéni cselekedeteimet, és egyéni céljaimat nem valami ellen, nem valamivel szemben, hanem valami érdekében, valami mellett deffiniálom. Céljaim valami eléréséért, és nem valami elkerülésére vonatkoznak. Egyéni céljaim, hogy ezt a játékot morálisan a legkevsébé kifogásolhatóan, tisztán játszam. Egyéni céljaim, hogy általam (ha egy ekülföldi velem érintkezik, s ebből szeretné leszűrni, hogy milyen ember vagyok) az eVilág népei pozitívan gondoljanak az emagyarságra. Nem szolgáltatok okot az ellenkezőjére, és megteszek mindent az elesettekért. Nyilvánvaló, hogy egyénként ezeket a célokat nagyon nehezen tudnám elérni, de bízva azzal, hogy sokan vagyunk hasonló elhivatottsággal, a közösség és sokaság hatásával, ezek a célok megvalósíthatók. Nézzetek a szerbekre. IRL nem éppen baráti viszonyunk ellenére itt barátként, segítő nagytestvérként néznek ránk. Az, hogy őket a horvátokkal való szembenállása mozdította felénk, és hogy barátságukról akár az is kiderülhet, hogy szintisztán érdek vezérelt, engem nem érdekel, mert engem nem az ő motivációjuk határoz meg, hanem a sajátom.

Pl kezdhetnénk azzal, hogy jó közzösséghez illően a zavaró elemeket úgymond "kivetjük" magunkból. De persze akkor drasztikusan csökkenne az eMagyar lakosság. Ördögi kör 😛

Egész pontosan arra gondoltam, hogy a jó, gyengéket védő PEACE vs. imperialista Atlantis szembeállítás teljesen fals.

Vagy a kommented arról szólt, hogy szeretnéd, ha a PEACE egy ilyen szentéletű szövetség lenne majd?

Nekros:
Írtam, hogy a közelmúltig lehetett ez csak igaz, hiszen az index-gen ráérezve számbeli előnyeire, és azt kihasználva, letért erről az útról. A véresszájúak (akik mindig is hangosabbak a többieknél), olyan véleményformálokká léptek elő, ami által ma már természetesnek veszi mindenki, hogy itt is ott is TO-zunk. Sőt! Hamarosan eljutunk arra a szintre, hogy egy-egy TO ellenzője hazaárulóvá minősül. Erre én nem vagyok büszke.

Attila: Nha akkor jön el az a pillanat amikor a fejemet a falba verem 😛

A Peace ez esetben engem nem érdekel, de az eelnyomottak melletti kiállás szerintem egy jó ötlet.
A törekvés hogy morálisan vállalható döntéseket hozzunk, egy olyan érték amit hagyománnyá tehetünk.
Persze csak úgy az igazi, ha tényleg törekszünk erre 😉

Nagyzee: A világban nincsenek jó és rossz dolgok. Nyilvánvalóan a másik oldal magát gondolja jónak és minket rossznak. Sőt, szerintünk az a propaganda és nem a mienk. Ez természetes. Nem is lehetne másként. Természetesen nem ítélhetem meg a jóság és rosszság fogalmát az egyik oldalról, de törekedhetek arra, hogy legalább a saját értékrendemben jó legyek. Szörnyű állapot lehet, amikor az ember nem tud tükörbe nézni 🙂

Nem gondolom, hogy a PEACE szentéletű lenne. Mitől lennének szentek a keresztes lovagok? Hiszen öltek, loptak, hódítottak.
A "jóságunk" nyilván onnan eredeztethető, hogy kicsi, elnyomott nemzetként, az eromán rabiga alatt védekezni voltunk kénytelenek. Ez egy örökség, és nem is feltétlenül választásunk eredménye. De az, hogy megnövekedett erőnket mire fogjuk használni, az már a mi választásunk. És ha azt választjuk, hogy oláh mintára a "kicsiket" szopassuk, kiraboljuk, megszálljuk, na arra nem lennék büszke. Szerintem most még dönthetünk.

Dönthetünk? Ezt úgy írod mintha nem lenne egyértelmű, hogy a gerincességet kell választani 😛

Azért hiszek abban, hogy vannak objektív igazságok, épp erről szól az eredeti témafelvetés is.
Egy ország megszállója és elnyomója például nem lehet a jó oldalon.

Sztem a médiánk, és az, h a legtöbb nemzetközi médiába kijuttatott cikk magyar, az igenis érték (soft power), attól függetlenül, h vannak negatív hangvételű cikkek. Más kérdés, h mihez kezdünk ezzel az értékkel.
Analógiaként Hollywoodot (vagy az annak mintájára létrehozott Bollywood-ot) hoznám fel, amiről persze tudjuk, h mennyi szennyet gyárt. Mégis még a pakisztáni gyerek is farmergatyát húz, meg amcsi kocsikról ábrándozik.
Persze, ahogy az IRL amcsinak felelőssége (lenne), h milyen filmre vált mozijegyet, úgy az emagyarnak is felelőssége, h mire nyomkodja a vote-gombot.

Az Atlantis harca a Peace-el meg sztem nem a jó és gonosz harca, hanem egyszerűen 2 nagy érdekcsoporté, akik minél nagyobb hegemóniára törekednek a világ fölött. Mi is TO-ztunk már párat, bár haloványan tényleg odaírhatjuk, h megszállt ország gazdaságát eddig még nem zúztuk szét, és olyat még nem csináltunk, mint mondjuk a románok Pakisztánnal.
Igaz, amikor én jöttem, már közel nagyhatalom voltunk, tehát nincs arról tapasztalatom, amikor mások teljesen elnyomnak.

Tankred! Ez sem lehet eléggé objektív. Vagy te például tudnád az IRL Izrael és Palesztína problémáját morálisan helyesen rendezni?
De ne menjünk IRL-re. Pl Ha a norvég TO, ahol az agresszorok jelen esetben a magyarok, azt eredményezi, hogy az ország gazdasága fellendül, a román befolyás háttérbe szorul (persze magam sem hiszem a norvég TO-zók ilyen irányú őszinte elhivatottságát, de mi lenne ha alapon ... ), akkor agresszor-e a magyar TO csapat? Objektív igazságok nem nagyon vannak, mert minden, amit megítélünk szükségszerűen szubjektívek.

Arról nem is beszélve, hogy az igazság, mint olyan időben is rengeteget változik. Pl '56 ellenforradalom vs. forradalom, orosz felszabadítás vs orosz megszállás. Bokros csomag ('95) vs. Bokros csomag ('09)

Több évnyi gondolkodás után arra jutottam, hogy ami eMagyarországban talán érték, és talán nem minden országra jellemző:
- szövetkezés, közös rt-ék alapítása;
- külföldi telepek létrehozása magyar céggel, munkásokkal, ellátással sat.

Az előbbire lehet mondani, hogy csak kényszer, hogy valójában egy ember sok karakterének pénzéből jöttek létre, hogy sikertelenek, hogy a partnerek lenyúlása miatt van sat. Az utóbbiról azt, hogy csak azért van, mert nem beszélünk nyelveket, mert xenofóbok vagyunk és nem bízunk másokban sat. De összességében mindkettőnek erős közösségteremtő hatása is van, segíti a kommunikációt, az emberek megszervezését, az egységes fellépést, szóval olyasmiket, amik fontosak a játékban.

Lehet, hogy ezt mindenki más is így csinálja egyébként, ezt nem tudom.

nehéz dolog ez... annyira, hogy sztem nincs túl sok olyan dolog, ami ténylegesen megkülönböztetné az erep nemzeteket.
Nyílván egy amerikai hülye, egy kanadai hülye, egy német hülye és egy közép európai hülye másmilyen, más dolgokon akad fenn, más dolgokra legyint...
ha megnézitek van egy rahedli eromán, akik ugyanúgy ott vannak minden cikk alatt, ahogy az emagyarok sem bírják elviselni, ha akár a világ másik felén valaki csak egy bekezdésben említ egy negatívumot az ország nevével. Németek viszont tökéletesen szarnak a külvilágra, nem rohangálnak körbe körbe, hogy nagyon "megvédjék magukat".
mivel a játék felülete RL-hez képest ugye pöttyett szűkebb, nincs sok variáció, nincsenek nagyon sajátos utak, nincsenek nagyon sajátos hagyományok. Minden nemzet ugyanazokkal a kihívásokkal néz szembe, minden közösség hasonló kihívásokkal kűzködik.
eMagyarország és a legtöbb környező ország is, beleértve eRomániát, sokkal inkább komolyan veszi ország, nemzet mivoltát, mint IRL szerencsésebb államok. Nekik ez csak egy harci-társadalmi játék, egy kis színnel, nekünk pedig ORSZÁGÉPÍTŐS játék.
Szerintem nem fogsz találni vmi különösen meghatározható hagyományt, ami kizárólagosan ránk jellemző, és büszkék lehetünk rá....

A magyar néplélek interneten is és mindenhol máshol is többé-kevésbé ugyanaz. A mi gyengeségeinkben rejlik az erőnk. Jellemzően és hagyományosan energiáink hihetetlennek tűnő mennyiségét képesek vagyunk egymás baszogatására fordítani egészen addig, amíg nem jön egy "idegen" akit még saját magunknál is sokkal jobban tudunk utálni. Ekkor derül ki, hogy egymás utálata igazából nem is valódi, csak a mindennapos színjátékaink része, és egyszerű ujjgyakorlat. A külső ellenség olyan mértékben képes összezárni a sorainkat, hogy egyik pillanatról a másikra hihetetlen győzelmeket tudunk aratni. A győzelem viszont azt is jelenti, hogy a külső fenyegetés megszűnésével azonnal ismét egymás torkának tudunk ugrani, mert ez szórakoztat bennünket, még ha az ellenkezőjét is állítjuk. Éppen ezért mindig lesznek nagyszerű forradalmaink, lelkesen fogunk harcolni az elnyomás ellen, de nagyhatalom soha nem lesz belőlünk, büszkék soha nem leszünk magunkra, egymásra meg még kevésbé. Viszont ennek az egésznek a mozgató rugója a függetlenség és a szabadság, amit még egymástól is féltünk. Szabadok vagyunk és függetlenek. Mindig lesznek közöttünk kurucok, szabadságharcosok, mindig lesz ok, hogy a szabadságunkat féltsük. Ha nem mástól, akkor egymástól.

Csakhogy ezek nem feltétlenül rossz tulajdonságok. Egyszerűen ilyenek vagyunk, ettől vagyunk mi különlegesek, és ezért voltunk képesek fennmaradni évszázadok-ezred(ek?) óta.

Ebbe a képbe hogyan férhet bele, hogy mi legyünk a megmentők? Kiváló ötlet, a profilba simán beleillik... egy ideig legalábbis 🙂

egyébként honfitársainkat lejáratni szintén nem csak ránk jellemző...
ezzel kapcsolatban nagyon kiváncsi vagyok, mikor jönnek rá az emberek, hogy rohadtúl nem a kiközösítés a megoldás, a "zavaró elemekkel" szemben.
Meg kell tanúlnunk türelmesnek lenni a másik felé, akkor is, ha a legvérlázítóbb mocskos nagy ostobaságot írta le épp az előbb, és akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy kizárólag azért csinálja, mert minket akar csesztetni, meg mert ennyire hülye.
Nem kell szeretni egymást, de a sugárban hányás csak arra jó, hogy mindenki jó könnyen manipulálhatóvá válik, és egy pillanat alatt zavar kelthető.
A sok forrongó érzelmekkel teli üstöt könnyen bárki a nyakunkba zúdíthatja, és jól pórúl járunk.
Ezért egy nagyon hasznos és jó hagyomány bevezetését javaslom:
hetente válasszunk egy bűnbakot, akit a falu főterén agyonkövezünk, és a lelkesebbek meg is becsteleníthetik. Ezekre a pillanatokra mindenki betankolná a héten felgyülemlett feszkót, és itt engedné ki. Afféle gyűlölet perce lenne ez, ala 1984, nagyon egészséges, higyétek el. Az áldozat vagyona engem illetne, mert én vagyok az ötletgazda, és engem nem is lehetne bűnbaknak választani. A hét többi napján hűvös racionalitással szemlélnénk az eseményeket.