Szövetségek és háborúk

Day 741, 03:27 • Published in Hungary Hungary • by Tankred Orfeusz
A mostani vereségek okai

Emlékszik még valaki arra amikor először elkezdtük legyőzni a románokat? Minden vereségük után csalást emlegettek, egyszerűen nem hitték el hogy elvesztették kényelmes világelsőségüket.
Aztán rá kellett jönniük, hogy mi is felnőttünk, és hogy milyen erő a szervezettségünk. Bizony, aki elkényelmesedik, azt lehagyják. Most a túloldal a szervezettebb, ezzel szembe kell néznünk.

A másik fontos dolog: Aki a hazája védelmében vagy a területei felszabadításáért harcol, az kétszer olyan eltökélten harcol.
Ugye ti is sokkal többet költenétek egy csatára ha nem mi támadnánk a horvátokat, hanem ők minket?

Te kit választanál?

Vannak ingadozó országok, ezért nem kell megvetni őket, akik saját erő híján biztonságukat az erősebb szövetség oldalán remélik fenntartani. És meglehet hogy az ex-PEACE még erősebb, de ezt ma pár statisztikabúváron kívül senki nem látja így.
Itt nem elég erősnek lenni, de annak is kell látszani. És hogy egy másik nagy közhelyes igazságot mondjak: aki sorra veszíti a csatákat, az bizony a vesztes.
Nem érdemes a statisztikákkal, a wellnesspackok arányával vagy azzal takarózni hogy nehéz volt a feladat.

No és nem mellékesen van egy érzelmi motiváció is. Mindenki szeretné magát a "jó oldalon" látni.
És lehet sokat mesélni az USA vagy Horvátország régi bűneiről, de kevesen emlékeznek arra hogy mi történt fél-egy éve, és még kevesebbeket érdekel. A világ olyannak lát minket ahogyan most viselkedünk. És mostanában nem mi vagyunk a jó fiúk.

Ma tehát egy ingadozó ország az EDEN-FORTIS barátságát fogja keresni, a példákat látjuk is sorra. Ennek pedig az lesz a vége hogy nemsokára már nem csak a csaták végeredménye, hanem a tiszta számok is mellettük fognak állni, és akkor már a szervezett mobil haderő és több arany költése nélkül is verni fognak minket.



Mit tehetünk?

Propagandára szükségünk van. És ne csak a sajtóra gondoljatok. Nincs jobb propaganda egy megnyert csatánál. Ehhez teljesíthető célok kellenek. Ha már támadunk, nyerjünk, az agresszió+vereség a lehető legrosszabb párosítás. Ennél a semmittevés is sokkal jobb.
Most az a trend, hogy havonta adunk egy nagy sikerélményt az ellenfélnek, amivel párhuzamosan a mi morálunk csökken.

Semmi sem kényszeríti az ellenfelet a támadásra, ha mi megtesszük az a szívességet hogy havonta szállítjuk nekik a nagy győzelmeket. Ne legyünk ilyen előzékenyek!
Mint amikor két autó száguld egymással szemben, az végzi az árokban, aki először veszíti el hidegvérét és rántja félre a kormányt. Eddig mi maradtunk alul. Pedig láthatjátok ma, a románokon is nagy a nyomás.

Biztos vagyok abban hogy ennél védekezni sokkal jobb lenne, a közösség szempontjából is. Most csak a másik oldal morálját és összetartását növeljük.
Addig is ha jobbat nem tudunk, keressünk egy kisebb országot akit kisegíthetünk, jót tenne a megítélésünknek és önbecsülésünknek is.
.