[GM]Vámpolitika II. rész
Day 2,530, 11:44
•
Published in Hungary 
•
by
•
by Gazdasagi Miniszterium
Tisztelt állampolgárok, kedves olvasók!
A Vámpolitika I. rész című részben, már olvashattatok az országok által alkalmazott vámrendszerekről, és jelenleg is végbemenő globalizációs folyamatról.
Mivel szeretnék egy kis összehasonlítást is tenni, így a sorozat ezen részében csak a 15 legnépesebb ország piacával és vámpolitikájával foglalkozok.
A legnépesebb országok vámrendszerei bónuszok és árak összehasonlításában
A következőkben nézzük meg a 15 ország vámjait az adott termékhez tartozó birtokolt bónuszok nagyságával összevetve:
Azt láthatjuk, hogy hiába próbálunk összefüggést keresni a bónuszok és a vámok között, nem nagyon lehet találni. Nehéz lenne olyan megállapítást tenni, hogy például minél több az adott országban a termékhez tartozó bónusz annál jobban vagy annál kevésbé védik a piacot.
Viszont mivel sem lakossághoz sem bónuszokhoz nem nagyon lehet a vámok nagyságát kötni, ebből arra az egyszerű következtetésre juthatunk, hogy sok ország a vámokat rugalmatlanul kezeli. Baby-boomok jöhetnek, mehetnek, az országok hódíthatnak vagy behódolhatnak, lényegében a többség nem követ egy jól behatárolható változtatási rendszert. Ami azt illeti Magyarország esetében is csak nagyon kevés alkalomra emlékszem, amikor valamilyen okból ideiglenesen csökkentettük volna bármely termék vámját (talán a legemlékezetesebb ok a túl kis kínálat és a túl nagy kereslet hirtelen megjelenése volt, pl index boom).
A rugalmatlanság persze nem feltétlen jelent megtervezetlenséget vagy épp azt, hogy sem a vásárlók sem a termelők érdekei nem lennének figyelembe véve. Azon országok akik kizárólag vagy többnyire védővámokat alkalmaznak, elsősorban a helyi termelőket és neppereket védik a piacon, felvállalva azt, hogy akár az árak növekedésével potenciális vásárlókat vesztenek (és ezzel adókieséshez jutnak).
Azon országok akik pedig teljesen szabad vagy ahhoz közeli piacot alakítottak ki, elsősorban a vásárlók érdekeit próbálják nézni. hiszen az adott piacon nem csak a helyi termelők de bármely ország termelője versenyképesen megjelenhet, ezzel növelve a mennyiséget, és csökkentve az árakat.
Ha az egészhez viszont hozzávesszük a bónuszokat, akkor látszik meg igazán, hogy sok esetben miért tekinthetőek rugalmatlannak a vámrendszerek. Hiszen pusztán bónuszokból kiindulva az volna logikus, hogy adott termékhez tartozó 80-100%-os bónusz mellett túlzott óvatosságnak számít a magas védővám, ugyanis versenyképességben alig ha lesz jobb helyzetben az importőr.
Persze ahogy említettem, ez a fajta vámpolitika nem általános. Ha azt feltételezzük, hogy a legtöbb ország mégis csak tudatosan (és nem pedig hagyományból) alkalmaz bizonyos rendszert, úgy sok esetben mind a szabad piac mind pedig a védővám jól megindokolható. Alacsony bónusszal de magas vámokkal rendelkező országok a saját termelőik védelmét tartják elsődlegesnek, alacsony bónusszal és alacsony vámokkal rendelkező országok pedig a vásárlói igényeket.
Fentiekből persze az is következik, hogy a vámok szerepe akkor kerül előtérbe, ha az adott ország az adott termékhez nem rendelkezik magas bónuszokkal. Ekkor ugyanis gyakran a világ piac élvonalához képest a hazai termelők hátrányba kerülnek, és a kormányoknak el kell dönteniük, a termelők vagy a vásárlók igényeit tartják szem előtt.
Érdekes lehet még, hogy találunk e árak és vámok között összefüggést. Nézzük tehát az egyes országok piacát az árak és vámok viszonylatában.
Ételek piaca
Elsőként a top 15 ország ételpiacát vettem szemügyre, ahol legalacsonyabb árakkal ( megjegyzés: ott ahol a legalacsonyabb ár mellé jelentősebb mennyiség nem társult, a második legalacsonyabbal) számolva, figyelembe véve minden egyes minőségi szintet (hozzávéve a kinyerhető energia mennyiségét), kijött, hogy az adott országban mennyibe kerül átlagosan egy energia.
A már fent említett globalizációs folyamatot remekül szemlélteti a fenti táblázat, hiszen ha a piacok egészét nézzük, úgy lényegében mind a 15 ország piacán viszonylag hasonló áron juthatunk az energiához. Az országok az étel vámjaik nagyságában vannak sorrendbe rakva, de mint látható lényegi eltérést ez sem okoz a legtöbb esetben. (Megjegyzem, ha a bónuszok alapján rangsorolnánk, hasonló diagramot kapnánk.) Persze fontos kiemelni, hogy a viszonylag hasonló ár csak kis mennyiségeknél él. Hiszen komolyabb mennyiség vásárlásakor, az a pár század vagy tized forint jelentős megtakarítást is okozhat (mint ezt a legutóbbi felmérés eredményei is jól mutatták).
Fegyverek piaca
Úgyszintén vizsgálat alá vettem ezen 15 ország fegyver piacát minden egyes minőségi szinten. Viszont mivel a fegyverek terén a legkelendőbbek és a legfontosabbak a Q7 fegyverek, így a lenti diagramban már csak erre tértem ki:
Az országok nevei mellett ezúttal a vámok nagyságán túl a bónuszok mértékét is feltüntettem. A diagramon a kaja piachoz képest némileg nagyobb eltéréseket is láthatunk. Azonban továbbra sem szabad elfelejteni, hogy a fegyverek terén már néhány tized forint eltérés, akár kisebb mennyiség vásárlásánál is különösen nagy jelentőséggel bírhat. A vásárlói szokásokról készített felmérés is megmutatta, hogy a termékek közül a fegyver az, aminek az ára leginkább befolyásolja a játékosokat (azok közül akiket a vásárláskor a termék ára befolyásol, 49%-ban fegyver miatt hajlandóak külföldön vagy feketén vásárolni) .
Ha mennyiségi vételről van szó, mindkét esetben (bár ez nehezen kimutatható), minél alacsonyabb árral tud egy piac szolgálni, annál nagyobb kereslettel számolhat. Vagyis az adóbevételekben már lényegesebb eltérést okozhat, ha a nemzetközi átlagárnál alacsonyabb árat kínál az adott ország piaca.
Egyébként a fenti diagramot megnézhetjük a fegyver bónuszok nagyságának sorrendjében is:
Amit ezzel kapcsolatban ki szeretnék emelni az az, hogy jól láthatóan a vámok alacsonyan tartásával ellensúlyozható a bónuszok hiánya, hiszen mind Ukrajna mind Spanyolország a világpiaci árhoz közeli szinten tud maradni, jó eséllyel a minimális vámoknak köszönhetően, annak ellenére, hogy bónuszokban nem bővelkednek. Persze nem minden a vám. Magyarország esetében például a relatíve nagy kínálat is közrejátszik, hogy kevés bónusz esetén is a világpiaci árakhoz közelíthessünk.
Házak piaca
A házak tekintetében ezúttal nem törekedtem a teljességre, hiszen Q4 és Q5 szintű házpiacról a legtöbb esetben még nem beszélhetünk. Így az összehasonlításban csak az első három minőség kapott szerepet. Az országok nevei mellett változatlanul elsőként a vámok mértéke, másodjára a bónuszok nagysága került feltüntetésre.
Igazából az összefüggések terén csak a korábbiakat tudnám ismételni. Hiszen alacsony árak egyaránt elérhetőek nagy bónuszokkal, de alacsony vámokkal is.
Összegzés
Mit is lehetne elmondani a vámokkal kapcsolatban? Nos, egyértelmű, hogy a globalizációs folyamatoknak köszönhetően egyre kisebb jelentősége és kisebb hatása van a magas védővámoknak. Ráadásul, ahogy azt fent is láthattátok, bár összefüggéseket lehet találni, nehéz megmondani milyen vámpolitika az igazán jó. Egyértelmű ugyanis, hogy hiába egyszerű az erep gazdasági rendszere, az árak tekintetében a bónuszok, a helyi ipar nagysága, az ország lakossága(tehát a helyi felvevő piac) legalább annyira fontos befolyásoló tényezők, mint a vámok.
Fontos megállapítás ezen felül, hogy sok országban rugalmatlanul kezelik ezt az adófajtát. Nyilván ennek leginkább az az oka, hogy nagyon kevés adatunk van az egyes adók (és így a vámok) tekintetében, az egyes változtatásoknak előre nehéz megmondani a rövid és hosszútávú hatását.
A játék egyre inkább az egyéni fejlődést helyezi középpontba, ezzel együtt az országok helyi gazdaságvédő szerepe folyamatosan degradálódik. Ebből a megközelítésből pedig azt is mondhatjuk, hogy a kormányok célja egyre inkább eltolódik afelé, hogy az árak alacsonyan tartása útján a kereslet növelésével a saját adóbevételeit emelje, a csatákhoz szükséges CO-k biztosításához.
Személyes meglátás
Én egyre inkább hajlok a felé, hogy lejárt a totális védővámok kora. Attól a ponttól kezdve, hogy már nem csak itt alapított cég tulajok hanem nepperek egyaránt megjelenhettek a piacon, elveszett az az érték ami miatt több mint fél évtizedig a hazai piacot védtük még ha emiatt sokan külföldre is jártak vásárolni.
A vámok magas bónuszok esetén lényegében feleslegessé váltak. Adott termékhez társuló 40-80%os bónuszok esetében viszont elgondolkodtató, hogy csökkentsük a vámokat egy olyan szintre ahol reális esélye van az import megjelenésének, viszont a nélkül, hogy a helyi termelők teljességgel verseny képtelenek lennének. Ellenben ha elkezdjük rugalmasabban kezelni ezt az adófajtát, onnantól elengedhetetlen, hogy minden ország piaci viszonyai és bónuszai időnként átvizsgálásra kerüljenek, elkerülve azt, hogy az adott vámmérték túl alacsony vagy túl magas volta miatt károsan hasson a piacra egy idő után.
Bár ez a cikk sorozat csak egy elemzés, a közeljövőben szeretnék egy lépést tenni a rugalmasabb vámkezelés irányába, ezért hamarosan javaslatot fogok tenni a vámrendszerünk legalábbis ideiglenes módosítására. S ha a nézeteim nem találnak süket fülekre, a jövőben akár csatlakozhatunk a vegyes védővámokat alkalmazó országok népes táborába is.
Amennyiben bármilyen kérdésetek-észrevételetek van, írjatok levelet nekem vagy keressetek a Gazdasági Minisztérium chat szobájában(#gm).
Tisztelettel
Imre Norbert
Gazdasági Miniszter
Facebook
Twitter
Discord
Comments
jó cikk
jó cikk, vóted
azzal nem értek egyet hogy a magas vámok a termelőket védenék...
azt be kell látni, hogy globális piac van, a nepperek a legolcsóbb helyről addig telítik a hazai piacot, a VAT-ot megfizetve amíg a hazai árakat le nem nyomják a globális legolcsóbb + VAT körüli értékre, ergo tök mindegy mennyi az import vám, az nem oszt nem szoroz
/mellékesen
ettől függetlenül a hazai q7 fegyver termelők sincsenek hátrányban, mert a béreket közvetlenül befolyásolják a fegyver bónuszok (ez az a cég amiből legtöbb embernek nincs, de mégis a többség ilyet használ, az összes többiből elsősorban kajából önellátók az emberek legnagyobb réze, és ez nem befolyásolja a béreket, nincs olyan keresleti kényszer mint a q7 fegyveren)
természetesen ha van 100%-os kaja bónusz akkor q5 kaja gyárakon is lehet minimális profit, ill elsősorban a nyersanyagokból (legtöbb embernek ilyenje van) lesz végső soron több profitjuk
végső konklúzió kb annyi, hogy a profit a napi munkából jön, ha nagyobb a bónusz akkor egységnyi munka többet ér, azaz a bérek emelkednek, és a tömegek jól járnak, de a munkásokkal dolgoztató q7 termelő céges nem fog nagyságrendileg többet keresni, mert a magasabb munkabér mellett a profit marginja nem nő arányosan
ha kicsik a bónuszok akkor a tömeg szarul jár kisebb termelés = kisebb munkabér = kisebb manageri termelés = kisebb bevétel, mert globális piaci árak vannak (nepperek), viszont a q7 fegyvert termelő céges ekkor is termelhet gazdaságosan (alacsonyabb bér)
ez természetesne nyugvó beállt rendszerekre igaz, amit a mindenféle akciók mindig megkavarnak, azaz sosem lesz tisztán ilyesmi, számomra az a végkonklúzió, hogy akinek van elég likvid cashe, úgy jár legjobban, ha békeidőben, alacsony bér/termék áraknál felhalmoz (terméket, munkaórákat), akciós időben meg túlad a feleslegen
Érdekelne viszont, hogy szerinted mi a szerepe vagy lényege a vámoknak a fentiekből következően?
nézzük az opciókat
1) 99% védő vám -> senki nem fog külföldről közvetlenül nekünk árulni, nepper kiutazik, megveszi, eladja itt, állam bezsebeli a VAT-ot, nepper bezsebeli az árrést, nepper lenyomja az árakat, a bérek követik az árakat, külföldi állam bezsebeli a VAT-ot
2) 1%-os bárki eladhat -> eladhatnak közvetlen nagybónuszos helyről ide, nepper nem nyerészkedik, állam nem kap VAT-ot csak 1% import adót, külföldi eladó lenyomja az árakat, a bérek követik az árakat, külföldi állam NEM zsebeli be a VAT-ot
3) VAT-nak megfelelő import adó -> eladhatnak közvetlen nagybónuszos helyrol ide, nepper nem nyerészkedik, állam kap VAT-nak megfelelő import adót, külföldi eladó lenyomja az árakat, bérek követik az árakat, külföldi állam nem zsebeli be a VAT-ot
(ha VAT van ígyis úgyis import adó akkor hamis akiindulási alapfelvetés, sosem néztem ezt, ez egy elméleti logikai lánc ebben a formában)
továbbá a 3-as pontnál sok múlik azon is hogy külföldi állam VAT-jához képest mi a mi import adónk, ha kevesebb akkor inkább nekünk éri meg eladnia, ha több akkor otthon
ha abból indulunk ki, hogy a egy stratégiai játékban a cél az hogy mi jobban gazdagodjunk mint az ellenfél, akkor ha importnál nincs az eladó államnál VAT bevétel de a vevő államnál van import adó akkor már az USA 1%-os megoldása is király, mert bizonyos nyereségtől megfosztja az ellenfelet miközben nyereséget produkál az USA-nak
szal ha az alapfelvetések igazak, akkor szerintem egy viszonylag alacsony import adó, ami megfelelő eladási volument produkál az jobb mint a védő vám, stratégiailag ország szinten, ennek a verziónak vesztesei a magyar nepperek, és a potenciális eladó országok (VAT kiesés), nyertese a magyar állam (import adó bevétel)
viszont meg kell jegyezni, a kinálati és keresleti ingadozásokat a piac sosem köüveti azaz nepperek mindig lesznek, max kicsit kevesebb elsz az általuk mozgatott termék mert van egy védő puffer, és szerintem ezért van az 1%-os USA import mert ez egy stabil lehetőség és üzenet hogy érdemes befektetni egy USA licenszbe
rövid távon főleg ha összevissza változik az import adónk aktuális kormánytól függően nem várhatunk bizalmat, és masszív magyar licensz vásárlást...szal ne gondoljuk hogy azonnali hatások várhatók ha levinnénk 99-ről 1-5%-ra
továbbá a magyar nepper vs magyar államni nyereség sem egyértelmű mérleg...vol tsok példa hogy a kormányban béna, gazdaságilag buta emberek ültek akik elbaszták a zsét, vagy szétmutyizták maguknak...a nepperek meg magyar ÁPjú emberek lehetnek akik jobbára ügyeskedő okos emberek, átlátják vélhetően a gazdasági trendeket, és a személyes gazdagodásuk valahol a magyar közösség gazdagodását is jelenti (mármint ha nem csak krőzusként ülni akarnak a pénzen hanem azt befektetik, ütésbe, termelési kapacitásuk kiépítésére, lanába stb, azaz forgatják...és ebben a játékban fokozottna érvényes hogy a sok pénz többet szül)
A 3 felvázolt opció egyébként annyiban hibádzik, hogy import esetén egyaránt fizetendő az import tax és a vat is, Tehát a második harmadik lehetőség nem válik így szét, hiszen legalacsonyabb import tax esetén is VAT+1% adóval számolhatunk, ennyi hátránya a beszállítónak mindenképp van.
Egyébként persze ahogy te is írod, ott van a kiinduló pont, hogy el kell dönteni, mit tekintünk nagyobb jónak. Azt ha megpróbáljuk a kormánynál maximalizálni a bevételeket és így néhány kezébe adjuk a döntést, hogy a befolyt adókat éppen mire "verik" el, vagy az, hogy feltételezzük, hogy a játékosok jobban befektetik és ez végső soron jobb az államnak is.
Igazából úgy gondolom, hogy az elmúlt 6-7 évben inkább az utóbbi dominált. Csakhogy, ha azt vesszük, hogy egyéniesedik a játék, mindenki a saját érdekeit kezdi nézni, és nem biztos, hogy adott csatába minden hazai játékos annyira odateszi magát, mint amennyire esetleg kellene, úgy ebből a szempontból lehet jobb, ha inkább a kormányzati bevételt maximalizáljuk, hogy akár szükség esetén elég CO tartalékkal rendelkezzük adott csatákhoz.
ha van VAT és import adó is egyben és közvetlen licenszes eladás esetében mindkettő a vevő országnak kerül befizetésre, akkor egyértelműen az 1%-os USA megoldás a legjobb verzió, és a VAT-ot meg úgy kellene alakítani, hogy az ne legyen mennyiségileg nagyobb mint a nagy bónuszú stabil más országokban (lengyel, argentin, esetleg szerb)
mert így a 2) -es verzió szuper, egyrészt megkapja magyarország a VAT, import adót más nagy bónuszú termelőktől, a neppereknek kiesés lesz, de ez a másik nagy bónuszú ország adókasszájának is kiesés, miközben hazai adóbevétel, ergo ez a legjobb verzió ország, közösségi szinten
(nepperek meg ígyis úgyis megélnek, egyrészt csak kis mennyiségben fognak külföldiek licencel eladni, azaz a nagy akcióknál történő hirtelen árváltozásokkor a nepper ígyis úgyis megszedi magát, de a 2-es opció egy jó puffer kapacitás és extra bevételi forrás lehetne az országnak)
Igen, ahogy a cikkben is írtam, a magas vámok kora szerintem lejárt, és én hajlok a felé, hogy változtatnunk kellene a másik irány felé.
ha gondolod írok egy hatástanulmányt a vitaindító országban, és picit lehet tesztelni a gazdaságilag érdekelt embereket alatta (ahogy vettem az olvasótáboromban szép számmal vannak ilyen gondolkozós, vitatjozós, optimalizálós emberek)
A cikk is jó ötlet, viszont mindenképp szeretnék majd egy chates megbeszélést is összehívni, amolyan gazdasági kerekasztalt. Elsősorban az érvek pro kontra összegyűjtésére., hogy szakmailag előkészített javaslattal állhassunk majd a konga elé.
kint van a vitaindítóban a cikk a témában
Érdekes cikk.
Szerintem az a nyerő, ha
- Teljes a bónuszkészlet
- nagy a felvevő piac (sok aktív játékos, napi csatákkal)
- sokan termelnek (Q7 fegyó, Q5 kaja)
A vám talán másodlagos, harmadlagos. A fék-nepperek korában bárki bárhol eladhat.
ingyen pénzt!
Mikor regisztraltam, akkor se lattam sok ertelmet a magas vamnak es most se.
Javaslatom:
VAT:
fegyver 1%
Kaja 10%
Haz 1%
VAM
Valahol 1 es 10% kozott mindenre, de a haz legyen a legkisebb
Jó cikk, grat. Xavi-val értek egyébként egyet, bár továbbra sem tudom megmondani, hogy mi lenne a jó nekünk. Talán ennyi év után ki lehetne próbálni az 1%-ot is.
Köszönöm, nagyon tetszett a cikk a jól összeszedett adatokkal.
Még arra lennék kíváncsi, hogy a bérek (legmagasabb ajánlatok ill. átlagbér) mennyire szorosan függ a bónuszok nagyságától. Csak a fegyverbónusz számít-e, vagy a kaja- és házbónuszoknak is van-e szerepe.
(És aki úgy gondolja, irl következtetéseket is levonhat gazdag és szegény országokról.)
Mindenképp szeretnék majd a közeljövőben a bérekkel kapcsolatos elemzést is. Viszont most a tournament miatt elszálltak sok helyen, ezért szeretném megvárni a normalizálódást, hogy átlagos adatokat kapjunk.
Érdekes és elgondolkodtató cikk.