Join the new world

Személyes jellegű cikk lesz, akit nem érdekel az ilyen kihagyhatja...

Algida volt a neve, szürke lány kiscica volt a hasán fekete körkörös mintával, olyannal mint az algida márkajele, innen is kapta a nevét.

Nyár elején került hozzánk a testvérével együtt. Nagyon emberbarát volt, ha meghallotta a hangom egyből megjelent valamerről és dorombolva dörgölődzni kezdett, ha nem törődtem vele akkor két hátsólábára állva a lábszáramnak támaszkodott. Ha ölbe vettem akkor se nyugodott meg, nem ült el dorombolva, hanem tovább dörgölőzött, a kézfej alá dugva a fejét vagy épp a karhoz, nyüzsgött-mozgott, az ember nyakába mászott

Ma kimentem cikkírás közben rágyújtani, ott volt egyből és dorombolt. Feltettem a kuka tetejére, mert jött Dönci, kaukázusi kutyánk. Össze lettek szoktatva, volt hogy a cicus a kutya lábának dörgölődött. Mégis feltettem, mert ismerem a kutyám, hogy néha rájön a hoppáré és hajtja a macskát. Dönci nézte Algidát, ahogy simogatom fenn a kukán. A cigi elfogyott, így még egyet simítottam a macsekon, majd Döncin is. Négy méter a terasz onnan a bejárati ajtóval, odaérve visszanéztem Dönci felszegett fejjel szagolta a kukát rajta a macsekkal. Közben megjöttek tesómék kocsival és Dönci az utcakapuhoz rohant a hangra. Néztem őket pár másodpercig még, de tesómék nem szálltak ki a kocsiból még. Nem akartam sokáig fagyoskodni ki, mondom majd a konyhában összefutunk, eszek addig míg bejönnek.
20 sec múlva hallom tesóm barátjának hangját, amint Döncire üvölt. Kimentem, hát Algida...
Odarohantam, Dönci arrébb ment tőle.
Roppant ideges lettem, mondom nem hiszem el, hogy elvan a macskával, de egyfolytában nyűvi, ha épp rájön a hülyeség... Kapott Dönci, megfogtam a nyakörvét, s másik kézzel a fejére. Bele is fájult később az öklöm... Bezártam a kenneljébe.
A macsekban elroppanthatott valamit, mert elég hamar kimúlt... Még lélegzett mikor mellé guggoltam. Alig. Megsimogattam még... Láttam sajnos, hogy ezt nem heveri ki, vége. Nagyon rossz érzés kerített hatalmába, nem is tudom a sajnálat, a veszteség, az emlékek, mikor a kinti wc-ben nem hagyott reggel nyugodtan végezni a dolgom, az ölembe mászott és dorombolva dörgölődött... vagy a pillanat amikor az első kisegerét fogta és megláttam a konyhaablakból, hogy valamivel játszik. Odamenve hozzá szinte mutatta mit fogott...
Nem akartam, hogy sokáig szenvedjen ezért bementem egy nájlonszatyorért, hogy abban eltemethessem, így ne szenvedjen annyit... Mire kiértem a szatyorral már eltávozott...

Nem sírtam, én nem tudom miért van ez, már kisgyermek korom óta. Egy beteg kiskacsát ápolgattam, majd napok múlva az mégis kimúlt a kezemben, ez a legközelebbi eset amire emlékszem, hogy sírtam volna. Talán az idő és élettapasztalat? Nem tudom...
Kihoztam Döncit, hogy megmutassam neki mit tett, mondtam neki sok mindent...
Hátul a kertben nyávogást halottam. A macsek tesója szaladgált fel-alá, s mályogott. Hívta volna a testvérét.
Eltemettem Algidát...

Dönci a kennelben csücsül, onnan les ki. Haragszok rá, most biztos nem szeretgetem meg pár hétig, bár ugyanakkor mégse tudok rá haragudni, sajnos ő ilyen, benne van a vérében...

Tudom mindennek semmi köze erephez, de valahogy úgy éreztem, hogy jobb lesz ha kiírom magamból a történteket, a rossz érzést... s közben emléket is állítottam Algidának...
Vagy a kiírás, vagy az eltelt idő, de már valamivel jobb...


piciként, ennyit találtam róla... azért lett lefotózva, hogy otthon megmutathassam milyen a kiscica