[Pályázat] Régi idők nagy csatái: Inner Mongolia

Day 1,831, 08:03 Published in Hungary Hungary by Rodric

Folytatom a másoknál megjelent írásaim átemelését a saját újságomba, és ezúttal összekötném a kellemest a hasznossal, azaz az OM “Régi idők nagy csatái” pályázatára nevezhető művet veszek elő.
A történet az ifjabbak számára különösen érdekes, az idősebbeknek pedig nosztalgiázásra alkalmas lehet, hiszen az erep V2 néven elhíresült verzióját idézi meg, amikor is az akkori csatamodulban egy hexákból álló pályán kellett lépegetni az egységünkkel. A karakterünk négy osztály valamelyikébe tartozott. Gyalogos, helikopteres, légvédelmi tüzér vagy tank lehetett, s ezek mindegyikének megvolt a párja, mely ellen hatékony volt, vagy épp gyenge védettségű. A különböző terepviszonyok is befolyásolták a hatékonyságot, és például a folyók felett csak a helikopter juthatott át, a többi egységnek a hidaknál kellett próbálkozniuk, melyek sokszor a csaták gócpontjai lettek. És akkor még ott voltak a wellnesst (jelenleg energy) kórházak, meg a védelmi rendszerek, a fővárosok, a területbirtoklási arány...

A sztori idejében az oroszok még a szövetségeseink voltak a Phoenixben, de értékes nyersanyagaikat a keletről és délről támadó amerikai-kínai csapatok bitorolták. A legnagyobb fékelők hírében álló lengyelek viszont még ellenséges táborban hédereztek.
A magyar seregben pedig létrehozták a századoknál nagyobb szervezeti egységeket, az ezredeket, melyekben, ha jól rémlik nagyjából 4 század volt, s ezeknek külön chatszobát is fenntartottak.

Még egy fontos korabeli momentum a Peterbond által szervezett századok csatája, mely a brutálisan leült aktivtási szintet akarta egy versennyel megemelni, s ebben sikerrel is járt.




Szibériai nyár
(Akár így is történhetett…)


2. rész Inner Mongolia

Hamarosan kiderült, hogy nem egyszeri kiruccanásról van szó. Nem sok időnk volt ünnepelni, tereltek is fel minket a Belső Mongóliába tartó gépre. Ez a vidék hasonlóan elhagyatott, mint Szibéria, mindössze annyi a különbség, hogy a végeláthatatlan fenyőerdőket, végeláthatatlan pusztaság váltja fel. Nem túl izgalmas, de voltak akik szórakoztassanak minket.

- A Távol-kelet nem ereszt. Remélem, nem ragadunk itt egész ősszel! – sóhajtotta N1tr0gen, mások pedig Hellokittyt emlegették nosztalgiázva, hisz az csak egy köpésre van a mostani bevetés helyszínétől.
- Onnan már csak egy ugrás a Sugár. – mondta valaki az öregebb bakák közül. – Az ősi magyar föld.
- Majd átugrunk oda is, ha végeztünk. Visszavesszük ősi jussunk.
- Szép is lenne.

Ezúttal csak a segédcsapatok szerepét töltöttük be, a szerbeknek nagyjából egyedül kellett volna a csatát hozni a messzire tévedt lengyel klónok ellen. Ezek a polákok marha ügyes egy banda volt, mert amíg mi létszámhiánnyal küzdöttünk, ők a tökélyre fejlesztették genetikai tudásukat, és jobb napokon ezrével, a rosszabbakon csak százával állították elő biolaborjaikban a katonákat. Mondhatni, hogy a mai idők háborúit az ő népességük viseli a legkönnyebben, hisz fiaik és lányaik helyett, csak azok másolata megy a frontra. Az istenek haragja sajnos nem sújtotta őket túlságosan, amiért belekontárkodtak a teremtés művészetébe. Az Úr Szodoma és Gomora óta elég megbocsátónak tűnt, főleg ha hittél az EDEN-ben.



Hát a részemről én leginkább csak a pokolban hittem, annál is inkább, mert volt szerencsém párszor megtapasztalni. Otthon az asszony gondoskodott róla, másutt pedig az ellenség. Azt ne kérdezzétek, hogy melyik bugyor volt a rosszabb.

Egy meglepetésszerű támadással délszláv szövetségeseink, gyorsan kiszorították a főváros és a kórházak környékéről a fehér-piros zászló alatt küzdőket, így már csak azt kellett kivárni, hogy az ellentámadások elvássanak a védelmünkön. A kórház mellett remek pozícióból várhattuk a rohamokat, ám jó ideig csak a távoli csatazaj szűrődött át az állásainkhoz.
- Azért ezek a szerbek kurva kemények. – mormolta Big Mazi.
- Tökös gyerekek. – bólintott Zotza.
- Nálad biztosan tökösebbek. – eresztett meg egy fricskát Admiralis.
- Savanyú a szőlő, amiért mindig kihajítunk a Tökös Ötösből? – jött egyből a visszavágás.
- Melléd, fiacskám, ha Csanival együtt bent vagytok, akkor is kell még öt ember, hogy kijöjjön a megfelelő tök szám.
- Ne hízelegj, úgysem veszünk be. – csóválta meg a fejét vigyorogva Zotza.
A szóváltás talán még sokáig elnyúlt volna, ha a torkolattüzek közeledő hangja nem szakítja félbe.
- Készülődjünk! Jönnek a biorobotok. – adta ki az ukázt Levi Kay, és elkezdte gatyába rázni a századot. - Aki azt hitte, hogy csak a nővérkék szoknyájával fogunk megküzdeni, az csalódni fog.

A lengyel zombialakulatok nagy erőkkel kezdték el bombázni az északi védműveket, miután délen képtelenek voltak áttörést elérni. A taktika beválni látszott, hisz már Hohhot külvárosa előtt folyt a harc, a legkijjebb eső bádogbodegákból már ledózeroltak néhányat a közeledő tankok. Az északi, kisebb kórházat is erősen fenyegette az ellenség jobb szárnya, így átvezényeltek minket a déli frontról. Az utolsó pillanatokban érkeztünk a városba, de az elsősegély-állomást már nem sikerült megmenteni. Az evakuáció kellős közepén rontottak be polákok, és rátették a génmanipulált mancsukat a stratégiai fontossággal bíró épületre. Azonnal kontratámadás indult a visszaszerzésére, és a foglyok kiszabadítására, ám ez kevés híján nagyon sokba került nekünk. Amíg a kórház birtoklásáért harcoltunk, az ellen minden erejével a főváros felé fordult.



- Nem hiszem el, hogy ezek mennyien vannak! – dohogott Fetler tárcsere közben.
- Kíváncsi lennék, miből készítik őket. – tűnődtem. – Háztartási hulladékból? Vagy újra felhasználják a halottakat. Netán Mazuria mezőin termesztenek valami növényi alapanyagot hozzá?
- Kit érdekel? A puskacső előtt ők sem tartósabbak. – legyintett Geraj.
A nyomornegyed utcáin harcolva persze nem sok idő maradt az efféle csevejre. Épp egy kereszteződést tartottunk szemmel, az érkező csapatokat várva, mikor a jobb oldalunkon lévő viskók felől hirtelen recsegés-ropogás támadt, és porfelhő száll fel. A polákok nem használták az utat, inkább nyitottak maguknak egyet. A golyózápor úgy kopogott körülöttünk, mint valami rosszféle eső, így kénytelenek voltunk visszavonulni néhány saroknyival, ahol rendeztük a sorainkat. Necksprain tankja az ellenfél trükkjét lekoppintva beletolatott az egyik hullámlemez épületbe, és az ellenfél három páncélosából kilőtte az elsőt, amint az mellé ért. Más esetben nem ezt a taktikát alkalmaztuk volna, de most a roham lelassítása volt az elsődleges cél, mert egyes egységek már a központ felé igyekeztek, és úgy hatoltak előre, mint kés a vajban.

Váratlan volt ez az előretörés, és időt kellett biztosítani, míg újjászervezik a Phoenix sereget. Pont a legjobbkor tűntek fel Gewru és Re_Niew helikopterei, mert amíg az egyikük az EDEN légi támogatással kezdett halálos keringőbe, addig a másik a tankok életét keserítette meg. A gyalogklónokkal meg már mi is elbántunk. Az ellenséges előrenyomulás több szakaszon is megakadt végül, így lehetőség nyílt a mi offenzívánkra, melyben kiszorítottuk a söpredéket Hohhotból, majd az egész régióból, mert mint kiderült, ezzel az akcióval ellőtték az összes puskaporukat.


Befejezésként következik a hadjárat Eastern Siberia-i csatája...

by Rodric