Randevú a Vezérrel

Day 2,673, 11:08 • Published in Hungary Hungary • by y0suna


Sziasztok!




Talán még mindig vannak néhányan akik emlékeznek a másfél hónapja megjelent cikkemre , ahol az endorse-olók között egy randit sorsoltam ki .
A nyertes akkor még eléggé bizakodó volt...






Hozzáteszem, hogy én nem kevésbé.



Azt már előzőleg is tudtam sejtettem, hogy akar tőlem valamit, s éppen ideje volt, hogy .....
találkozzunk.


A személyes találkozó megvalósulásához éppen kapóra jött az immáron 167 éves Nemzeti Ünnepünk március idusán való megemlékezés miatt tartandó rendezvénye. Megkérdeztem Tarsolytestvért, hogy milyen programja van aznap, mert ha más nem, akkor együtt is tölthetnénk.
Nem kellett kétszer kérni... (ez két hete történt)


A következő 14 nap visszaszámlálással telt.
Nagyon laza voltam. Kivéve tegnap. Már reggel óta idegeskedtem, olyan voltam mint pár éve zsenge tini kislányként.
Vesztenivalóm nem volt, de ez akkor éppen nem ötlött fel bennem.


Már napokkal előtte gondolkodtam, hogy mit vegyek fel, hogy elég ünnepélyes és önmagam is legyek egyben. Nem tartottam ruhapróbát, de a kigondolt szoknyámat sehol sem találtam, de nagyjából fél óra alfázás és kutakodás után ráleltem.


Habfürdőzés, peeling, testápolás, hajvasalás, hosszan való átfésülés, szolid smink, csak hogy tényleg tartsam a szűzies mivoltomat, parfüm a nyakra, dekoltázsra, ruhára, kabátra. Nem lesz sok 😃
Jajj és még mindig csak magammal foglalkozok.


Gyomorideg, nem enni nem merek, nem is tudok, mikor indulunk már, utazás közben két hangulatjavító és egyben nyugtató, fütyülni nem fogok, de legalább csillog a szemem.


Már a térhez való séta közben hív TéTé, hol vagyok? Úton, de mindjárt ott. Remélem.


(Útközben már értesített, hogy nagyjából milyen az öltözéke, talán arról felismerem. Nem mintha egyébként nem tudnám, hogy kinek az arcát figyeljem 😃
Oké, én lila kabátban leszek, nem lehet eltéveszteni.)


A közelből még dobtam egy sms-t, merre is közelítsen, hogy meglásson.
Ügyesen célba vett, már messziről integettem neki, arra gondolván igen én vagyok, még van időd hátat fordítani és a Dunába vetni hab testedet. De kitartóan közeledett felém és már csattant is az üdvözlő....
....nem pofon 😃


Ajándékot is kaptam 😃




Hogy Tarsolytestvér szavaival éljek, végre együtt volt a Vezérlő Fejedelem és az Első Hölgy.







Köszönettel tartozunk szeretett és tisztelt költőnknek Petőfi Sándornak, s természetesen az eRepublik hazai képviseletének.


A beszélgetéseink és a selfie természetesen már túl intim ahhoz, hogy közreadjam, de aki lájkolta az új fb profilképem, az láthatta az arckifejezésemen, hogy milyen hangulatban teltek az együtt eltöltött órák.


Búcsúzáskor nem sírtam, de csak mert erős vagyok. Vagy legalábbis akkor éppen a szabadság örömteli pillanatában az voltam.



folyt.köv. (?)




Köszönöm, hogy elolvastad.


y0suna